24 szept Én az Éjszaka
Én az Éjszaka
Még sokáig tart a sötétség.
Szemem régen nem álmos.
Lesném a fakuló éjszakát.
A koszfehér gomolygó
Ködön át.
A még itt maradt neszek
Sem tágítanak. Olyanok, mint
A szárnycsapás. Repülni tud.
Varjú testű, és a hangja?
Vonatzakatolás.
Mért ébreszt? Mért engem…
Mit mond, mit mutat?
Reccsen, lenézek:
A kutyám álmában szalad
Körbe-körbe az elvarázsolt diófa alatt.
Végül megérzem mindig. Átfolyik
A véremen. Nem fázom.
Szín a fekete. Minden mozog.
Minden rezeg. Látom. Értem.
Hagyom. Belékapaszkodom.
Megyek a kutya után.
A kert gerince kiszakadt.
Hullámzik, fölötte lebegek.
Anyám mesélt egyszer az
Emberről, ki a holdon ül…
… Én vagyok. Engem
Ugat az utca. Én öntöm ki
Gyertyákból a fényt. Én festem
Át az eget. Engem mesélsz el
Ásító gyermekednek.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
