fbpx

Játszd a szerepeid, és ne azonosulj velük! – avagy hogyan legyen boldogabb az életed

Szerző: Simon Emőke •  Fotók: Freepik • 2020. június 17.

Megosztom:

Játszd a szerepeid, és ne azonosulj velük!

avagy hogyan legyen boldogabb az életed

Az emberek sokféle szerepet játszanak el életük során — olvasom tegnap Müller Péter: Örömkönyv című könyvében. Eljátsszuk a gyerek, a kamasz, a szerető, az álmodozó menyasszony, a feleség, az anya, a karrierista nő, a barátnő, a kolléga, a nagymama és sok mindenki más szerepét is. A férfiak úgyszintén a maguk szerepeit: ők is a gyerek szereppel kezdik, aztán magukra öltik a kamasz fiú, a hódító, a nőcsábász, a férj, az apa, a munkájában kiteljesedő férfi szerepét, és ha szerencsések, ők is megélik a nagyapa szerepét is.
Elgondolkodtam ezen, és ez egy érdekes megközelítése az életnek. Megkönnyebbültem és felszabadultam tőle, mert előfordul, hogy azon kapom rajta magam, hogy azonosulok azzal, ami éppen velem történik. És ebbe néha belehalok, néha nagyon fáj, és néha rettenetesen szenvedek tőle — főleg, ha nem úgy alakulnak az életem történései, ahogy azt én szeretném, vagy akkor, amikor nincs ráhatásom, kontrollom valamire, és csak állok tehetetlenül, megsemmisülve. Azonban, ha ez csupán egy szerep, akkor már más a helyzet. Mert a szerepet eljátszani kell és nem azonosulni vele. Ha nincs azonosulás, akkor a fájdalomra, szenvedésre is jóval kevesebb az esély. Mert tudom, hogy ez csak egy szerep, amit éppen játszom, jól vagy rosszul. Velem történik, de mégsem.
Azaz a szerepeim nem én vagyok, én az vagyok, aki játssza ezeket. Nagy különbség. És talán az élet titka, egy kiegyensúlyozottabbé biztos. Ezt Shakespeare is megmondta már jó rég: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.”
És igen, van, hogy olyan szerepet is el kell játszanunk, amihez nincs kedvünk, vagy ami szenvedéssel, fájdalommal jár, nem is kicsivel. Ilyen szerep lehet például az özvegy szerepe, a magányos nő vagy férfi szerepe, néha az elhagyott, megcsalt, megbántott, becsapott, kizsákmányolt szerep, az erőtlen, beteg szerep, de a meg nem értett, el nem fogadott szerep is, vagy amikor úgy érezzük, hogy nem szeretnek, vagy nem úgy, ahogy az nekünk jó lenne, vagy ahogy fentebb említettem, a megsemmisült, tehetetlen szerep.
Ezekben a szerepekben az a jó, hogy például nem én semmisültem meg, nem én lettem tehetetlen, csak abban a bizonyos szerepemben semmisültem meg, vagy váltam tehetetlenné. De nem én! Fontos különbség! Sőt, óriási.
Továbbá egy másik felismerés, hogy ha valóban szerepeket játszunk, akkor mindegyiket nem lehet jól csinálni. Egyszerűen lehetetlen, nincs, hogy mindegyik szerepünkben egyformán jók legyünk. Mert sokszor próbálkozunk ezzel, aztán bele is roskadunk abba, hogy folyton jók legyünk. Mert ennyi szerepet egyszerűen nem lehet jól eljátszani. Vannak, akik csodálatos szeretők, szerelemre születtek, de bárhogy is igyekeznek nem jó feleségek, és még rosszabb anyák… és vannak, akik se nem jó feleségek, se nem jó anyák, se nem jó szeretők, viszont csodálatos barátok, vagy munkatársak. Mindenki jó valamelyik szerepében és kevésbé jó egy másikban. Persze ez nem zárja ki azt, hogy próbálkozzunk, hogy fejlődjünk, hogy tanuljunk, hogy szerepeinket egyre jobban, bölcsebben játsszuk. A jó pap holtig tanul. És a jó színész is.
Az életnek ez a fajta megközelítése, hogy színház az egész világ, és színész benne minden nő és férfi, lehet egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb élet kulcsa. Mert a színész csak a színpadon veszi magát komolyan, ott mindent beleadva, legjobb tudása és tapasztalata szerint játssza el a szerepét. Aztán lejön a színpadról és ledobja magáról a jelmezt, megválik a szerepétől. Nem azonosul vele, tudja, hogy csak egy szerep volt. Jó lenne, ha mi is így tudnánk élni. Igen, eljátsszunk bizonyos szerepeket, jókat és rosszakat, kellemeseket és kellemetleneket. De ezek a szerepek nem mi vagyunk. Mi azok vagyunk, akik játszanak. Azaz, aki ott van a háttérben a szerep mögött: a személyiséged, a hozzáállásod, a tapasztalatod, a bölcsességed, a meglátásaid, a reakcióid.
Úgyhogy bármi is történik éppen most veled az életben, te csak játssz. Minden szerep hozzád tesz valamit, minden szerepből tanulsz valamit, minden szerepnek köszönhetően fejlődsz, tapasztalatot szerzel, és minden szerepnek köszönhetően élsz. Intenzíven. Izgalmasan.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.