Elment a nyár után
(FV-nek)

Szeretlek nem szeretlek mondod.
Nem úgy, mint kéne’
Körbe nézek s hirtelen fák
Meztelen ágai karcolnak
Véres naplementét a tájba.
Míg nyár volt jöttél.
Az ősz, aztán a varjak
Bezártak magadba.
A kihűlt színek után
Az utcán megnyúlt sötét árnyak
Itt, ideje tüzet rakni.
Téged egy napsugár tán’
Felvett magára elrepített
egy költöző madár után.
Míg én itt maradtam
Lábam menne, de hová?
Eltévednék a városban.
Idegen sikátorok
Kihalt lépcsőházak visszhangja
Földszinti garzonok zárt ajtaja
Mögött bájos gyerekkacaj, nekem
Az is ez is magány.
Előbb utóbb itt hagyott
Délibábod végleg megbetegít
Mosolyog bennem egy kép,
Ölelem a nyarat, amiben veled vagyok.