13 dec Erdélyi kastélyok: ahol a múlt a jövő alapja
Erdélyi kastélyok: ahol a múlt a jövő alapja
A 2019. november 29-én Kolozsváron megszervezett Kastély Erdélyben konferencia nyitóbeszédei közül úgy érzem Haller Béla, a Castellum Egyesület elnöke tapintott rá ismét leginkább a lényegre. Három olyan nemzedéket említett meg, amelyeknek az elmúlt évszázadban köze volt vagy éppen van a mai erdélyi kastélyokhoz.
Az első nemzedék, amelyik még a kastélyban élt és akitől azon a bizonyos 1949. március 3-ára virradó keserű hajnalon mindent elvettek, az áldozati nemzedék, akinek nagy része már a 20–30 négyzetméteres kényszerlakásokba született, rajta érezhetőek legmélyebben ennek a veszteségnek a nyomai, valamint az unokák nemzedéke, aki magabiztosan él, jó egyetemek diplomáit tudja magáénak és inkább nagyszülei nemzedékére hasonlít. Velük találnak közös hangot a Kastély Erdélyben képviselői is, ők szerveznek kastélynapot, vagy éppen fesztivált a kastélyban, a hagyományos erdélyi kultúrát pedig már új formában képviselik.
Kastély Erdélyben: program, mozgalom, koalíció, alap és Edukastély
2011-ben találkoztam először a PONT csoport által indított WEBkastély online vetélkedő által az erdélyi kastélyokkal. Ekkor ismerkedtem meg a gernyeszegi Teleki-kastéllyal is. A vetélkedő, majd ennek továbbgondolásaként a 2015. márciusában elindult Kastély Erdélyben program célja, hogy a mostoha évtizedek után az erdélyi kastélyok visszakerüljenek a gazdasági és társadalmi körforgásba. Ahhoz, hogy ennyi idő elteltével Erdély egyik legfontosabb épített kulturális örökségét közössége ismét megfelelően értékesíthesse, stratégiára, hálózatra és hosszú távú jövőképre van szükség.
Az elmúlt öt évben a Kastély Erdélyben program szakértők segítségével háromnyelvű fejlesztési stratégiát dolgozott ki, elindított egy szintén háromnyelvű honlapot és mobilapplikációt, amely 300 erdélyi kastélyról és kúriáról tartalmaz értékes és hiánypótló információt, három konferenciát, négy fiataloknak szóló tábort, szakmai találkozókat, PIKNIK-Nyitott Kastélyok Hete rendezvénysorozatot vagy éppen adventi eseményeket szervezett.
A kezdeményezés hosszú távú célja, hogy közösségi mozgalommá, széles körű hálózattá alakuljon, amely kapcsolatot teremt személyek és szervezetek között gazdasági, szociális, környezeti és kormányzati szempontból egyaránt.
2016-ban megalakult a kastélytulajdonosokból és működtetőkből álló Kastély Erdélyben Koalíció, melynek célja a részt vevő kastélyok állagának megóvása és az ehhez szükséges megelőző beavatkozások, szakmai tanácsadás biztosítása. A koalícióhoz eddig 30 erdélyi kastély és kúria csatlakozott, melynek koordinálását a PONT csoport bonyolítja le szakértőkkel együttműködve. A Kastély Erdélyben Alap első kampánya a Kastély Erdélyben online bolt elindítása volt, ahol erdélyi dizájnerek egyedi tervezésű alkotásainak, ajándéktárgyainak megvásárlásával támogatható a kezdeményezés. Az Edukastély projektben pedig 12 olyan játékot fejlesztettek ki, amely élményalapú tanulást kínál a gyermekek és felnőttek számára és egyben figyelemfelkeltéssel igyekszik a műemlékvédelemre irányítani a figyelmet.
History is our story: épített örökségünk új művészi köntösben
A két év alatt elkészült hiánypótló interaktív webdokumentumfilm három kastély, az erzsébetvárosi Apafi-kastély, az erdőszentgyörgyi Rhédey kastély, valamint a bonyhai Bethlen-kastély példáján keresztül mutatja be az erdélyi kastélyok helyzetét.
Balázsi Pál Ágnes, a film producere reméli, hogy mindez kicsit összefogja azokat a kérdéseket, amelyek a kastélyok kapcsán megfogalmazódnak. A Felméri Cecília által rendezett film, mind a dokumentumfilm művészi nyelvét, mind a multimédiás eszközöket felhasználva lehetővé teszi, hogy a néző/felhasználó interaktív módon fedezze fel a kastélyokat és a bennük rejlő történeteket.
Mit jelent ma kastélytulajdonosnak lenni Romániában?
Az aktuális kihívásokat és lehetőségeket taglaló kerekasztal-beszélgetésen négy kastélytulajdonos vett részt: Horváth-Tholdy Péter, a marosnémeti Gyulay-kastély, Nagy Kemény Géza, a marosvécsi Kemény-kastély, Szabó Tekla Katalin, a maroshévízi Urmánczy-kastély, valamint Teleki Tibor, a már említett gernyeszegi Teleki-kastély képviseletében.
Nagy Kemény Géza a budapesti életét hagyta maga mögött és abban a vadászkastélyban él és fizet albérletet a mai napig is, amely a nagyapjáé volt. Elsősorban egy misszióként látja a kastély körüli munkát, nagyapja és Kemény János fejedelem emlékét és az erdélyi magyarság érdekeit szem előtt tartva. A kastélyt egy gazdasági és társadalmi összekötő elemnek tekinti. Az itt megrendezésre kerülő események színfoltot csempésznek a település életébe, egyre több sajtótermék és látogató érdeklődik a kastélyok iránt, egyre többen fognak segíteni. Elmesélte, hogy van egy olyan támogatója, aki már vagy 5 millió forintot költött a saját vagyonából a kastélyra. Az ehhez hasonló önzetlen hozzáállás segít abban, hogy tovább csinálják. A kastélyt egy hátizsáknak érzi, amelyet cipelni kell, de egyben egy óriási öröm és lehetőség is, hogy ezzel foglalkozhat.
Szabó Teklának még az édesapja kezdte el ezt a küzdelmet, hat tulajdonosa van a kastélynak. Amikor ő beadta a papírokat, nem is gondoltak arra, hogy majd sok- sok évnyi pereskedés után valóban visszakaphatja a család és ténylegesen kezdeni lehet vele valamit. Az Urmánczy fürdőt is visszaigényelte a család, amelyet szinte szeméttelepből sikerült 2008-ra revitalizálni és bővíteni. Művészettörténészként csöppent bele ebbe a történetbe, de a kastély-kérdés sokkal nagyobb feladatnak tűnik számára, nem érzi úgy, hogy egyedül meg tudná oldani a felújítását, emiatt fontosnak érzi a közösség bevonását is. Főleg, hogy Maroshévíz központjában helyezkedik el a kastély és a központi körforgalom az egykori kastélykertben található. Nehezen hasznosítható a visszakapott erdő is. Természetesen örülni kell annak is, ahol megfelelő nagyságú terület is visszajárt az ingatlan mellé.
Horváth-Tholdy Péter Ausztráliából csöppent az erdélyi kastély-ügybe, amiről sokáig szinte semmi sem tudott. Édesanyja 2001-ben egy erdélyi körutazáson véletlenszerűen szembesült a visszaszolgáltatási lehetőséggel, majd 2007-ben kapták vissza a kastélyt. Ezalatt lelkileg is fel tudott készülni arra, hogy ha mindez megtörténik, akkor tenni kell valamit a kastéllyal, így került egyetlen magyarként a faluba, ami nem jelent akadályt, mert első pillanattól fogva jó kapcsolat alakult ki a falu lakóival. A kastélynak nagyon jó az elhelyezkedése, könnyen bekerült a körforgásba, szeretik az emberek, madarakat, évszázados tölgyeket és platánfákat láthat az idelátogató. Az Orient Expressznek is itt volt az útvonala, nagyapja kedvéért pedig a vonat megállt a dévai állomás mellett Marosnémetin is, ha ő éppen rajta volt. Az a cél, hogy ez a magyar közösségé maradjon.
Teleki Tibor és családja Belgiumból és Németországból települt haza, édesapja Teleki Kálmán foglalkozik legnagyobb mértékben a kastéllyal. Tibor és felesége is azért lakik abban a tömbházlakás albérletben, amiről a filmben is szó volt és ahonnan gyönyörű a kilátás a családi kriptára, hogy valamit tegyen a családdal együtt a kastélyért. Ez egy érzelmi kérdés is. A gernyeszegi kastély kapuján érdekes módon sokan bekopogtak az elmúlt években és mivel annyira elnyerte mindenkinek a tetszését, sokan akartak ott valamit szervezni. Így lett művésztelep szervezve, az Awake fesztivál, esküvők, kastélynapok, bálok. Látják, hogy erre van igény és az emberek szeretik a kastélyokat.
Felélesztett kastélyok
2020 környékén, 1–2 évtizeddel a restitúciót követően Erdély kastélyai különböző restaurálási fázisban vannak, más-más funkciót szántak nekik, különböző fejlesztési modellt követtek. Voltak nagyon szerencsés esetek, mint a zabolai Mikes-kastély, melynek két fiatal örökös gazdája olyan turisztikai, gasztronómiai és kulturális funkciót talált, ízlésesen, kreatívan, aktuális trendeknek is megfelelően restaurálva, melynek csodájára járnak még Bukarestből is, nem kis pénzért. Vannak olyan esetek, ahol nem találta meg tenni akaró vagy cselekvőképes jó gazdáját a visszaszolgáltatott épület.
A miklósvári Kálnoky-kastély
A Szabadság napilapban olvashatunk bővebben a kastélyról: „Az épület és környezetének restaurálása a sepsikőröspataki Kálnoky grófok sarja, a korábban külföldön élő Kálnoky Tibor grófnak köszönhető, aki az 1989-es romániai változások után úgy döntött, hogy hazatelepedik Erdélybe, s a múltból, a családi örökségből táplálkozva próbálja helyreállítani az egykori ősi fészket.
A fiatal gróf ugyanis ragaszkodik annak a családi hagyománynak, mondhatni „törvénynek” a betartásához, miszerint bárhol is éljenek a világon, bárhova is sodorná őket a sors, a Kálnokyak közül egynek az ősi fészekben kell maradnia.
Ezen az elven tehát sikerült visszaszereznie a kőröspataki kastélyt, jelenleg ott él feleségével és három fiával, viszont nagyon sok időt töltenek Miklósváron is. Kőröspatakra költözésük előtt az erdővidéki faluban egy régi, a kastélyhoz közeli, 19. századi kúriához hasonló épületet vásároltak meg, és állítottak helyre, a család éveken át itt lakott, míg a kőröspataki fészket helyreállították. A nagyszámú látogatók miatt egy idő után nem volt mindenkinek elegendő hely, ezért a faluban élő emberektől kértek szálláslehetőséget vendégeiknek. Mivel nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett ezekben a falusi házakban eltöltött napok után, Kálnoky Tibor úgy döntött, hogy saját házából vendégházat készít, és a helyi nevezetességeket minél több külföldi embernek megmutatja. Lassacskán szinte állandó vendégnek számít Kálnoky gróf birtokain Nagy-Britannia trónörököse, az egyébként anyai ükanyja, gróf Rhédey Klaudia révén erdélyi gyökerekkel is rendelkező Károly herceg, aki már-már úgy jár ide, mint haza.”
A bonchidai Bánffy-kastély
Az Erdélyi Krónika eképpen ír e kastélyról: „A bonchidai Bánffy-kastély újraélesztésének, köztudatba emelésének folyamata több szakaszra bontható.
A kastély 2001-től a Transylvania Trust Alapítvány gondozásába került, restaurálása szerencsés módon kezdetektől fogva egy műemlékvédelmi oktatási programmal járt kéz a kézben, a restaurálás által oktatni, oktatás által restaurálni jelige jegyében.
Az így helyreállított terek lehetőséget adtak arra, hogy a következő években egyre több esemény kerüljön megszervezésre (Kastélynapok, Bánffy Nap, Örökség Napok), s a Transylvania Trust Alpítvány saját rendezvényein kívül más szervezetek és intézmények is igénybe veszik a kastély területét, például a TIFF (Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál) szabadtéri vetítéseket szervez ide. Ehhez a platformhoz csatlakozott néhány évvel később, 2013-ban az Electric Castle fesztivál szervezői csapata. A felsorolt rendezvényeknek köszönhetően a Bánffy-kastély — és ezáltal Bonchida — trendet teremte újra részévé vált az erdélyi kulturális vérkeringésnek, s egy új célcsoport figyelmét sikerült felhívni a rendezvényeknek helyet biztosító épített környezet értékeire.”
Kastélyok és közösség: a kastélyok a nagyközönség és helyi közösségek mentális térképén
Kovács Zsolt művészettörténész szerint annak a nemesi világnak volt egyféle rendje. Azok voltak döntési helyzetben, akiknek ízlésük és kulturája is volt mindehhez. A mi felelősségünk, hogy ennek a régiónak a történetét valamilyen módon megőrizzük. Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató a bonyhai Bethlen arisztokrata családot említi, amely eleven része volt a falunak, építési engedélyért folyamodott az iskola megépítéséért, megajándékozta a falu lakóit karácsonykor, színjátszó csoportot és olvasókört alapított. Viszont volt egy határ is közöttük. Sajnos a kommunizmus rárakott egy plusz réteget a közösség és kastély viszonyára, ellenségképet teremtett. Az elnyomó osztályt előszeretettel vette elő, legyen az burzsoá, gulág vagy éppen kisnemes. Noha a falu lakói szerették a Bethlen családot, nekik is anyagi érdekük volt, hogy jól működjenek együtt a falu lakóival, akikből érdekes módon a 40-es években a rezsim mégis ki tudta váltani a lázadást és gyűlöletet. A 90-es évek óta azonban a rurális társadalom válságban van, talán a kastélyok közösségbe történő újrabevonása egy alternatívája lehet ezek fennmaradásának.
A konferencia alapgondolata, hogy az erdélyi kastélyok története a mi történetünk is. Egy mentalitásbeli és erőforrásokat érintő kérdés, hosszú távon és rendszerben, interdiszciplinárisan érdemes nézni a dolgokat.
A kastély egy olyan kulturális entitás, amelyet a kapitalizmus működési szabályai alapján is mérni kell, másként nem válik fenntarthatóvá. A múlt egy töredéke ezáltal újraéledve ismét része lehet a mindennapjainknak.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
