Megmaradt Alice-nek #havinégykönyv

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2022. augusztus 19.

Megosztom:

Megmaradt Alice-nek

#havinégykönyv

Imádok olvasni. Amióta az eszemet tudom, mindig olvastam. Hol egy, hol egyszerre több könyvet — amiből egy a fürdőben, egy másik a konyhában, egy harmadik a hátizsákomban, egy negyedik az ágyamban, illetve egy ötödik a kezemben volt éppen.
Vannak olyan történetek, amik annyira mélyre visznek magamban, hogy az elsődleges szükségletek kielégítésére való azonnali késztetés teljesen eltörpül mellettük. Így lesz hajnal, majd reggel — egy-egy olyan történettel a kezemben, ami képes megváltoztatni a világról alkotott képemet. Hiszen ezt teszi velünk az olvasás — elfogadtatja az elfogadhatatlant. Aminek ereje van felülírni mélyen benned azokat a dolgokat, amiknek a megoldásához egyetlen működő tényező az idő. És mégis mivel telne hatékonyabban és gyorsabban — mint az olvasással?
E heti ajánlásom
A könyv címe

Megmaradt Alice-nek

Írója
Lisa Genova
Műfaja: regény
Ez az egyetlen olyan szépirodalmi könyv, amelyet jóváhagyott az Alzheimer's Association is. Hiteles képet fest a betegség minden oldaláról, a rombolásról, a szellemi hanyatlásról, és ezúttal nem a hozzátartozók, hanem a beteg szemszögéből láthatjuk mindezt.
Az íróról röviden: Lisa Genova eredeti foglalkozása neurológus, könyve, a Still Alice egy, az Alzheimer-kór korai stádiumában lévő 50 éves Harvard professzorról szól. Miután több kiadó is visszautasította, Lisa úgy döntött, maga adja ki a könyvét, bár ügynöke ellenezte Lisa elhatározását, mondván, hogy ez hosszú távon lehetetlenné teszi karrierje kibontakozását. A saját kiadású könyv csodás kritikát kapott, jogait végül a Simon and Schuster kiadó vásárolta meg félmillió dollárért. 2009-ben ötödik helyen debütált a New York Times bestseller toplistáján.

A könyv cselekményéről röviden:

A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzor asszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.

Hogyan rezonált bennem a Megmaradt Alice-nek:

Hihetetlen történet egy rendkívül intelligens, ambíciós, olvasott, komoly karriert maga mögött tudó hölgyről, akinek a szemszögén át betekintést nyerhetünk a demenciába. Alice tünetei szinte egy időben jelentkeznek a menopauzával. Joggal hiszi azt, hogy tünetei ennek tudhatók be. Az elhagyott telefon, a napokig lázasan keresett töltő, a kulcsok, amelyeknek folyamatosan nyoma vész, elfelejtett utalások a határidőnaplójában és megannyi apró, általunk is ismert, tapasztalt apróság. Ám amikor a futásból képtelen hazatérni az otthonába, amely évtizedek óta menedéke, ő maga is komolyan megijed.
Hiteles, a könyv nyelvezetében is érezhető képet kapunk Alice fokozatos leépüléséről. Férjéről, aki képtelen megbarátkozni ezzel az új helyzettel. Gyermekeivel való kapcsolatáról, akiknek fokozatosan elfelejti a nevét, míg végül marad az Anya, a színésznő és a férfi jelzőknél, amikor betegsége előrehaladtával rájuk gondol, vagy utal. Az olvasó, aki e mellett a könyv mellett teszi le a voksát, minden bizonnyal mély élmények birtokába kerül, amik nyomot hagynak benne hosszú távon és segítenek megérteni a demenciával küzdők és családtagjaik életét.
Kedvenc idézeteim:
„– A tegnapjaim lassan eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek. Eljön az a holnap is, amikor nem fogok emlékezni arra, hogy önök előtt állva elmondtam ezt a beszédet. De csak, mert egyszer el fogom felejteni, még nem jelenti azt, hogy ma nem élem meg minden pillanatát. El fogom felejteni a mai napot, de ez nem jelenti azt, hogy a mai nap nem számít.”
igaz, hogy a pillangók élete rövid, de ez nem jelenti azt, hogy a sorsuk tragikus.
– De mi lesz, ha nem fogom tudni, hogy a lányom vagy, ha nem fogom tudni, hogy szeretsz engem?
– Akkor majd addig mondom, amíg el nem hiszed.
Nem tudom megválogatni, melyik tegnapot tartom meg és melyiket törlöm ki teljesen. Ezzel a betegséggel nem lehet alkudozni. Nem ajánlhatom fel neki az Egyesült Államok elnökeinek nevét a gyermekeim nevéért cserébe. Nem adhatom oda neki az államok fővárosait a férjemmel kapcsolatos emlékekért cserébe.
Azt kívánta, bárcsak rákos lenne inkább. Gondolkodás nélkül elcserélné az Alzheimerét rákra. Szégyellte magát ezért a kívánságért, és értelme sem volt ennek az alkunak, de azért jólesett fantáziálgatni róla. Ha rákos lenne, lenne miért küzdenie. Műtét, sugár, kemoterápia. Lenne esélye a győzelemre. A családja és a harvardi közösség felsorakozna mögötte, és tudnák, milyen nemes küzdelmet vív. Még ha le is győzné a kór végül, bölcsen a szemükbe nézhetne, és elköszönhetne tőlük mielőtt elmegy. Az Alzheimer-kór másféle szörnyeteg. Nincs fegyver, ami legyőzhetné.
– Hiányzom magamnak.
– Nekem is hiányzol, Ali, nagyon.
– Nem így akartam.
– Tudom.

Csata Éva a Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

  Homokóra láncostól  

•   Vér és döntés   

•   Barnabás, a vigasztalás fia   

•   Láncok az időben   

•   Génjeimben a hiba

•  Génjeimben a hiba II   

•   Egy élettel tartozom

Előkészületben:

•   Bennem a létra

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ