fbpx
Élet-hogyan-tovább5

Élet, hogyan tovább?

Szerző: Kovács Réka • Fotók: Freepik • 2020. június 2.

Megosztom:

Élet, hogyan tovább?

Online beszélgetés a változás kényszeréről vagy lehetőségéről

A világjárvány leszállóágon van, legalábbis most úgy tűnik. Részlegesen engednek felszusszanni minket a hatóságok, nehogy a ránk törő túl nagy szabadság még mélyebbre húzzon, mint amit az elmúlt két hónapban tapasztaltunk. Válság volt/van, krízis volt/van. Ez a helyzet kizökkentett komfortzónánkból, a mindennapi rutinokból. Változások következtek/következnek be. Vagy mégsem? Vagy csak ideig-óráig, aztán visszaáll minden a „régibe”?
Meghívottainkkal ezeket a kérdéseket boncolgatta Virtuális műhely szakértőkkel beszélgetés-sorozatunk harmadik alkalmán dr. Frigy Szabolcs szociológus, pedagógus, aki az eseménysorozat egyik értelmi szerzője és moderátora. Vele volt a beszélgetésben dr. Nistor Laura szociológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának egyetemi docense, az Erdélyi mindennapok egy világjárvány idején kutatás ötletgazdája. Pongrácz György Katalin menedzser, környezettudatosságra törekvő anyuka Marosvásárhelyről, Barkász Gabriella vezetési tanácsadó Szatmárnémetiből és Molnár Krisztina Marosvásárhelyen élő képzőművész, újságíró, pedagógus is a vendégünk volt.
A meghívottakat leginkább foglalkoztató kérdések természetesen mind valamiféleképpen a változással kapcsolatosak:
  • Mit, hogyan kell változtatni?
  • Mit lehet változtatni, hogy a fejlődés úgy gazdasági, mint egyéni szinten folytatódjon?
  • Hogyan viszonyuljunk és kezeljük félelmeinket, amik a megváltozott helyzetből adódnak?
  • Az élet leegyszerűsödött és bebizonyította: így is lehet. Ugyanakkor elhagytuk a komfortzónánkat, megtapasztaltuk mit hoz ki belőlünk egy ilyen helyzet, sokat tanulhattunk magunkról.

Nistor Laura

az általa képviselt egyetem kutatási eredményeiből szemezgetve indítja a beszélgetést, amely kutatást április folyamán több mint ezer erdélyi, többségében középosztálybeli személy megkérdezésével végezték. A kutatásból kiderül, hogy a legtöbb erdélyi magyar tevékenyen, aktívan töltötte a megszorításokkal teli időszakot. Ez a proaktív hozzáállás menekülés is, de kihasználása is az időnek. Munkába menekülés, hogy ne a krízisről gondolkodjunk, és felzárkózás is a teendőkkel. Ezek mellett sok online tevékenységen is részt vettek a kitöltők: edzés, istentisztelet, koncert, tanfolyam, előadások. Több időt töltöttek az emberek a családtagokkal, a közvetlen családtagokkal az interakciók megsokszorozódtak — ez a lassítás, minőségi időtöltés korszaka volt.

Frigy Szabolcs

elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a muszájból alkalmazott eljárások, mint például a a gazdaság és az oktatás digitalizálása, vagy más változások, amik egyéni és közösségi szinten mentek végbe, vagy akár a vállalkozások szintjén, hogyan változtatták meg életünk bizonyos dimenzióit, és mi segít a változásban? Az érintett dimenziók hogyan fognak változni?

Barkász Gabriella

a vállalkozások szempontjából beszélt a változásról: előjöttek a rejtett hibák, sokak létét labilissá tette ez az időszak, főleg azokét, akik benne voltak egy belső válság folyamatban. A változás attól függ, milyen szakaszban van a vállalkozás. Az üzleti élet nagy részét megállította a járvány, de a vállalkozók nagyon gyorsan reagáltak, és válságidőben a gyors reakció nagyon fontos. Megoldásokat kerestek arra, hogy ne szüntessék meg a tevékenységüket, munkát adjanak, sok innovatív ötlet jelent meg. Sokan jól éltek a lehetőséggel, kreatívak voltak. A változtatás kényszere is benne van a válságban, nem csak a lehetősége.

Pongrácz György Katalin,

aki a tudatos életmód egyik úttörője, úgy tapasztalja, hogy nagyon sokan elgondolkodtak azon, mit tesznek a környezetükkel. Sok iparág leállt, ahogy az autós forgalom is. Ezek pozitív hatással voltak a környezetre, de ez még nem elég, továbbra is nagyon sok egyszer használatos műanyag került a környezetbe. Szerinte a tudatos életmódra könnyebb volt most az odafigyelés, mert amikor otthon vagyunk, befelé tudunk figyelni, amint kimozdulunk, van egy áramlat, zajlik az élet, nem tudunk annyira figyelni, és emiatt valószínű sokan visszatérnek a régi életformához. Ő úgy látja, hogy akiknek eddig fontos volt és meg tudták valósítani a tudatos életmódot, azok továbbra is kitartanak, az ügy nem veszített embereket. A nagy kérdés az, hogy csatlakoztak-e újak, illetve hányan tartanak ki az elmúlt időszakban kialakult „jó szokásaik” mellett. Bízik benne, hogy sokan.

Molnár Krisztinát

is befolyásolta a krízisidőszak elején tapasztalt felhalmozási tendencia például, amihez naivan viszonyult, a kérdések ott voltak benne is: vajon tényleg lesz-e majd élelem és hozzáférési lehetőség? De redukálódtak a vásárlásaik, házhoz rendeltek kistermelőktől, nem ültek már autóba egy nagybolti vásárláshoz, a helyihez, a közelihez fordultak inkább. Úgy tapasztalta, hogy sokan ehhez folyamodtak, így akik élelmiszert termeltek kicsiben, azok most jól jártak. Kettősség volt tapasztalható: sokan a nagy bevásárlóközpontokat választották, a nagyobb biztonság reményében, de valóban megnőtt az házhoz rendelések száma is.
Nistor Laura elmondta, hogy ez a felhalmozási jelenség tulajdonképpen egy megküzdési stratégia. Bizonytalan a helyzet, mindenféle információk keringtek, így megpróbáltak az emberek bespájzolni, mert ha megtöltik az éléskamrát, az biztonságot ad. A primer szükségletekre koncentráltunk, ami a túléléshez kell.
Divatterméket például nem vásároltak, mert annak akkor van értéke, ha mások is látják, most nem volt kinek megmutatni ezeket. A kiszabaduláskor azonban megindult egy bosszúvásárlás: megmutatjuk a világnak, hogy megérdemeljük, hogy megvegyünk dolgokat, sok helyen ruhaboltokat fosztanak ki. Van egy ilyen tendencia, hogy el kéne mozdulni a fenntarthatóság felé, a kistermelőket támogatni, de a kettősség megmaradt: sorok voltak a nagyboltok előtt, és még ha sorba is kellett állni, mert egyszerre nem tartózkodhat sok személy a boltban, az emberek többsége türelmesen várt.
Tehát szeretjük a globális gazdaságot, nem akarunk elszakadni ettől a gazdasági modelltől, de remélhetőleg megerősödnek a helyi termelők is. Felszínre kerültek most a szubkultúrák, például a zero waste mozgalmak, a slow (lassítás) típusú mozgalmak nagyobb vizualitást kaptak, nyertek egy esélyt.
Frigy Szabolcs is tapasztalja a kettősséget: kipróbáljuk a zero waste mozgalmat, míg másik oldalon a gazdaságpolitika arról szól, hogy növeljük a fogyasztást, mert az indítja be a gazdaságot, mert azzal teremtünk munkahelyet, de mégis legyünk tudatosak. Gabriella úgy látja, hogy makro szinten most az első helyen a gazdaság újraindítása van, az emberek egészségügyi biztonsága és a munkahelyek megtartása a fontos. A környezettudatosság és fenntartható fejlődés háttérbe szorul. Az egzisztenciák veszélybe kerülése elnyomja a környezettudatosság megnyilvánulását, úgy politikai szinten, mint a kisember szintjén. A kistermelőkkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a közösségek támogatóan nyilvánultak meg velük kapcsolatban, de nagyon sokakat veszteség ért, főleg a nagytermelőket, mert az áru, a termés sokak raktáraiban megmaradt, a mezőgazdaság nehéz helyzetben lesz, mert ráadásként még a szárazsággal is kell számolni.
A beszélgetés első felében az elemi szükségleteink kerültek fókuszba, míg a hátralévő részben a magasabb szintű igényekről beszélgettek meghívottaink. A környezettudatosság például egy magasabb rendű szükséglethez tartozik, az önmegvalósításhoz. A krízishelyzetben a magasabb rendű szükségletek nem kerültek előtérbe, biztonságszükségletre redukálódott a társadalom. Ugyanez történt a művészetek terén is, de itt is kettősség tapasztalható.
Annak ellenére, hogy minden leállt, bezártak a múzeumok, tárlatok, elmaradtak előadások, rendezvények, a művészvilág nem tétlenkedett, és nagyon hamar innovatív dolgokkal állt elő. Azokat az eszközöket használták, amik rendelkezésükre álltak. Érdekes dolgok valósultak meg: együtt zenélés, kiállító művészek képeket küldtek be alkotásaikról virtuális tárlat létrehozásához, létrejöttek online kiállítások.
Molnár Krisztina képzőművész azt látta, hogy nagy igény volt a kulturális tartalomra ebben az időszakban. Példának hozta fel, hogy több ezren néztek egy-egy színházelőadást egyszerre online. Tehát az egyénekben megvan ez az igény, hogy miután ettünk-ittunk és jól vagyunk, nyitunk a kultúra felé is. Sok művész karanténnaplót vezetett például, naponta töltött fel az online térbe alkotást. Őt személy szerint nem ihlette meg a karantén állapot. Az otthonoktatás és háztartás sok energiáját emésztette fel, kevés kreatív energiája szabadult fel, csak rendelésre tudott dolgozni.
Élet-hogyan-tovább4
És itt tért át a beszélgetés arra a problematikára, amiről a társadalom keveset beszél, de ez a helyzet bizony nagyon előtérbe helyezte a láthatatlan munkákat, amiket leginkább nők százezrei végeznek nap mint nap. Katalin szerint elkezdtük értékelni ezeket: a házimunkát, az otthonok rendbetételét és tisztán tartását, amit ha valaki megcsinál, akkor természetes, nem vesszük észre csak akkor, ha elmarad és nincs elvégezve.
Naponta többszöri szintű étkeztetése a családnak, a gyerekek nevelése, tanítása mind a nőkre hárult leginkább ebben az időszakban (is), így ők nem igazán tudtak pihenni, feltöltődni. Most összességében a társadalomban nincsen akkora súlya ennek a munkának, a láthatatlan munkát is elvégzi valaki, de tény, hogy a gyereknevelésben is leginkább a nők foglalkoznak a gyerekekkel, ez sem nagyon látszik. Elvárások vannak a társadalom részéről, de segítség nincs például abban, hogy fél normával dolgozhassanak az anyák. Amíg a társadalom ezt nem értékeli, addig a nők azzal küzdenek, hogy megvalósítsák a szuperwomant, és minden területen bizonyítsanak, teljesítsenek. De nem lehet mindent.
A tudatos életmód is nehezen megvalósítható, sok odafigyelést igényel, a gyerekek is sok energiát, figyelmet igényelnek, a munkájukat is sokaknak el kell végezni jól, mindezek mellett nem tudsz bioélelmiszert beszerezni, egészségesen táplálkozni stb. Meg lehet valósítani mindezt, de milyen életminősége lesz annak a nőnek? Hogy érzi magát az a nő? A menedzser édesanya azt állítja, hogy nem lehet megvalósítani azt, hogy mindent százszázalékosan csináljunk, fel kell ismerniük ezt maguknak a nőknek is, alulról kell indulnia egy ilyen tendenciának, hátha fel tudják hívni a nők a figyelmet arra, hogy túl nagyok, nem reálisak a társadalmi elvárások. Sokan vagyunk sokfélék, vannak vállalkozók, vannak, akik otthon nagyon jól érzik magukat, ezzel nincs is baj. Kicsit a társadalom az elvárásokból kéne leépítsen. A nőkre nagyon nagy terhek jutottak, de ugyanígy a jelen helyzetben a férfiaknak sem könnyű.
A krízishelyzetre vonatkozó kutatásból kiderül, hogy a családok egy részében sokkal több a konfliktus ebben a periódusban. A férfiak látták az otthoni teendők sokaságát, de nem vették ki a részüket belőle. A nők vitték el a hátukon a „maradj otthon” jelenséget, a házimunkát, plusz az otthonoktatást, ilyen téren nincs előrelépés, ami a nemek közötti munkamegosztást illeti. Amivel maradunk, az a remény, hogy a férfiak látták mennyire sok munka van az otthonokban, és egy legközelebbi ilyen helyzetkor másképp állnak hozzá. De a kérdésekre adott válaszokat látva, az egyetemi oktató nem optimista a házimunkák és otthoni teendők elvégzésének megoszlása tekintetében.
Barkász Gabriella a változásról mint folyamatról beszélt, amiben különböző változásokon megy keresztül az egyén, a csoport, a társadalom. Úgy gondolja, a tagadás fázisában vagyunk, nem akarunk szembesülni azzal, ami változik körülöttünk, ami a realitás, hogy változtatnunk kellene. Ő azt vallja, hogy a nagy válságok nagy változásokat generálnak. Hogy mennyire tudatosak ezek a változások, az más dolog, de változások vannak.
Élet-hogyan-tovább3

Ahhoz, hogy továbblépjünk és újrakezdjünk, nagy változtatásokat kell meghozni.

A vezetéstudománynak a változásmenedzsment része mechanizmusaiban nagyon hasonló a személy fejlődéséhez. Frigy Szabolcs a jövőre vonatkozó meglátásaival kapcsolatban fontosnak tartotta elmondani, hogy szerinte az a feladatunk, hogy eldöntsük, mit akarunk változtatni. Társadalmilag is döntések előtt állunk. Döntéseket kell meghozni arra vonatkozólag például, hogy jó-e a digitalizáció? Egyéni és társadalmi szinten is az a legfontosabb kérdés, hogy milyen változásirányokkal tudunk azonosulni.

Gabriella is megerősítette, hogy valóban a tudatosság a kulcskérdés itt: miben akarunk, hogyan és milyen mértékben változtatni?

Nistor Laura meglátása szerint sokszor azért nem tudunk vagy akarunk változni, mert az plusz energiabefektetést igényel, lásd: tudatosan élni, sokkal könnyebb sodródni. Ebben a periódusban elgondolkodtunk azon, mit szeretnénk változtatni, de visszakerülve a mindennapokba csak a sodródást fogjuk választani, mert ez könnyebb. A változásnak különböző fázisai vannak, ezek már zajlanak, ezeknek most a közepén vagyunk. Csináltunk egy főpróbát a digitalizációból például, ami folytatódni fog valószínűleg úgy az oktatásban, mint általában a munkaerőpiacon. Ugyanígy több területen is kipróbálhattuk, milyen másképp élni, de a valódi változtatáshoz ennél több kell. Most különböző csoportok felértékelődtek, visszakapták a presztízsüket társadalmi csoportok: az orvosok, tudósok, szakemberek.
A popkultúra sztárjai voltak a példaképek eddig, rájuk nézett fel a társadalom, az anyagiasság volt az érték, de most előkerültek olyan kulturális javak, amikre felnéztünk. Fent tudjuk-e ezeket tartani? Egyre erősebb az összeesküvés-elméletek, az álhírek nyomása, ezek célja lejáratni ezeket a csoportokat. Győznek-e az összeesküvés-elméletek, az álhírek? Ha igen, akkor megint háttérbe kerülnek ezek a kategóriák, olyan csoportokra kezdünk felnézni, akik talán nem a reális, valódi értékeket képviselik.
Nagyon sok erdélyi ember álhíreket oszt meg. Kiderült, hogy nagyon fogékonyak vagyunk az álhírekre a krízishelyzetekben. Jelenleg párhuzam érzékelhető: a tudományos világ párhuzamosan megy az áltudományos jelenségekkel. Most a politikum is felfigyelt a szakemberekre, és ezzel párhuzamosan megy az álhírgyártás, társadalmi csoportokat mozgat meg ez. Sajnos ezek által veszít hiteléből a természetgyógyászat, a tudatos életmód.
A Sapientia egyetem által végzett kutatás azt mutatja, hogy a válaszolók háromnegyede úgy tartja, hogy csak hiteles forrásból informálódott. Ennek a nagy számnak két oka lehet: jó színben akar feltűnni a válaszoló, nem szeret bevallani ilyesmit, vagy a másik az, hogy annyira hitelesnek tűnően vannak csomagolva az álhírek, hogy nagyon nehéz felismerni ezeket.
Tudatosnak lenni nagyon sok energia és idő. Ellenőrizni a hírek mögötti szerzőket, oldalakat lenyomozni stb. mind munka. Erre nincs időnk, nem szeretjük megtenni. Inkább abba az álképzetbe ringatjuk magunkat, hogy ezek talán nem is álhírek. A bizonytalanság jó táptalaja az álhíreknek, szeretünk valamiben megkapaszkodni, a döntéshozóktól nem mindig pontos, egyértelmű információk jönnek, gyakran ők is ellentmondanak egymásnak, ezért kell egy biztos dolog, és ezt az álhírek könnyen megadják. Az álhír narratívái hatnak az érzelmekre, és ezért könnyű lehorgonyozni mellettük. A helyzet, a krízis kitermeli az álhíreket.
A moderátor arra volt kíváncsi, hogy a mai világ tendenciái közül — legyenek azok hiedelmek, narratívák — melyek fognak megerősödni? A környezettudatosság például előtérbe kerül-e ezután?
Molnár Krisztina szerint nagyon fontos lereagálni ezt az időszakot, sokan már megtették, üres utcákat ábrázoltak például, hogyan nézett ki a világ a krízishelyzetben.
Élet-hogyan-tovább

Fontos művészként szociálisan érzékeny lenni, úgy véli, ez a világjárvány sokáig vissza fog tükröződni a művészek munkájában is, az emberekben nagyon erős a vágy visszatérni az azelőtti életbe.

Katalin gondolata az, hogy akiknek eddig fontos volt a környezetvédelem, azok most is elgondolkodtak, hogy mit lehet még tenni. Akiket a félelem és pánik tartott a markában, azok nem sokat gondolkodtak a környezetvédelmen. Bízik abban, hogy egyre többeket foglalkoztat az, hogy hogyan hagyjuk a következő generációknak a bolygónkat, reméli, hogy az elmúlt időszak segített sokaknak „felébredni”.
Az időszak feszültségeivel kapcsolatban, mint például a tüntetések, a meghívottak elmondták, hogy a feszültségeknek most leginkább gazdasági oka volt, mert a megélhetőségről van szó, és kétségbeesésükben mennek ki az emberek az utcákra tüntetni. Olyan dolgokat éltünk meg rövid idő alatt, amire senki sem számított. Nagy szabadságunk volt, amibe beleszóltak a kormányok, a vezetés nagy korlátokat szabott, beszorító, megfélemlítő érzést váltottak ki a megszorítások. Érthető a magatartás. Főként a fiatalabb generációk azt szokták meg, hogy „a határ a csillagos ég”, bármit bármikor megtehetek. Itt most bizonyos szempontból nem rendelkezhettem a saját életemmel. A tüntetések a rémült emberek gazdasági helyzete miatt voltak, fogytak a tartalékok.
Barkász Gabriella úgy véli, a tudatosság fog változni, például sokan megtanulták, hogy előrelátónak kell lenned az életedben.
Említést tett egy érdekes jelenségről is. A vállalkozók tudni akarják, hogy hogyan változott a vásárlók, a fogyasztók vásárlási szokása, ezért végeztek már pár kutatást ezzel kapcsolatban. Az egyik eredménye azt mutatja, hogy a válság végén az emberek 70 százalékának tartalékai vannak, míg a válság kezdetekor csak 30 százaléknak volt. Ez azt jelenti, hogy az emberek kicsit tudatosabbak lettek. Valóban lehetőség sem volt annyit költekezni mint előtte, de azt is jelenti, hogy az emberek félretettek, tartalékoltak ebben az időszakban.
Nistor Laura véleményét egy példával illusztrálta: a divatiparban — ami az egyik legszennyezőbb a világon, óriásit csökkent a kereslet, ők is számolnak a válsággal, így azok a törekvések, amik ezt a megaipart „zöldebbé” tették volna, kicsit háttérbe szorulnak most, mert kevesebb pénz jut a zöldítési, környezetvédelmi folyamatokra. Tehát csak egyéni szinten tudunk a legtöbbet tenni ezért, nem reális az elvárásunk a gazdaság motorjainak számító iparágaktól.

Meg fog erősödni a digitális kapcsolattartás?

A fiatal egyetemi oktató elmondta, hogy a fiataloknak a barátaik hiányoznak és a kimenés. Az egyetemisták reakciója arra a kérdésre, hogy akkor majd nem viszik a telefonjaikat a barátaikkal való találkozásokra, mert végre élőben is lehet beszélgetni, csak mosolygás volt a válasz. Tehát nem fogjuk feladni a kütyüs életünket, túlságosan is összenőttünk velük. A felszabadulás elején nagy lesz az öröm, beszélgetések, de a fizikait felváltják majd a régi kapcsolattartási módok, ez nem fog megváltozni. A nagyszülők sem, akik most tanultak bele, nem akarnak lemondani a digitalizáció adta lehetőségekről, mert rájöttek, hogy jó, lehet kapcsolatot tartani és már nem félnek az eszközöktől. A gyerekeknek is hiányzik a szociális érintkezés, ha az iskola nem is, de azért hiányzik az offline világ, hogy legyen miről beszélni online.
Élet-hogyan-tovább2

Mégis, milyen változások lesznek?

A vezetési tanácsadó szerint általánosítani nem lehet. Vannak, akik megmaradnak abban a világban, ahol a fogyasztás, az anyagiak a fontosak, azok mozgatnak, de vannak olyanok, akiknél előrelépés történik a posztmateriális értékek felé. Hogy kiben milyen változást hozott a járvány, az az elkövetkező időszakban derül ki.
A környezettudatos anyuka azt mondja, az is számít, kit milyen mértékben érintett a helyzet, hogyan éltük meg a szabadságvesztést. Mindenkinél egyéni, hogy ezután hogyan hódol a tendenciáknak. Aki eddig tudatos próbált lenni, az ezután is, de remélhetjük, hogy akik még nem azok, most ettől a helyzettől változtatnak. A gazdasági hatások ezután lesznek láthatóak. Akármilyen értékrend szerint is élünk, a gazdaság mindenkit nagyon érint.
A képzőművész úgy vélekedik, nagy különbség van a helyzetek között: a kulturális életben nagyon erős volt az, hogy minden ingyen volt. Előadásokat nézhettünk, tárlatokat, és nem kellett ezekért fizetni. Ez nem fenntartható, mindenkinek meg kell élni valamiből. Szerinte amikor biztonságban leszünk megint, akkor előjönnek a régi szokások a kulturális életünk vonatkozásában is.
Az egyetemi kutató meglátása az, hogy az értékhierarchiában nincs változás a romániai társadalomban, továbbra is a materiális értékek dominálnak, ezt tapasztalták a kutatásuk középosztálybeli válaszadóinál is. Az értékek nagyon lassan változnak. Hozhat ez a járvány pillanatnyi változást, de évtizedek kellenek ahhoz, hogy egy értékstruktúra vagy akár egyéni értékrend megváltozzon. A gazdasági válságok felértékelik a biztonság utáni vágyat, most emberek vesztették el munkahelyeiket, így arra számíthatunk, hogy a materiális értékek erősödnek fel.

Végezetül vendégeink válaszoltak arra a kérdésre, hogy mi az az egy dolog, amit szívesen megtartanának a karanténos időszakból.

Gabriella: szolidaritás. Az online felületen nagyon sok jeleit láthattuk a szolidaritásnak, szép példák vannak.
Katalin: az összefogás tetszett. Sok szinten látott megmozdulást jótékony célból. Az emberek többet adtak, összefogtak.
Krisztina: az egyik a segítségnyújtás, akár kicsiben is. Pedagógusok segítették egymást, szülők segítették egymást. A másik az a gyerekek nyugodt élete, későn kelés, ablakon kibámulás, éljenek a gyerekek szabadabban, legyen idő semmittevésre, olyan dolgokra, amikre máskor nincs lehetőség. Ezt sokkal többször engedné meg maguknak. Megtanulni, hogy nem dől össze a világ, hogy ha nem érünk el mindenhova, nem vagyunk ott mindenhol, akkor sincs baj, ha csak alszunk egy nagyot.
Laura: az alkalmazkodni tudást tartaná meg. Tudni kell alkalmazkodni változásokhoz, krízishelyzetekhez. A Sapientia egyetem például két nap alatt gördülékenyen tudott váltani az online oktatási rendszerre. Ebből megmaradnak foszlányok. A vállalkozásokra is ösztönzőleg hatott ez a helyzet, átprofilálódtak, célcsoportot váltottak stb. Komfortzónás időszakban nem tudtuk ezeket magunkról, hogy ezekre is képesek vagyunk. Tudunk reagálni, ha kell a változásokra.
Krízisben a rejtett erőforrások előjönnek, bízunk benne, hogy a társadalomban is előjönnek ezek. Reméljük olvasóink is megtalálták rejtett erőforrásaikat. Ha nem, akkor sincs gond. Magazinunk azért szervezi ezen beszélgetéseket, hogy akár ezek legyenek kapaszkodók, vezérfonalak a nehéz időkben is. Számítunk olvasóink jelenlétére legközelebb is!

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.