Hattyú

sűrűsödik tüdőmben az oxigén
a kátrány malterként pereg
kutya egy meleg van szép
macskánk elpárolgott odalett
hiába fújom ez nem pipa csupán
egy félig szítt cigarettacsikk
meleg véred jár át
míg két szívdobogás
között lobbanva henyélek itt
szívom fújom a levegőt
pumpálom makacs szívem
néha ki- ki hagy vészesen
felejt látást hallást beszédet
és amikor a legkevésbé számítok
rá gyomron rúg és perel
ne emésszek olyat amit neki kell
mint egy villám belsejében
úgy vagyok az életben
nem fér meg tüdő gyomor szív
ebben az egyszerű képletben
egy hattyú bennem ahányszor
csak dalt hallok összerezenek
túl sok idebent a fehérség
tollpihe bánat lepi be lelkemet
és oly gyanutlanul állok a pillanatban
melyben létezem s már nem
ne kérdezd hány kiló egy hattyú
kérlek bocsáss meg nekem