11 ápr Háború van bennem is? – avagy mit kezdjek magammal és a sok negatív, szomorú, félelmet keltő infóval?
Háború van bennem is?
– avagy mit kezdjek magammal és a sok negatív, szomorú,
félelmet keltő infóval?
Jóformán még vége se lett a világjárványnak és máris egy újabb, mindannyiunkban pánikot keltő információval, valósággal kell megbirkóznunk. Újból rengeteg információ érkezik az ukrajnai háborúval kapcsolatban, amiben elvesztődünk, felháborodunk, néha rájövünk, hogy félrevezetnek, hazudnak, álhíreket terjesztenek, bepánikoltatnak. A képek, videók pedig megrémisztenek, elszomorítanak, félelmet, borzongást, mély együttérzést keltenek. Lássuk, mi az, amit tehetek én?
Mivel segítő szakember vagyok, ezért téged próbállak meg segíteni ebben a mindannyiunk lelkivilágát felbolygató élethelyzetben. Elsősorban szeretném, ha tudatosítanád, hogy igen, ez történik, nem messze tőlünk, itt a szomszédunkban, de szerencsére még nem velünk. Ezt nagyon fontos tudatosítani, mert a sok információnak, képeknek, videóknak köszönhetően úgy érezheted, hogy veled. Egyik előző írásomban írtam a fuss vagy küzdj üzemmódról: amikor veszélyben érezzük magunkat, akkor a szimpatikus idegrendszerünk, hogy megvédjen bennünket, erre a két cselekedetre ösztönöz bennünket. Barátaimmal, kollégáimmal beszélgetve, láttam, hogy egyeseknél már aktiválódott a szimpatikus idegrendszer, holott reális veszélyben ők, mi még nem vagyunk. Tehát igen, együttérezhetsz velük, segítheted őket, de lásd tisztán, hogy te biztonságban vagy. Azért pánikolni, hogy ok, de vajon meddig, nem éri meg. Senki nem tudja a jövőt, és az egyedüli biztos pont az életben mindig a jelen, az, ami éppen van. Ebbe,kapaszkodj!
Továbbá ilyenkor nagyon fontos tudatosan egyensúlyban tartani magunkat, mert nagyon sokszor és nagyon könnyen kibillenthetőek vagyunk mindannyian. Elég meglátni egy képet, elolvasni egy hírt, és máris zokogunk, szorongunk, dühöngünk vagy akár gyűlölünk…
Egyensúlyban maradni azt jelenti, kapcsolatban maradni önmagammal. Figyelni, tudatosítani a gondolataimat, az érzéseimet. Teret adni annak, ha félek, ha elszomorodom, ha szorongok, ha dühös vagyok, ha éppen tehetetlennek érzem magam stb. Ez azért fontos, mert minden tudatosított érzéssel tudok kezdeni valamit, át tudom venni az irányítást felette, tudok segíteni magamnak, azaz egyensúlyba tudom hozni magam. Ha nem tudatosítom ezeket, ha elnyomom őket, akkor ők veszik át az irányítást felettem és annyi az egyensúlyomnak.
Íme egy pár kérdés, ami segíthet kapcsolatban maradni önmagaddal és egyensúlyba hozni magad napi szinten. Én is mindennap felteszem ezeket a kérdéseket magamnak, és le is írom ezeket a jegyzetfüzetembe:
Hogy érzed ma magad?
Mire van szükséged?
Egy 1-től 10-es skálán mennyire érzed magad stresszesnek, idegesnek, túlterheltnek, kiegyensúlyozottnak?
Közel érezted-e magad a mai nap folyamán egy számodra fontos személyhez, tudtatok-e egymáshoz kapcsolódni?
Mi az a 3 dolog, amiért hálás vagy a mai nap?
Amit még fontosnak tartok, hogy csak hiteles forrásból informálódj, ne higgy el mindent, amit olvasol, hallasz. Ellenőrizd le több forrásból is. Sportolj, mozogj! A sport köztudott, hogy segít levezetni a felgyűlt feszültséget. Relaxálj, pihentesd az idegrendszered, ami túlterhelt a sok információnak, hírnek köszönhetően. Nem tud nem az lenni. Találd meg a számodra megfelelő relaxációs formát, ami a legjobban kikapcsol. Én javasolhatok jógát, meditációt, hangfürdőt, sétát, olvasást, táncot, habfürdőt, de a lényeg, hogy te találd meg azt, ami számodra a legjobb ellazulási technika.
Segíts, önkénteskedj! Ez is egy jó módszer arra, hogy egyensúlyban maradj. Egyrészt, ha segítesz, akkor nincs időd szorongani, pánikolni, másrészt a tudat, hogy segítettél, hasznos voltál, ami tőled telt megtetted, jó érzéssel tölt el. És nem utolsósorban próbálj a jelenben lenni. Értékeld az életet, a szabadságot, a biztonságot, amiben részed van. A ma a miénk, a jövő mindig is bizonytalan volt/lesz, függetlenül attól, hogy éppen milyen időket élünk. Nem könnyű, tudom, főleg most, hogy háborúznak a szomszédságunkban, de talán pont ezt tanítja nekünk az élet: élni!
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
