Egy hónap hármasban Latin-Amerikában 2

Szerző: Matusinka Beáta • Fotók: Matusinka Beáta • 2022. március 2.

Megosztom:

Maják és gyarmatosítók örökségének nyomában a Yucatán- félszigeten

Városnézés, múzeumlátogatás és világörökségek nyomában
egy négyévessel

Különleges élmény. Néha fárasztó, amikor éppen nincs türelme. De legtöbbször, amikor kíváncsian nyit a világ és értékei felé, annyira jóleső érzés magyarázni, már amit el tudunk.
Hogy mit is jelent egy piramis, egy múzeum, hol is vagyunk pontosan. Mit jelent 8 óra időeltolódás, egy másik kontinens, hogy a télből eljöttünk a nyárba, és mire hazaérünk tavasz lesz otthon. Ilyenkor mintha mi is kicsivel másként néznénk a világra, a már ismertre vagy az éppen felfedezésre váróra. Kicsivel gyermekibben, érdeklődőbben, ítéletmentesen és egy szokatlan szemszögből, ahogyan csak a gyermekek tudnak nézni a világra.

Folytatás következik…

Mérida és Valladolid kolloniális városai

Mérida a Yucatán-félsziget és az egész Quintana Roo állam székhelye, több mint egymillió lakosú város. Az egykori gyarmatosítók óriási palotákat építettek ide, amelyek egy része múzeumoknak, hoteleknek, bankoknak vagy éppen Starbucks kávézónak ad manapság otthont.
A fiunk által javasolt hintózás alatt bejártuk a legforgalmasabb, Paseo de Montejo nevezetű sugárútját, amelynek mindkét felén a spanyol hódítók által építtetett, díszes létesítményeket találunk. A központjának rácsos szerkezetű utcácskáiban pedig színesebbnél színesebb házak sorakoztak. A főtere, amelyet itt is zócalo-nak neveznek fákkal és padokkal körbevett rész, amit a helyiek és a turisták is előszeretettel töltenek meg élettel.
Valladolid a második legnagyobb városa a régiónak, még színesebbek a központi házak, ezzel szemben sokkal kisebb és egyhangúbb település hangulatát keltette, de lehetséges, hogy az egy hét felfedezés alatt összegyűlt fáradtság is befolyásolhatta e benyomást. Innen indultunk Chitchen Itzába, amely hozzávetőlegesen fél óra kocsitávolságra van. A nagy útikönyvek javaslatai alapján érdemes Méridát vasárnap felkeresni, amikor a város és főként a főtere átváltozik egy ünneplő térré, lezárják a kocsiforgalom elől és családok sokasága lepi el.

Chitchen Itzá és cenote-k ősi világa

A világörökség és a világ 7 új csodájának részeként nagyon kíváncsiak voltunk erre a maja szent helyre, de ugyanakkor tartottunk is attól, hogy túl turistás lesz. Igaz, áraiban, az árusok és turisták számából kiindulva ez nem is volt másként. 570 peso, azaz kb. 25 euró egy főre a belépő, amelyhez idegenforgalmi adó is társul és legalább 600 pesoért lehet angol nyelvű idegenvezetést igényelni.
Noha Ek Balamról és egyéb kevésbé ismert maja településről érdekesebb leírásokat lehet olvasni, úgy gondoltuk, hogy első mexikói utunk során mégsem hagyhatjuk ki. Úgy érzem, nem döntöttünk rosszul, valami különleges mégis érzékelhető és látható az azóta is fennmaradt faldíszítő elemekben, vagy éppen sok száz épületmaradványban. Fő látványosságai a Kukulkán, a tollas kígyóisten piramis, amely a világ egyik legnagyobb piramisa, a Labdajáték-pálya, vagy éppen az áldozati helyszínül szolgáló Harcosok temploma Chacmool szoborral.
Korai feljegyzések szerint Chichén Itzá városát a maják alapították 435 és 455 között, majd mintegy 200 évvel később, 682–690 körül, a várost tápláló cenoték kiszáradása miatt elhagyták. A természetes kutak újratöltődése után a város korábban elvándorolt lakói visszaköltöztek és 879-től ismét fejlődésnek indult. Az itt épült maja templomváros kiterjedése körülbelül egy kilométer volt; lakói kizárólag maja főpapok és magas funkcionáriusok voltak. Az alacsonyabb rangú hivatalnokok és földművesek a város körüli síkságot népesítették be és innen látták el a városlakókat. Chichén Itzá második felvirágzása 987-re, a tolték hódítás idejére tehető. Épületeiket harci események, emberszívet lakmározó sasok képeivel, szörnyekkel és kígyó-madár-jaguártestű fantáziaállatok alakjaival díszítették. A korabeli krónikák feljegyzése szerint 1221-ben polgárháború tört ki, a város több épülete leégett. Chichén Itzá hanyatlásnak indult és Mayapán lett a térség új központja. 1531-ben Francisco de Montejo spanyol konkvisztádor foglalta el a várost és elrendelte, hogy ismét Chichén Itzá legyen a spanyol uralom alá hódított Yucatán-félsziget központja. Ám néhány hónappal később a maja őslakosság Montejóba és a szárazföld belsejébe húzódott vissza.
Hozzávetőlegesen 3 órát sétáltunk Chitchen Itzában, majd két cenoté, Ik Kil és Xcajum meglátogatása következett. A piramisok helyszínének kiválasztása összefüggésben állt az ivóvíz meglétével, amelyet pedig annak idején a cenoték biztosítottak. A cenoték általában nagyjából kör alakú nyílással rendelkeznek, faluk nagyon meredek, sokszor függőleges. Az aljukon összegyűlő víz legtöbbször igen tiszta felszín alatti víz, ezért a cenoték közelében lakó emberek ősidők óta ezekből nyerték ivóvizüket. Számos kisebb cenote alján azonban nincs víz, és vannak olyanok is, melyekbe a felszínről érkező patakok vize zúdul le látványos vízesések formájában.
A felszín alatt beszivárgó tengervíz miatt (akár 110 km-re is elér a szárazföld belsejében) a cenoték alján álló tavak vize nem teljesen édesvíz, igaz, a sűrűbb sós víz az aljára ülepedik le. A Yucatán- félszigeten 7000 és 8000 közé tehető a cenoték száma, a pontos meghatározást igen nehezítik a Campeche és Quintana Roo államokat borító sűrű erdők. Marandandó élmény volt ezekben fürödni. Mentőmellény viselése az óriási mélység miatt pedig kötelező.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ