16 márc Egy hónap hármasban Latin-Amerikában 4
Viñales és hasznos tippek Kubáról
Hasznos tippek Kubáról
Pénz
Indulás előtt utána szoktunk járni egy pár lényeges információnak. Ilyen például az is, hogy milyen pénznemet érdemes vinni, készpénz vagy kártya. Kuba kapcsán nem igazán találtunk aktuális és megfelelő információkat a világhálón, így nem készültünk a legmegfelelőbben. Noha volt elég készpénz nálunk, ami elengedhetetlen Kubában, mivel a kártyás fizetés szinte kizárt, de főként eurót vittünk, amit 1:1-ben számoltak a dollárral. Valójában elsőként dollárra gondoltunk, de azt olvastuk, hogy az amerikai konfliktusok miatt nem preferált, pedig mégis. Így ez volt ez egyik átváltási hibánk. A másik, hogy nem szabad az állami váltóknál, bankoknál váltani, mivel a gyenge, szinte értéktelen pesó miatt az állam próbálja tartani a szintet, így a bank 100 euróért 2600 CUP (kubai pesót) fizet, míg első körben 8000, majd másnap már 10.000 CUP-ot is kaptunk a feketepiacon érte. Itt is veszítettünk elég sokat, dehát kell a tanulópénz.
Szállások
A legtöbb közismert nemzetközi szállásfoglaló oldalt letiltotta Amerika a kubai szállások számára, viszont sok családi, magánszállás található az országban. Feliratkoztunk egy ilyen gyűjtőoldalra is, amelynek Cuba Junky a neve, érdekes és nagyon olcsó szállásokat találtunk, érdemes megnézni, de mi végül mindig 1–2 nappal a következő szállás előtt foglalunk egy kanadai VPN-ről az Airbnb-n keresztül. Így találtunk Viñalesben is egy gyöngyszemre, ahol egy fiatal fiú az egész családjával együtt működtet két szobát, reggelizni és vacsorázni lehet náluk és közben betekinteni a kubai mindennapokba. Legközelebb az eldugott tengerparti halászfaluban kerültünk vendéglátónkhoz, ahol Odalys olyan volt, mintha mindenki anyukája lett volna. Főzött, játszott a fiunkkal és noha tudott angolul, miattunk szigorúan csak spanyolul beszéltünk, volt türelme a mi kezdő szintünkhöz. Már első napoktól kezdve fiunk egyedül ment be hozzájuk a házba, Odalys 80 éves anyukájával nézte a kubai híreket és egyszer csak észrevettük a parton, hogy 10-ig számol spanyolul.
Aktuális politikai helyzet, közhangulat és leggyakoribb átverési stratégiák
Kuba csodálatos. Autentikus, egyedi és kettős. 2019-től Kuba hivatalosan nem kommunista állam, de valójában a világ egyik utolsó igazi szocialista berendezkedésű állama. Kevés országgal áll légi összeköttetésben, de ezekből is csupán Nicaragua és Venezuela az a két ország, ahova a helyiek utazhatnak, legtöbben éppen így próbálják elhagyni az országot.
A helyiekkel beszélgetve a legtöbben változásokat szeretnének. Noha rendkívül találékonyak, mindenre van megoldásuk, a feketepiacon szinte bármire szert lehet tenni, a mindennapi nélkülözés és bizonytalanság a legtöbbjüknek már nem felel meg. Kívülről mesés bája van e színes, ötvenes évek hangulatát sugárzó, lényegre koncentráló, felszínesség- és fogyasztásmentes vibráló szigetnek, belülről, a mindennapokat átélve a 60 éve sújtó embargó, üres polcok, élelmiszerhiány, kígyózó sorok és szabad véleménynyilvánítás hiánya bedarálja az itt élőket. A legtöbben viszont egymás között nem mernek erről beszélni, hiszen 5 emberből 4 besúgó, mert szükséges a boldoguláshoz. Az egyetemet végzettek többsége taxizik, munkásként dolgozik, mert egyszerűen képtelenség lenne megélni a napi 100 pesós, vagyis 1 eurós, havi 25–30 eurós bérből. A legtöbb kubainak mindezek ellenére is igazi tartása van, élére vasalt nadrágot hord, eszmékben hisz vagy egyszerűen lazán, karibi tempóban éli az életét, de mint mindenhol, ahol szükség van, itt is megjelennek az opportunisták, akik a turistákat igazi kincsesbányának tekintik.
Ahhoz, hogy egy ide utazónak ne az átverés maradjon a fő tapasztalata és kivédhető legyen, összeszedtem egy pár visszatérő átverési sztorit:
Ma éppen Dohányfesztivál van, ahol negyed áron lehet igazi kubai szivart venni. Gyere velem, megmutatom, honnan vehetsz ilyet.
Csak ma van, egyszer egy hónapban Salsa Fesztivál, megmutatom hol van.
Adj kérlek pár száz pesót, tejport kell vegyek a kisbabámnak, nincs mit egyen!
A főnököm nem fizetett ki, ugye ide adod nekem is a pénzt!
Készíts egy képet velem! 50 pesó!
Mutatok egy autentikus, olcsó családi éttermet, ahol csak a helyiek esznek.
Van egy cipőd, amit már nem használsz? Ideadod nekem?
Ezen kijelentések nagy részével szinte bárhol találkozhatunk, de főként Havanna óvárosában, és ott legalább mindegyik utcasarkon.
Tudni kell, hogy ezek a személyek nem agresszívek, nem veszélyesek, de az ember jóérzésére, sajnálatára hatnak és ha már egyszer válaszoltál nekik, nehezen tudsz kibújni alóla. Tovább kell állni, nem szabad velük leállni beszélni, bármennyire nehéznek is tűnik. Ha segíteni szeretnél, megtalálhatod csendben is a módját. Mi elég sok cuccot hagytunk a szállásokon, köztük gyógyszereket, kozmetikumot.
Egy csodás nap szivar- és kávéültetvényeken, lóháton
Nehézkesen csomagolunk, nem jön, hogy elhagyjuk a már sokat emlegetett Hotel Nacional de Cuba szállásunkat, emiatt csak kora délután vágunk neki a sziget nyugati részén található Pinar de Rio régiónak, amely hangzásában lehet, hogy ismerős a kávé szerelmeseinek, hiszen különleges természeti adottságainak köszönhetően Kuba legminőségibb kávé- és dohánytermelő vidéke.
Pontosabban a Viñales-völgy festői tájai aznapi úti célunk, amely az emberiség UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Még előző napon a városban megállapodtunk egy fiúval, hogy kivisz minket ide, viszont azt nem gondoltuk volna, hogy egy 50 éves Chevrolet kocsival a 180 km közel 4–5 órát tart. Dehát mi akarjuk a legalaposabban átélni a kubai életérzést, így valójában nincs min meglepődni, igazából azon sem, hogy rendkívül kényelmetlen volt és rugók hiányában minden gödör átugrása legalább dupla olyan erősen érződött, amelyet a fiunk nem kis mértékben élvezett. Kissé gyűrötten, már sötétedésre érkezünk meg, remélve, hogy a másnapi látvány feledteti a fáradalmakat. És mennyire.
Korán kelünk, reggeli után pedig Abel, a lovász vár minket. Legyalogolunk vele a völgybe, ahol az istálló és a háza található, majd innen vágunk neki 6 órás felfedezőutunknak. Dohány-, kávé-, cukornád-, banánültetvényeken haladunk át, egy-egy gazdánál megállunk kóstolni, beszélgetni, mindenki mesél a termelési folyamatokról is. Természetesen a legérdekesebb a dohányföldeken beszélgetni az őstermelővel, akivel ezután bemegyünk abba a pálmafaágakkal fedett épületbe, ahol a dohányleveleket szárítják 3–4 hónapon keresztül és a híres Cohiba szivar is készül, de mint megtudjuk, erőssége miatt nem ez a kedvence. Szivarozás, mohitó és kávéivást követően a lovakat fákhoz kötve felmászunk egy kilátóra, ahonnan az egész völgy látható, páratlan és érintetlen szépségével. Ezután a faluban a szabadban ebédelünk valakinél otthon, egy Ladából pedig hallatszik a kubai zene. Ismét megállt az idő. Mivel nagyon szeretek lovagolni és hiányzott ez az életérzés, a lovásszal közben elmegyünk egy kicsit ügetésben lovagolni, hiszen a túrázás során az én nyergemben ülve, Ábel fiunkkal lépésben haladtunk, és minden pillanatát élvezte. Délután a családi szállásunk gyönyörű kilátását bámulva pihenünk.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
