Hagyományok vonzásában A turci fejdíszkészítő

Szerző: Matusinka Beáta •  Fotók: Balog Zsolt  • 2020. október 28.

Megosztom:

Hagyományok vonzásában

A turci fejdíszkészítő

Nem múltidézés a cél. Inkább egy helyzetfelmérés és jelentés a XXI. századból.  Vajon a hagyományos mesterségek már csupán a falumúzeumokban, fesztiválokon és oktató jellegű gyerekfoglalkozásokon felbukkanó érdekes elemként játszanak szerepet? Vagy valami örök érvényű útravalóként fennmaradt valami belőlük és még élnek is a mindennapi tudatban, körforgásban? Foglalkoznak a fiatalok a helyi identitást képző régi dolgokkal? Van-e minderre szükség? Mindez a változás valóban lehet-e a modernizáció mérőfoka, léteznek-e átörökítők? Talán az itt „megszólaló” mesteremberek körvonalaznak egy aktuális képet. 

Pop Ana életéről

1946. október elsején született Turcon. Az apja molnár volt. Sok ember aludt gyerekkorában náluk. Amíg a malomban megőrölték a búzát, a családi házban várták meg. 5–6 éves lehetett, amikor Mărica Vaide épített egy házat a szomszédban. Sokat font, sok lánynak kellett díszítést készítenie. Ana gyerekként sokat forgolódott körülötte, nézte mit csinál. Vasárnaponként ámulattal bámulta a fejdíszt viselő lányokat, nagyon tetszettek neki. Ezután sokszor átment a szomszédba fonni, majd díszíteni. Kis hurkokat kellett kötnie, majd selyemmel fogta oda őket. Akkor a selyem egyfajta fehér gyapjúból volt, amit a cigányasszonyok megfestettek pirosra, zöldre, mézszínűre. Ezeket az asszonyok megvásárolták.

Folyamatosan áthívták, mert látták, hogy meg tudja csinálni. Majd végül hagyták, hogy egy egész fejdíszt készítsen.

Amikor segítség kellett, áthívták. Tanulékony volt, de még kicsi, folyton a kukoricásban font. Amikor az anyja kereste, addig nem válaszolt, amíg be nem fejezte a díszt. 10 éves korától már egyedül díszítette fel a menyasszonyt, mert Mărica Vaide nagyon elfoglalt volt, akár két menyasszony is volt egy nap, mennie kellett ehhez is és ahhoz is, és akkor ő is ment vele, majd egyedül is. Elkészítette Gheorghe Aurica fejdíszét, aki ma is él. Azt egyedül készítette, egész éjjel dolgozott rajta. Jött az anyja, kérdezte: te leány, mi van veled, hát hogy tudod te ezt megcsinálni? Hát tudom, anyám, valahogy megcsinálom. Reggelig sikerült, nem aludt semmit egész éjjel, egyedül is volt és a kérdésekkel próbálták elbizonytalanítani — Ó te lány, hát hogy tudod te ezt megcsinálni? — mindenki azt nézte mit csinál.
14 évesen talpig népviseletben ment el az unokatestvére esküvőjére Kolozsvárra, a fején fejdísszel és mindenki őt csodálta, sokan fényképet is készítettek vele. Majd 15 évesen férjhez ment, és elkezdett az esküvőkre dolgozni, a vőlegényeknek inget, felöltőket varrni. 16 évesen vált anyává. Idős korára, amióta nem tud a mezőre járni, ismét többet varr, segít a férje is a gyöngyfűzésben, a lánya és a menye is besegít. Szász fejdíszeket is készítenek. Szeret ezzel foglalkozni, pénz is jön belőle, kevés a nyugdíj. Amikor fejdíszeket készít, semmi mással nem foglalkozik, nem főz, nem takarít, csak erre koncentrál. Van egy unokája, aki kíváncsi a régi fényképekre, viseletekre. Szerinte a fiatalok is szeretik a hagyományokat, szokásokat, csak megváltozott minden körülöttünk.

A fejdíszek elkészítése

Miután befonták a menyasszony haját, krepp papírral és bársonnyal díszítették az arca körül. Hurkocskákat kötöttek mindkét felén. Vágtak valamennyi anyagot, és úgy csinálták meg, mintha a haja lenne. Fekete szalagot, gyöngyöket és bársonyt tettek. Aztán bevágták, hogy kövesse a szemeket, az arcvonalat. Kirakták a széleket és a sarkocskákat. Odacsípték, s betették a varrógép alá. Utána vastag papírt tettek és kerekre vágták, ide is készítettek sarkocskákat, hurkokat kötöttek, majd tettek még egy kis fekete anyagot. Majd körkörösen betekerték, először középre, s utána körkörösen, hogy kerek legyen.
Elől az elválasztásnál látszódnia kellett egy kis hajnak, ezt most zselézik, régen disznózsírral csinálták. Miután kész lett, feltették. Ez a „Cununa”. A „clopuri”-t madzaggal körbetekerik, hajlítják és levél forma jön ki. A „bumbuști” is madzagból van és cérnával van átszúrva, teszel pirosat, zöldet, ismét pirosat, mézszínűt, majd megint pirosat, majd jön a gyöngy és odafogod. Ide jön a pénz, ami a menyasszony gazdagságát szimbolizálja, a virágok pedig a szépségét. A tükröt is felteszik a fejdíszre. Megkötik cérnával, megkenik ragasztóval, ráteszik a madzagot és alá a ragasztót. Alá tettek egyféle rongyot, hogy ne karcolja meg a lány fejét a drót, ne húzza a haját, mivel nehezek. Mindegyik fejdísz különbözik a másiktól.

A fejdíszek és az életszokások alakulása

A fejdíszkészítés egy nagyon régi szokás az Avasban. A hozzáértő egyből észreveszi a régi és új darabok közötti különbséget. A régieknek általában nem tettek papírt a végére, csak a sarkaira, látszott szinte az egész haj. Majd többet és többet raktak. Manapság pedig csinálnak két csomót, egyet ide s egyet oda, és 2– 3 fonatot, összekötik a hajat a fej tetején, felteszik a fejdíszt, a farok részt és kész. Minden faluban készítettek, de másként csinálták.
Régen fejdísszel jártak a templomba. Volt olyan lány, akinek 22-t készítettek, amíg megházasodott. Most már nem igazán készítenek fejdíszeket, nem így mennek a templomba. Nehezek ezek a viseletek, nem egyszerű a viselésük, manapság inkább ünnepek alatt öltöznek csak ki. Három óra kell a díszítésnek, és már nem akarják ilyen hosszúra. Nagyon szépek és ezeket így készítik már nagyon régi idők óta, amióta kitalálták őket. Sok mindent már nem lehet úgy megvásárolni, régebben lehetett selyem cérnát kapni és nem pedig madzagot.
A színeket is úgy rakták össze, hogy minél szebb legyen. A legtöbb esküvőt augusztusban tartják napjainkban, néha az ünnepek után is, újévkor. Leginkább akkor vannak az esküvők, amikor hazajönnek külföldről. Nagyon sokan dolgoznak külföldön az Avasból, már csak nagyrészt az öregek maradtak itthon.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.