22 jan Erdélyi költőnők egykor és most — Krüzselyi Erzsébet története
Erdélyi költőnők egykor és most —
Krüzselyi Erzsébet története
Karácsony előtt, annak a bizonyos kultúra- és offlineimpulzus-szegény 2020- as évnek a végén részt vettünk egy nagyon is élő Szatmár megyei település, Szatmárhegy községének gyülekezeti termében egy vaskos kötet bemutatóján. Mivel nem éreztem egyből, hogyan lehetne egy teljes életművet tartalmazó kötetet, egy szélesebb körben talán kevésbé ismert költőnő teljes hagyatékát úgy bemutatni, hogy olyan olvasókhoz is eljuthasson e kivételes személy látásmódja, akik még nem hallottak róla, eldöntöttem, megvárom a magyar kultúra napját.
A napokban a Látó Szépirodalmi folyóiratban Bodó Márta egyik cikkét olvasva, melyben két, 2006-ban megjelent, erdélyi magyar költőnők verseit tartalmazó köteten mereng (111 vers erdélyi költőnőktől, illetve Ünneplő hétköznapok) eszembe jutott, hogy talán érdemes lenne egy ilyen sorozatot indítani, vagy legalább Krüzselyi Erzsébet munkásságát az erdélyi nő, női lélek és érzésvilág kitűnő ismerőjének tükrében ismertetni. De vajon az érzékenységnek és ihletnek lehet-e neme? Lehet-e a lírát kettőbe osztani?
A költőnő 1875-ben született Máramarosszigeten. 8 éves korában egy hűlés következtében fülidegei megbetegednek, úgy hogy teljesen megsüketült, skarlát miatt pedig a látása is meggyengült. Minden bizonnyal ezen kettős jellemzőből kiindulva lett a Kovács József és Kovács Ferenc szatmárhegyi lelkipásztorok alapos munkával és kitartással szerkesztett átfogó válogatásának a címe Lélekszemmel – Lélekfüllel. Krüzselyi Erzsébet iskolába soha nem járt, így irodalmat kedvelő jogi akadémiai tanár édesapja tanította írni, olvasni. A költészeti nyitás, ismeretszerzés és alkotás autodidakta módon történt, egy igazi 21. századi sikersztorinak is megfelelően. Azonban az örök csend mellé társult homályban költészetén szomorú hangulat borong, mely az igazi vigaszt jelenti számára.
Csüggedés
Valamikor, tavaszvirulásban,
Nekem is volt titkon égő vágyam.
Feljár néha még a múlt sírjából,
S szívem újra szilajon fellángol.
Lelkemet a forró vágy elönti;
Élni vágyom én is, mint a többi!
Kéklő égen, szabadon kerengve,
Szállni vágyom én is, mint a fecske!
Ahol mások előre tolongnak:
Mért legyek csak én száműzve onnat?
Ez a világ, mely annyinak tárva:
Mért legyen csak énelőttem zárva?
…És a harcot újra csak próbálom, –
Hej, de gyönge a karom, a vállam!…
Belátom, hogy nincsen erőm semmi,
S csüggedetten állok meg pihenni…
Tekintetem akármerre téved:
Belátom, hogy nem enyém az élet,
Idegenül bolyongok én benne,
Mintha csak egy vendégszállás lenne…
S tovább is csak félreállva nézem,
Hogy pezseg, hogy forr a harc a létben.
Minden szívnek van célja, van álma,
Csak én vagyok kitaszítva, árva…
Aki előtt minden a világon
Elérhetetlen délibábos álom,
Aki nem tud gyógyulást remélni:
Minek annak, de minek is élni?
Talán a költészet vagy a hit segítette át a legnehezebb időszakokon is. Makacs kitartásának komoly szakmai elismerései lettek. Az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaság mellett a Kemény Zsigmond Társaság és a Magyar Írók Egyesülete választotta tagjai sorába. Rendkívüli megszólalási vágy élt benne, hogy kitörjön a csend birodalmából. Kortársai is értékelték verseit, gyermekverseit, novelláit. Közülük Gárdonyi Géza, Reményik Sándor, Szabolcska Mihály, Reichard Piroska és Berde Mária nyilatkoztak elismerőleg.
Az album bemutatóján részt vevő dr. Egyed Emese költő, irodalomtörténész szerint lehet, hogy Krüzselyi Erzsébetnek nem tűnik minden verse teljesen kimunkáltnak, nem tanítják az iskolában, egyelőre az egyetemeken sem, viszont nagy mélységek vannak benne, talán ezért lenne szükségszerű elhelyezni őt az irodalomtörténetben. A 2014-es Krüzselyi Erzsébet szavalóverseny alkalmából pedig azt emelte ki, hogy milyen érdekes módon hasonlít Ady vagy éppen Reményik verseihez, Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond gondolkodásához. És mennyire időszerű mindaz ma is, amiről beszél, hogy milyen nagy veszteség történhet egy természeti csapás vagy emberi gondatlanság következtében, és milyen nagy dolog folytatni az életünket.
Zöld fák között
Zöld fák között száll a madár,
Napsugárban fürdik a táj;
Szerteszéjjel pezsg az élet,
És én mégis fázom… félek…
Szemem fenn jár, fenn az égen,
De nem a fényt s derűt nézem,
Hanem azt a kis felleget,
Mely résztvevőn rám integet.
Nézem, hogy nő mind nagyobbra,
A kék mennyet míg bevonja,
S eltűnik a fény, a sugár,
Jön a vihar, a szél zúg már!
Elgondolom: mit ér a fény,
S mit szívünkben a szép remény?…
Jön a vihar, ó, mi könnyen.
— S titkon, csendben hull a könnyem.
Ebben a több mint száz éves költészet számos darabjában megtalálható a szolidaritás gondolata, mely napjaink világjárványa során is nagy mértékben felértékelődött, vagy éppen a környezetvédelem, az állatoknak és minden létezőnek, teremtett dolognak a védelme.
Jön az április
Már maholnap csicsereg
A víg, szárnyas kis sereg:
Jön az április!
Lesz megint rügy, fű, virág,
Árnyas lombú kerti fák,
S vigadunk mi is!
Ha tűnik a bú, a tél,
A szívben is újra él
Az aranyderű,
Mert a nyíló szép tavasz,
Mely mindég új – s ugyanaz –
Ó, de gyönyörű!
S ha a kertünk rügybe’ már:
Megölelnénk, ugyebár,
Az egész határt,
S megcsókolnánk, mint testvért,
Mely fészkére visszatért,
Minden kis madárt!
Krüzselyi Erzsébet vallásos volt, viszont nagyon érdekelte a kultúra és emberi társadalom működése. Fogyatékosságai ellenére nem húzódott vissza a társadalmi kapcsolódásoktól, sőt kifejezetten kereste őket, és akkor szenvedett a legtöbbet, amikor egyedül érezte magát. Ahogyan a mai kor embere is elszigeteltségében erősebben reagál fájdalomra vagy éppen az örömre, úgy a költőnő érzékelése is kifinomult a lélek rezdüléseire. Dr. Egyed Emese szintetizálásában Krüzselyi Erzsébet költészete nem azt mutatja be, hogy milyen az ideális ember, hogy fiatal, hibátlan és mindig boldogan néz előre. Hanem vannak emberek és attól emberek, ha egymásra érzékenyek és képesek magukról hitelesen beszélni. 78 éves korában, 1953. október 15-én hunyt el Szatmárhegyen.
Talán e két szomszédos megyén kívül kevesen ismerik e furcsán hangzó nevet. De tapasztalatból mondhatom, ha egyszer megjegyezted, valahogy nem feleded. Talán ezekben az időszakokban pedig még többet tud sugallni versein keresztül Csendország rabja.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
