25 nov Isztambul 2
Isztambul 2
Sült gesztenyével a kezemben telepedtem le a Sultanahmet tér impozáns szökőkútja közelében. A víz csilingelésébe török gyerekek harsány kiabálása vegyült. A távolban egy villamos robogott el. Isztambul galambjait turisták etették és tollas préda után lestek a város elkényeztetett macskái. Ez az óváros legkülönlegesebb helyszíne. Pezsgéstől virágzik. Északi irányban a Hagia Sofia magaslik, túl a parkon, dél felé a Kék mecset. A Hagia Sofia mögött már a Topkapi magas várfala és büszke tornyai őrködnek a Szerájfokon. A Kék-mecsettel párhuzamosan pedig a Hippodrom található, rendkívüli műemlékeivel. Az óváros érdekessége azonban nem merül ki ennyiben. Szövevényes utcák tarkítják kövezetét, és mindezt az izgalmasan színes világot, alant a mélyben, a szem számára láthatatlan pazar oszlopcsarnokok tartják megedzett vállaikon. Minden egyes kő mesél és ahogy Iskender Palát is, engem is elbűvölt Isztambul szépsége.
Az előző részben már megismerhettük a város számos látványosságát: az európai Isztambul modern, északi részét, az Istiklál sugárúton át a Taksim térig, a modern északi és az óvárosi részt összekötő Galata-híd térségét, a kereskedelem gyűjtőcsatornáját, a Boszporuszt, az elbűvölő naplementét az ázsiai partról, a régészeti múzeumok kincses szelencéjét és nem utolsó sorban bőrünkön tapasztalhattuk az isztambuli bazárok meglepetésekben gazdag útvesztőjét. A befejező részben ennél
sokkal messzebb merészkedünk, mélységekbe szállunk alá, hogy aztán a magasba emelkedhessünk. Az út során pedig kibontakoznak Isztambul leghíresebb nevezetességei!
Isztambul – város a Kelet kapujában – 2. rész
5. Theodosius ciszternája – a mélység titkai
A máltai katakombák nyomasztó nekropolisza és a nápolyi akvadukt obszidián fekete folyosói után, kicsit sem meglepő, ha az isztambuli ciszternákra kötelező programként tekintettem. Ezeket a földalatti palotákat víztározóként használták a hajdani Isztambulban, jelenleg pedig az óváros szubterrán birodalmát képezik. A naptalan királyságot több mint 60 ciszterna alkotja és hatalmas, többnyire 9 méter magas gránitoszlopok tartják vállukon az óváros súlyát. Lenyűgöző! Terveinkbe sajnos beleszólt egy elhúzódó restauráció, így a leghíresebb és egyben legnagyobb ciszternát, az Elsüllyed Palotát, mely több mint 300 oszloppal büszkélkedik, nem sikerült meglátogatni, viszont a nagyközönség elé tárt kevés ciszterna közül egyet mégiscsak sikerült, a nemrég felújított Theodosius víztározót. A 32 oszlopos palotát II. Theodosius római császár uralkodása alatt emelték az 5. század elején, tehát nem kevesebb, mint 1600 éves és 100 évvel előzte meg a Hagia Sofia építését.
A ciszterna (Șerefiye Sarnici) a Hippodromtól nem túl messze található egy parányi téren és egy jellegzetes üvegépület jelzi a helyét. Az oszlopcsarnok lépcsőn és lifttel is megközelíthető. A látvány páratlan, még soha nem láttam ehhez hasonlót. Lebilincselő, de ugyanakkor hátborzongató is, erőteljes túlvilági hangulattal borzolja a látogatók idegeit. A csarnok hatásfokán a vízzel elárasztott tér emel hatalmasat, fából készült állványon, stégen juthattunk be az oszlopok közé, kísérteties félhomályban. A látogatás csúcspontját a hangeffektusokkal megkoronázott lézershow képezte. A show témája természetesen Isztambul volt, a város építése, egy valóságos időutazás a történelemben. A falakon paloták épültek, várfalak omlottak le. Egy időre megszűnt a valóság és becseppentünk Bizánc elbűvölő légkörébe.
4. Galata-torony – körkép a szabadtéri múzeumban
Róma városa hét dombra épült. De ha egy picit szemügyre vesszük Isztambul zászlaját, érdekes dolgot fedezhetünk fel rajta. A zászlón szereplő háromszögek száma Isztambul hét dombját jelzik. „Az idő szőnyeget sző a hét domb felett hét színből, hét hangból és számtalan jelből” — részlet Necip Fazil Kisakürek, török költő verséből. Mind közül a leghíresebb domb pedig nem más, mint amelyiken a város ikonikus tornya, a Galata-torony (Galata Kulesi) emelkedik. Az itt épült tornyok története messzi időkre tekint vissza, ám ami a jelen tornyát illeti, a 14. századból maradt ránk, kőből készült és a genovaiak építették. Egy ideig, vallásos koldusokból álló közösség, a kerengő dervisek is használták az épületet.
A torony egy igazán masszív épület, valóságos bevehetetlen erőd. A kilátóba egy szakaszon felvonóval, majd tovább lépcsőn juthatunk fel. A kilátás lélegzetelállító. A tornyot körülölelő erkélyen sétálva az egész város belátható. Láthatjuk azt a számtalan mecsetet és azok minaretjeit, melyek igazán mesebeli tájjá varázsolják Isztambul dombjait. Lábunk előtt nyújtózik az Aranyszarv-öblön át ívelő Galata-híd és a kikötő színes társasága. Büszkén áll a Szerájfokon a Topkapi palota és a távolban megelevenedik egy másik kontinens világa. De nemcsak térben, hanem időben is utazást ígér a Galata-torony, míg délen az óvárost, észak felé Isztambul modern városrésze és a magasba kapaszkodó épületei is megcsodálhatóak.
A toronyban leánykérés volt. Egy török pár legszebb pillanatainak mi is részesei lehettünk. Tapsvihar vonult végig az erkélyen, ki tudja hány nemzet közös emléke született meg? A jelennel párhuzamosan szép emlékeket ébresztett fel bennem is, nosztalgikus pillanatokat. Feleségem kezét én is egy híres toronyban kértem meg. A világ legmagasabb épületén, egy picivel keletebbre.
3. Topkapi palota – szenvedély, ármány és halál színtere
A Topkapi palota a Szerájfok igazi gyöngyszeme, 400 éven át szolgált lakhelyéül a városi elit krémjének és képezte az Oszmán Birodalom lelkét és szívét a politikai életben. A hatalmas birodalmat tornyok és magas falak veszik körül. Belterét négy udvarra tagolták.
Elnevezése ágyús kaput jelent.
A 15. század egyedi alkotása.
A sarayinak több ezer állandó lakosa volt, mely napközben szinte megduplázódott. És mégis hol férhetett el ennyi ember? A palota összterülete a Vatikán területének kétszerese. Építkezési stílusa sem mindennapi és merőben eltér az európai mintától. A palota épülete nem egy nagy tömbből áll, hanem sok kisebb épületből. Ezek rendeltetésük szerint a négy, tökélyre álmodott udvarban foglalnak helyet. Az első udvar igazából egy előudvar, egy csodás kert, ahonnan a középkapu nyílik és innen léphetünk be a kéttornyú kapun át a szultáni birodalomba. A második udvaron a konyhák, a politikai rendeltetésű épületek kaptak helyet, valamint számtalan múzeum. Itt található Ștefan cel Mare kardja és Mózes botja is. A harmadik udvarba a Boldogság kapuján vezet át az út, amely nagy ünnepségek — koronázási, kitüntetési és győzelmi ünnepek — színtere volt. A kapun túl kezdődött a szultán igazi birodalma, határvonal a külvilág és a privát szultáni palota között. A harmadik udvarban található a könyvtárépület, a királyi trónterem, a Szent Ereklyék terme és a Kincstár is. Az Ereklyék termében megtekinthető Mohamed próféta szakálla, lábnyoma, foga és kardja is. A negyedik és egyben legutolsó udvarban, a Tulipán udvarban, gyönyörűen csempézett és mesékbe illő színekben gazdag pavilonok tarkítják az amúgy is fenséges kertet, leghíresebbek a Bagdad és a Sofa pavilonok. Az Aranyszarv teraszról csodás kilátás nyílik az Aranyszarv-öbölre, az udvar másik oldalán pedig a Boszporuszra és a Márvány-tengerre.
A Hárem a haram szóból ered, jelentése tiltott. Az épület a szeráj területének jobb oldalán vonul végig, valóságos labirintus. Több száz szobát rejt magában, mely az uralkodó család kényelmét szolgálta. Rajtuk kívül csak a szolgák és az eunuchok léphettek a hárem területére. Teljhatalommal a szultán rendelkezett, őt követte a sorban az anyaszultán, aki a hárem vezetője volt, majd a fekete eunuchok vezetője következett. Amíg egy-egy szultán 3–4 feleségnél nem tartott többet, volt olyan uralkodó is, akinek ezernél is több nő tett a kedvére. Ennek következtében vérre menő harc folyt a háremben. Minden háremhölgy a kedvenc feleség akart lenni, és ezt a címet csak úgy tölthette be bárki is, ha fiút szült a szultánnak, és amely fiúgyermek életben is maradt, hogy átvehesse apjától a trónt. Így a családi fészek szenvedélyes szerelmek, pokoli ármánykodás és kegyetlen, selyemzsinór általi halálok színtere volt. A szeráj kardélen forgó, szeszélyes, sorsdöntő fordulatokban gazdag mindennapjai mellett erőteljesen virágzott a művészet számtalan ágazata, főszerepben a díván- költészet. A palota szellemi hagyatéka és az itt felhalmozott kincsek értéke felbecsülhetetlen.
A Topkapi sarayi Isztambul egyik legkülönlegesebb nevezetessége. Igazi báján azonban sokat rontanak a restaurációs munkálatok. Látogatásunk során is rengeteg palotaépületet renováltak és számos része teljesen le volt zárva. Mindent figyelembe véve, listám igazán erős mezejének vitathatatlan bronzérmese a szultáni család ősi fészke.
2. A Dolmabahce palota – kacsalábon forgó palota, üresedő kincstárral
Igaz, hogy a Dolmabahce varázsa csak az ezüstéremre volt elég, de megvétózhatatlanul kijelenthetem, hogy az isztambuli pompa csúcspontját képezi. Most pedig hadd használjam a Konstantinápoly elnevezést is, hiszem az új palota építésének idején, melynek alapköveit a 19. század közepén tették le, az Oszmán Birodalom a végnapjait élte, és úgyszintén a Konstantinápoly elnevezés is, mely 1923-tól, a birodalom bukásával hivatalosan is megszűnt létezni. Ezért is volt abszolút meglepő lépés egy, a mai értékben fél milliárd euróba fájó palotát, nagyon apadozó kincstárból finanszírozni. Az Oszmán Birodalom egy olyan elérhetetlennek tűnő projektet tűzött ki szívügyének, mely a párizsi Louvre és a londoni Buckingham fényűzésével vetekedett. 13 év elteltével, az építkezés sikeresen befejeződött és a Dolmabahce Konstantinápoly igazi státuszszimbóluma lett.
A palota felépítése merőben eltér a Topkapi stílusától, erőteljes európai hatás jellemzi, oszmán reneszánszként is emlegetik. A part menti sarayi pazar kilátással bír a Boszporuszra, elegáns park öleli körül, ahová 12 kapun lehet belépni.
A palotaépület három részre tagolódik. A palotához tartozik még egy mecset és egy óratorony is. A palota a selamlik épületrésszel kezdődik, ahol tulajdonképpen a hivatali termek foglalnak helyet, mint például a kék terem, a rózsaszín terem, a kristálylépcsőház és még sok más. Ezt követi a Nagyterem, mely a palotalátogatás csúcspontja, egy 36 méter magas kupolás építészeti remekmű, mely ceremóniák színtere volt. Grandiózus kupolája egy 4,5 tonnás csillárral büszkélkedik, mely II. Viktória királynő ajándéka. A palota harmadik szárnyát a Hárem tölti ki, ahová csakis az uralkodó család tagjai léphettek be és tiltott terep volt a hivatalnokok számára. Ugyanakkor a család női tagjai sem léphettek be a selamlikba. A Nagyterem mindenki számára látogatható volt.
A palota termei és szobái, melyek száma több százra rúg, egyszerűen álomszépek. Gyönyörű festmények, elegáns bútorok, eredeti kínai vázák, hatalmas selyemszőnyegek, óriási tükrök és hihetetlenül díszes mennyezetek emelik fényét, több mint 10 tonna aranyat és 40 tonna ezüstöt használtak fel. Kincseinek tárháza szenzációs. A szeráj nemcsak Európában, de az egyik legszebb palota világviszonylatban is.
1. Hagia Sofia – templom, mecset, múzeum
A Sultanahmet tér nyüzsgő mindennapjaiba életvidám fiatalok, fényképező turisták, hithű zarándokok, árusok és kerekedők, főtt kukorica illata, török édességek, étkek és italok orgiája és mókás fagyikészítők, azaz dondurma zsonglőrök vegyültek. A távolban, látom a Hippodrom (ókori lóversenypálya) egyik legkiválóbb ékét, a Karnakból elhozott egyiptomi obeliszket, mögötte a Delphoi kígyós oszlopot. Legvégén pedig a Római Birodalom idejéből származó Konstantin-obeliszk magaslik. A Hippodromot jobb oldalt paloták, bal oldalt a Kék-mecset szegélyezi (sajnos renoválás miatt csak kívülről csodálhattuk meg, belső terét mindenhol állványok rondítják). Az innenső végében egy aranyozott mozaikkupolás, német emlékszökőkút áll. Kevés ehhez fogható hely van a világon.
Listám élén egyértelműen a Hagia Sofia végzett. Nem is lehetett volna ez másképp. A több évszázadot bejárt út, a vallási töltet és szellemi érték messzemenően többet nyom a latba a szultáni palota minden aranyánál és egyéb kincsénél. Ahogy feléje sétáltunk, volt benne valami megmagyarázhatatlanul fenséges. Itt-ott megkopott, sápadt piros-narancs ábrázata, félkupolái és természetesen a központi főkupola, óriásként emelkedett a fejünk fölé. Nagy a forgalom a mecset körül. A bejáraton látogatók folyamát nyeli el a szentély, a kijáraton elbűvölt emberek exodusa ömlik az utcákra.
A Hagia Sofia jelenleg egy mecset. De nem volt ez mindig így. A kupolás bazilikának tekinthető épületet 537-ben fejezték be Justinianus császár uralkodása alatt és csaknem ezer éven át ortodox templomként működött, ezt követően kevés ideig katolikus főtemplomként, majd újra ortodox templomként, egészen a város elfoglalásáig. Miután az Oszmán Birodalom részévé vált, mecsetté alakították és majdnem 500 éven át mecsetként funkcionált. Ezt követően múzeummá nyilvánították, majd 2020-tól újra mecsetként nyíltak ki kapui. Nevének jelentése isteni bölcsesség. A Hagia Sofiába a narthexen (előcsarnokon) keresztül lehet bejutni. Kötelező az ide illő öltözet: férfiak esetében a vállakat és térdeket takaró ruházat, a nők esetében mindezek mellett valamilyen sál használata, mellyel teljesen elfedhetik a fejüket. A főhajóba csakis cipő nélkül léphettünk be. Ezekre nagyon oda kell figyelni, mert ha nem, könnyen megsérthetjük a mecset rendszabályzatát.
A főhajóba lépve nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé. A hatalmas kupola (magassága 55,6 méter) ámulatba ejtő, hihetetlen erővel nehezedett ránk. A kupola boltívekre és oszlopokra támaszkodik, továbbá a körülötte lévő félkupolák erősítik. A szakrális teret aranyozott mozaikok díszítik, és 40 ablak biztosítja a természetes megvilágítást. Az iszlám hitvilágból hiányoznak a szentek és az ikonográfiás ábrázolások. Ezek helyét kifinomult díszítőelemek, virágminták és arab feliratú idézetek töltik ki, melyek a Korán szent idézeteit hirdetik. A keresztény freskók nagy részét eltávolították, csak nagyon kevés maradt meg, ezeket is eltakarták. A főbejárat két oldalán méretes márvány víztartók őrködnek, a főhajón túl, pedig a gazdagon díszített mihráb, a mekkai Kába szentély található. A szentélyt csak férfiak közelíthetik meg, a nők számára ez szigorúan tilos. A főhajó jobb oldalán a világ köldöke található, az írások szerint ezen a helyen koronázták a bizánci császárokat.
Páratlan élmény volt elidőzni ebben meghitt és felettébb csendes környezetben. Sokan a puha szőnyegen foglaltak helyet és onnan nézték a szédítő mennyezetet. Úgy gondolom, nincs lélek a földön, akit ne bűvölne el. A müezzin imára hívott, lassan menni kellett. Ilyenkor a látogatási idő véget ér és csak az iszlám hitűek (muzulmánok) maradhatnak a páratlan mecsetben.
„Ha csak egyetlen pillantást vethetnénk e világra, Isztambul az, mit látni kell” — vélekedett egyszer Alphonse de Lamartine francia író és költő. Mennyire igaza volt. Isztambul nemcsak a modern Nyugatot és a hagyományőrző keleti birodalmakat kapcsolta össze. Ez a város ennél sokkal több, hiszen a világ nemzeteinek szintézise és ősi kultúrák lebilincselő olvasztótégelyévé vált. Isztambul befogad, elbűvöl, részévé tesz és mindig visszavár!
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
