#HaNincsNet

Szerző: Ladó Csaba • Fotók: Ladó Csaba • 2022. június 7.

Megosztom:

#HaNincsNet

A nap minden percében kapcsolatban vagyunk a fél világgal, elképesztő dolog! Beismerem, hisz én is a rabja vagyok. De gondoltál már arra, hogy legalább egy nap erejéig szakíts a világhálóval? A lét elviselhetetlen könnyűségei, mondhatnánk, és milyen találó is lenne. S méghogy a csoki okozza a függőséget. Színes matricák vagyunk, melyek zseniálisan tapadnak az internetes oldalak tükörsima felületére, ám leválni róla a legtöbb esetben nem egy leányálom. És ha sikerül is, elvonási tünetek gyanánt perceken belül jelentkeznek a koponyánkban megbújó, hiányérzetet keltő, likeokra szomjazó neuronok.
Évente egyszer, legalább egy hetet, általában tavasszal, Szelterszre utazunk. Szűk völgyben elterülő kis turistaöböl Lövéte közelében. Kis lak, kis kert. Semmi luxus. De tökéletesen megteremti azt a környezetet, ahol offline üzemmódba léphet az ember. Lecsatlakozni a világhálóról itt nem opcionális, hanem kötelező. Itt, ahol a térerőt a felhők járása szabályozza és a mobil adatért legalább két kilométert kell gyalogolni, a tájnak egyáltalán nem lételeme az internet. Szelterszen muszáj lekapcsolódni, és ennek köszönhetően, elszakadva a hétköznapoktól, végre körülölelnek bennünket a stresszmentes pillanatok.
#aTermészetLágyÖlén
Egy hétig biztos, hogy a Facebookon nem fog a történetem arról szólni, hogy milyen bögrében iszom a kávét, és hogy közben milyen könyvet olvasok. Igazából nem fog az szólni semmi másról sem. De ha tudom, hogy minden reggel 9 után dugja ki fejét a fák közül a nap és kiülhetek a kert egyik napfoltjára, kényelmes karosszékbe, gőzölgő kávéval, és egy világot rengető könyvvel a kezemben, ahol a madárcsicsergéstől és a szaladó pataktól zajos a csend, nem is vágyom arra, hogy megosszam ezt bárkivel, inkább magamba szippantom az érzést, elraktározom, és majd ha hazaérek, elmesélem neked.
Az elvonási tünetek persze jelentkeznek. A faluról és a ház fekvéséről azt kell tudni, hogy a legközelebbi és egyben az egyetlen bolt/csárda/kocsma, az Asszonybosszantó, amely három kilométerre található. Ezen az útszakaszon, és jelzem, hogy inkább a vége felé, található a Nádasszéki borvízforrás és a Nádasszéki gyógyfürdő. Ez az a hely, ahol átúszik a völgyön egy kis selyemkönnyű mobiladat. Nos, a lényeg az, hogy boltba mégis csak el kell menni és a csábítás óriási. Természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy habzsi-dőzsi van. Befut egy- két üzenet, de válaszolni rá már egyáltalán nem biztos, hogy sikerül. Erre a távra autót nem szoktam használni. Gyalogolok, szaladok, vagy éppen bicajozom. Szívom a friss levegőt, sportolok és védem a törékeny természetet.
És lassan, láss csodát, egyre kevesebbszer veszem kézbe a telefont. Nincsenek kellemetlen stresszfaktorok. A hátamon magától kilazulnak a rossz testtartástól begörcsölt izmok, jobban alszom és beáll a végtelen nyugalom. Közben kitölti a napomat sok más egyéb: füvet nyírok, kertészkedem. Ha túl meleg van, beülök a függőágyba és egyszerűen csak megiszom egy hideg sört. Így nem kellemesebb?
#ÖrökítsdMegMásként
Az emlékeket meg kell örökíteni, mert ha beáll az Alzheimer, minden odavész! De tedd ezt másképp. Ne azért fotózz, hogy azt azonnal megoszthasd, fotózz magadért, leld benne örömödet, helyezkedj el benne kényelmesen, mint egy gőzölgő dézsában. Leld meg magad a merengőben. Amíg a világháló Bermuda háromszögében vagyunk, rengeteget fotózom. Sokszor csak elindulok, céltalanul, és kattintgatok. Jó időben kiváló fotókat lehet készíteni, de Szelterszen valahogy ez is másképp van. Eső után, amikor a felhők mögül kikacsint a nap, szeretek a zöld gumicsizmámba fejest ugrani, néha esőkabátot is veszek magamra, és elindulok a mikroszkopikus világot felfedezni. Olyan ez, mint a kincskeresés, és ha az ember keres, akkor a természet kínál rá bőven lehetőséget, hogy találjon is valami nem mindennapit: egy esőcseppektől csillogó pitypangot, vagy akár a patak vizén játszadozó napsugarakat.
A szelterszi öbölből néha kihajózunk, nyílt vizekre evezünk, minden szépet felfedezünk. A környék hemzseg a látnivalóktól. Nárciszmezők nyílnak, közelben van Hargitafürdő és a Madarasi Hargita, Székelyudvarhely mellett, Szejkefürdőn található a Mini Erdély Park és a közelben magaslik a Jézus Szíve kilátó is. Kissé távolabb, Gyergyószentmiklóson túl a Gyilkos-tó, a Békási-szoros és a Békási-víztározó várja a kalandorokat. Nyilván, ezeken a helyeken már izzik az internet és valósággal minden porcikánk rááll a kínálkozó lehetőségekre. De úgy érzem, hogy ez a veszély világéletünkben fenn fog állni. Így nem akkor vagyunk igazán ügyesek, ha olyan közegben próbálunk net nélkül boldogulni, ahol amúgy sincs, hanem akkor, amikor ráeszmélünk arra, hogy a számtalan lehetőséget kínáló világháló viharában nem az a legfontosabb, hogy megoszthatom élményeimet az egész világgal, hanem az, hogy van, akivel megéljem ezeket az oly rövid és mulandó pillanatokat. Ilyenkor már egyáltalán nincs szükség az egész világra!
#SzocializálódjÉs LégyTermékenyOffline
Ne a világhálót nyűgözd le, szocializálódj hús-vér emberekkel! Bevett szokás szerint, igaz nem mindig a napján, sokszor korábban, vagy van mikor később, de Szelterszen tartjuk a születésnapomat. Ilyenkor a családdal ünnepelünk és egy kiadós kerti partit csapunk: eszünk-iszunk, belobbantjuk a kályhát, sütögetünk, este tábortüzet rakunk. Kinyitunk egy üveg bort és jókat beszélgetünk. Megered mindenki nyelve, nagyokat nevetünk. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, nem kell térerő, mobiladat és legfőképp világháló, mert az élet apró örömeit nem találod meg ott, bőségesen elég néhány ember társasága, akikkel csak úgy repül az idő.
Másrészt egymagamban, a telihold fényében vagy éppen a végtelen csillagmező alatt, kitárul előttem egy másik világ is. Az emlékezet birodalma. Nagyapáink meséi bátor legényekről és hatalmas medvékről, igaz történetek a sörről, melyet elvitt a patak vize és hatalmas esőkről, amelyekbe a híd foga is beletörött. Aztán a rémtörténetek kellős közepén, amikor már amúgy is futkos a hátadon a hideg, mozgó fehér folt úszik be a látómezőbe. El kell telnie egy kis időnek, hogy rájöjj, csak a szomszéd kutyája ijesztget. Igen, ilyen és ehhez hasonló offline pillanatokban szokott megszállni az ihlet és születnek a fentiekhez hasonló élménybeszámolók és a legszebb emlékek…

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ