30 jún Engedd, hogy fájjon, hogy utána gyógyulni tudj…
Engedd, hogy fájjon, hogy utána gyógyulni tudj…
Ha fáj a fejünk, gyorsan bekapunk egy fájdalomcsillapítót. Ha fáj a fogunk, gyorsan kérünk egy programálást a fogorvoshoz. Ugyanígy vagyunk a lelki fájdalmakkal is. Arra törekszünk, hogy mihamarabb tüntessük el az érzést. Múljon el, essünk túl rajta, legyen már vége, vagy legalább zsibbasszuk el magunkat, hogy ne érezzünk. Utóbbiban nagyon jók vagyunk.
Lefoglaljuk magunkat, eltereljük a figyelmünket, kifárasztjuk magunkat, extrém sportokat űzünk, alkoholhoz, altatókhoz nyúlunk. Bármit megteszünk azért, hogy ne kelljen foglalkozni azzal, ami éppen bennünk van, hogy ne érezzük azt, amit éppen érzünk. És valamilyen szinten ez normális, hiszen ki akarja rosszul érezni magát, ki akar szenvedni? Azonban az elterelés, zsibbasztás látszólag per pillanat megoldás lehet, mert valóban nem érezzük, ami bennünk van, azonban hosszú távon mégsem ez a jó megoldás.
Mert attól, hogy valamiről eltereljük a figyelmünket, az attól még ott van. Egy síró gyereknek is beköthetjük a száját, lehet, hogy nem halljuk már, hogy sír, de attól még sír, sőt lehet, hogy már ordít. Ezért az elterelés, a zsibbasztás csupán átmeneti megoldás. Hosszú távon viszont csak ront a helyzeten. Mert minél inkább nem foglalkozunk vele, minél inkább halogatjuk, annál nagyobb lesz az ereje, annál mélyebb lesz a gyökere, és annál inkább belénk épül, irányít bennünket. Mert mindaz, amivel nem foglalkozom, egy idő után átkerül a tudattalanba.
A tudattalanunk pedig 90 százalékban irányít bennünket. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mi van a tudattalanunkban. Nem mindegy, hogy ez a részünk tele van fájdalommal, feszültséggel, szorongással, frusztrációval, félelmekkel, vagy nem.
Úgyhogy hagyd, hogy fájjon. Hagyd, hogy a fájdalom szedje szét a lelked darabjaidra, amíg újra meg nem találod az egyensúlyodat a nehéz élethelyzetben. Engedd meg magadnak, hogy annyira fájjon, hogy ki se kelj az ágyból, hogy étvágytalan légy, kedvetlen és fáradt. Azt is engedd meg magadnak, hogy éjszaka felébredj és sírj, zokogj. Ordíts, ha szükségét érzed.
Ne fogd vissza magad. Éld meg, add ki mindazt, ami benned van. Semmit se nyomj el, semmit se kicsinyíts le, semmit ne nagyíts fel. Mindent úgy élj meg, ahogy benned van. Mindennek van létjogosultsága benned, úgy, ahogy éppen benned van. Nem tudunk előrehaladni, amíg nem tartjuk tiszteletben önmagunkat. Ha viszont elnyomom azt, ami bennem van testi, gondolati és érzés szintjén, akkor bizony nem tisztelem és nem szeretem magam.
Hagyd, hogy fájjon, hogy utána meggyógyuljon a lelked, hogy kitisztuljon a sebed, hogy megerősödj, hogy egyensúlyba kerülj. Minden megélt fájdalom, amit hagysz, hogy átmenjen rajtad, közelebb visz önmagadhoz. És minél inkább tudod, hogy ki vagy, annál magabiztosabb, stabilabb és kiegyensúlyozottabb vagy.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
