EGY BARÁTSÁG TÖRTÉNETE #havinégykönyv

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2022. augusztus 26.

Megosztom:

EGY BARÁTSÁG TÖRTÉNETE

#havinégykönyv

Imádok olvasni. Amióta az eszemet tudom, mindig olvastam. Hol egy, hol egyszerre több könyvet — amiből egy a fürdőben, egy másik a konyhában, egy harmadik a hátizsákomban, egy negyedik az ágyamban, illetve egy ötödik a kezemben volt éppen.
Vannak olyan történetek, amik annyira mélyre visznek magamban, hogy az elsődleges szükségletek kielégítésére való azonnali késztetés teljesen eltörpül mellettük. Így lesz hajnal, majd reggel — egy-egy olyan történettel a kezemben, ami képes megváltoztatni a világról alkotott képemet. Hiszen ezt teszi velünk az olvasás — elfogadtatja az elfogadhatatlant. Aminek ereje van felülírni mélyen benned azokat a dolgokat, amiknek a megoldásához egyetlen működő tényező az idő. És mégis mivel telne hatékonyabban és gyorsabban — mint az olvasással?
E heti ajánlásom
A könyv címe

Egy barátság története

Írója
Silvia Avallone
Műfaja: regény
Az íróról röviden: Silvia Avallone olasz költő és író 1984-ben született Biellában. A Bolognai Egyetem filozófia szakán doktorált. Acél című első regénye 2010-ben jelent meg, a Strega-díj zsűritagjaitól a második legtöbb szavazatot kapta; 22 nyelvre lefordították, Stefano Mordini rendezésében film is készült belőle. Jelenleg Bolognában él.
Silvia Avallone második magyarul megjelent regényét, az Egy barátság történetét (2020) sokan vádolták már azzal, hogy Ferrante koppintás, viszont enyhítő körülmény, hogy Avallone első, 2010-ben megjelent és Strega-díjjal jutalmazott regényének, az Acélnak is egy női barátság és felnövéstörténet az alapja, az a könyv pedig egy évvel a Briliáns barátnőm előtt jelent meg, tehát a téma foglalkoztatta már Ferrante előtt is. Az kétségtelen, hogy az Egy barátság történetére nagy hatással volt számos másik mű mellett a Briliáns barátnőm című regény is, hiszen Ferrante is többször említésre kerül a könyvben.

A könyv cselekményéről röviden:

Elisa és Beatrice tizennégy éves korukban találkoznak egy toszkán tengerparti kisvárosban. Elisa édesanyja felelőtlen döntéseinek következményeképp köt ki T- ben, Beatrice egész életében ott élt. Mindenben különböznek, csak a magány köti össze őket. Amikor egy nap elhatározzák, hogy egy méregdrága butikból ellopnak egy farmert, barátok lesznek. Mindent megosztanak: az első csókot, az első sebeket, a félelmeket. Fiatalok, és a legkevésbé sem tökéletesek. Feszegetik a határaikat, és egymás nélkül nem tudnak létezni. De aztán történik valami annyira visszafordíthatatlan, amelynek legyőzéséhez már az ők kettőjük barátsága sem elég erős.
Tizenhárom évvel később Beatrice világsztár, több millióan követik a közösségi médiában. Elisa egyedülálló anya, akit nagyon megvisel, hogy szétváltak útjaik. Az írás segítségével próbálja feldolgozni és megérteni a barátságukat, mert hisz benne, hogy csak a szavak adhatják vissza a világ előtt gondosan eltitkolt, de csendben magunkban hordozott történeteink bonyolultságát. „Az életnek ahhoz, hogy létezzen, tényleg szüksége van arra, hogy elmeséljék?” — kérdezi az írónő, bölcsen az olvasóra hagyva a kérdés megválaszolását.

Hogyan rezonált bennem az Egy barátság története:

Hatalmas kihívást jelentett számomra ennek a könyvnek az elolvasása. Vágytam rá, foglalkoztatott, hajtott, nem voltam képes szabadulni tőle, miközben lelkileg fizikai fájdalmat okozott a történetben való elmerülés. A karakterek nem fehérek és feketék. Nem tudunk kifejezetten szeretni egy adott karaktert és neheztelni egy másikra, függetlenül attól, hogy éppen mit tesznek vagy mondanak. Hiszen a helyzetek enyhítő körülményként beláttatják velünk, hogy a döntés nem mindig egyszerű.
Elisa — akinek a szemszögéből ismerjük meg a történteket, karaktereket, illetve Beát — hatalmas önértékelési problémákkal küzd. Árad a negatívizmus belőle, miközben fejlődő karakter lévén a könyv végére megtudjuk, hogy egyetemi tanár és egy csodálatos anya lett belőle. Fantasztikus volt végighaladni a kamaszkori ellenérzések, düh és a gyűlölet határát súroló imádat ambivalenciáján keresztül a pillanatig, amíg egyedülálló szülőként elfogadja saját szüleit. És nem csak megismerni, de megérteni is készen áll őket. Bea karaktere megosztó. Miközben annyi valós, a mindennapjainkat csapdaként átszövő veszélyre hívja fel a figyelmünket, hogy nem lehetünk ezért elég hálásak neki.
Számomra a beteljesületlennek tűnő szerelmi szál az egyik legvonzóbb ebben a regényben. Annyira valós, csupasz, őszinte és hibáktól hemzsegő, hogy azt mondom, akár az enyém is lehetett volna. Miközben a karakterek fejlődésével egyidőben visszatér oda, ahonnan elindult, T-be, még egy esélyt adva a beteljesülésre nem csak a karaktereknek, hanem az olvasónak magának is.
Kedvenc idézeteim:
… sokkal, de sokkal érdekesebb és megindítóbb az, kik vagyunk valójában, annál, hogy kiknek szeretnénk mindenáron látszani.
A kamaszkorom kellős közepén abban a lidércnyomásban éltem, hogy minden percben mindenki engem figyel. Ma már nem is értem, hogyan voltam képes összeegyeztetni ezt az egocentrizmust azzal a meggyőződéssel, hogy értéktelen vagyok.
Ugyanakkor az én egyetlen és rendíthetetlen politikai-vallási meggyőződésem dacára meg kell állapítanom: Beatricét nem mentették meg a könyvek. Igaz, ami igaz, falta őket, de csak azért, hogy ne gondoljon másra. Nem hagyta, hogy a könyvek megkarcolják a vértezetét, hogy kétséget ültessenek el benne, hogy változást indítsanak el.
És nincs annál rosszabb, ha olyasvalakivel vagy együtt, akiről azt hiszed, nem érdemled meg.

Csata Éva a Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

  Homokóra láncostól  

•   Vér és döntés   

•   Barnabás, a vigasztalás fia   

•   Láncok az időben   

•   Génjeimben a hiba

•  Génjeimben a hiba II   

•   Egy élettel tartozom

Előkészületben:

•   Bennem a létra

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ