Backman egyszerűen zseniális. Az első könyv, amit elolvastam tőle — természetesen, ennek a trilógiának az első része volt, hiszen jégkorongozó gyermekeket nevelő anyaként úgy éreztem, ez a könyv nekem íródott.

Az első kötet befejezésének pillanatában két dologban voltam biztos: Backman zsenialitása megkérdőjelezhetetlen. Számomra Az író, akit nem fog senki és semmi letaszítani a piedesztálról, amit gyorsan, de precízen felállítottam neki.

A második pedig az, hogy ez a könyv, annak ellenére, hogy a felszínen, a hokiról szól, az egész csak egy köntös. Valójában emberi tragédiákról szól, rólam és rólad, a lelkünk olyan rezdüléseinek is hangot adva, amelyeket önmagunk előtt is szégyellünk bevallani.

A Győztesek című könyv megjelenése váratott magára. Backman- követőként emlékszem, hogy minden nap elolvastam a bejegyzéseit, amelyekben olykor beszámolt az írás folyamata alatt tapasztalt nehézségeiről. Amikor befejezte a kéziratot valami ilyesmit mondott: ebben a könyvben minden benne van. Kicsit belehaltam. Benne van a szívem, a lelkem, mindenem. Pihennem kell…

Ennek az évemnek legjobb olvasmánya díját a Győztesek nyerte el! Abszolút dobogós. Olyan témákról ír — mint a barátság, homoszexualitás, szenvedélyes önátadás hivatásnak, sportágnak, városnak, gyökereknek, nemi erőszak, öngyilkosság, gyász.
Nem lehet, nem szabad kihagyni.

„Az életben kevés dolgot nehezebb beismerni önmagunknak, mint azt, hogy álszentek vagyunk.”

…
Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, aki önmagához tud kíméletlenül őszinte lenni, ahogyan azoknak is, akik el tudják viselni, ha mások kíméletlenül őszinték velük szemben…

Kedvenc idézeteim:

Egy nap talán nem lesznek homoszexuális hokijátékosok és női hokiedzők. Csak hokijátékosok és hokiedzők. – A társadalom nem ilyen egyszerű – ellenkezik Peter. – A társadalom? Mi vagyunk a társadalom!

…

Ahhoz, hogy megszeressünk valamit, idő kell, de ahhoz, hogy megöljük, egy pillanat is elegendő.

…

Minden ember életében akad pár pillanat, mikor választásra kényszerül. Néhányan észre sem vesszük, hogy megtörténik, a többség nem is tud előre tervezni, de mindig van egy pillanat, mikor az egyik utat választjuk a másik helyett, és ennek életünk hátralevő részében viselnünk kell a következményeit. Ettől függ, milyen emberek leszünk, mások és saját magunk szemében.

…

A jó és rossz emberekben az a bonyolult, hogy a legtöbben egyszerre vagyunk mindkettő.

…

Átkozottul furcsa dolog az élet. Mindent megteszünk, hogy kézben tartsuk a dolgainkat, mégis azok az események formálnak át minket a leginkább, melyekre nincs hatásunk.

…

Az ember igyekszik minden szempontból jó szülővé válni, de sosem tudja pontosan, hogy kellene. Pedig nem nehéz feladat. Csak épp lehetetlen.

…

…mikor a politika nekünk kedvez, azt „együttműködésnek” hívjuk, ha pedig másoknak, akkor „korrupciónak”.

…

Harcolni nem nehéz. Csak azt nehéz eldönteni, mikor érkezett el a pillanat, hogy felvegyük a küzdelmet.

…

„Minden felnőtt életében vannak olyan napok, amikor úgy érezzük, itt a vége. Mikor már azt sem tudjuk, miért harcolunk olyan keményen nap mint nap, amikor a valóság és a mindennapok maguk alá temetnek, és azon gondolkodunk, meddig is bírjuk még. A legfantasztikusabb az, hogy több ilyen napot is túlélünk anélkül, hogy összeroppannánk. A legszörnyűbb pedig az, hogy nem tudjuk, pontosan hány ilyen nappal vagyunk képesek megbirkózni.”

…

Szülőnek lenni olyan érzés, mintha az ember egy túl kicsi takaró lenne. Akárhogy is próbál mindenkit bebugyolálni, valaki mindig fázik.

…

Nekünk, embereknek sok minden fáj, és sokszor nem is tudjuk, mi az oka a fájdalmunknak. Csak ránk telepszik a szorongás, és összezsugorodik tőle a lélek.

…

Az a szeretet, amit a szülők éreznek a gyerekeik iránt, különleges. Mindenki más esetében van egy pillanat, amikor elkezdjük megszeretni – de a gyermekünkkel más a helyzet. Őt már akkor is szerettük, amikor még nem is létezett. Minden anyát és apát sokkol, hogy amikor gyerekük lesz, milyen elsöprő erővel önti el őket az érzelmek árja, szinte ledönti őket a lábukról. Felfoghatatlan, mert semmivel sem lehet összehasonlítani. Olyasmi, mint megpróbálni leírni valakinek, aki az életét egy sötét szobában töltötte, hogy milyen érzés a homok a lábujjak között, vagy egy hópehely a nyelvünkön. Szárnyakat bont tőle a lélek.