No, de ezúttal a spanyol kalandról szeretnék nektek mesélni. Anya és apa kitalálta, hogy a tavalyi gyereknapi Malaga utazáshoz hasonlóan legyen ismét Spanyolország az úti cél, ráadásul egy egész gyerekhét. Gyereknap előtt egy nappal utaztunk Budapestről és közel három óra alatt értünk Madridba, a spanyol fővárosba, este 8 óra körül. Egyébként itt tudtam meg, hogy nagyon régen nem is Madrid volt Spanyolország fővárosa, hanem Toledo, ami elég közel van ide. A reptérről betaxiztunk az Airbnb lakásunkig. Egy szép környéken, valahol a központban lehetett a szállás, a falon írta, hogy az 1800-as években építették. Egészen a mennyezetig értek az ablakok és szép barna zsalugáterek fedték ezeket.
Még azon az estén sétáltunk és vacsoráztunk egy nagyot a környéken. Anyának egyből feltűnt, hogy milyen elegánsak errefelé az emberek és az idősebb korosztály is aktív társasági életet él. Szerinte a spanyol hangulat abban mutatkozik meg, hogy élvezik az élet apró örömeit, a finom ételeket és italokat, egymás társaságát és a mindennapokat. Nem tudom, én ehhez még elég kicsi vagyok, de az biztos, hogy az itteni mindennapok számomra nagyon szépen teltek. Minden napra akadt valami gyerekprogram, és amikor a plakátokon észrevettem valami érdekeset és elmondtam mit szeretnék, általában nyitottak voltak rá a szüleim. A gyereknapi mozizás után így ültünk fel a BIG buszra vagy jutottunk el a madridi állatkertbe. Talán anyáék azért is voltak olyan nyitottak, mert én is igyekeztem alkalmazkodni 1–2 olyan programjukhoz, amelyek számomra nem voltak a legérdekesebbek. Ilyen volt a fél napos Prado Múzeum túra. Egy csomó véres és régi képet néztünk meg, amelyek végül is nekem is tetszettek és állítólag Tiziano, Bosch vagy spanyolul El Bosco, Rubens, Rembrandt, Caravaggio, Raffaello és még sok más híres festő neve és művei nagyon sokat számítanak a művészettörténetben, így én is kíváncsi lettem egy kicsit. Francisco Goya képei is eléggé szuggesztívek voltak, főleg azok a festményei, amelyek gyerekfigurákat és jeleneteket ábrázoltak, csak furcsák voltak az arányok. A BIG buszt én néztem ki honnan indul és noha azt a szüleim annyira nem kedvelték, mondván, hogy túl turistás, én nagyon élveztem egy egész órát az emeletes buszról Madridot körbejárni.