Delta-napló

Szerző: Matusinka Beáta • Fotók: Matusinka Beáta • 2021. augusztus 14.

Megosztom:

Delta-napló

12. Ahova érdemes visszatérni

Hallom a tenger morajlását, csend van és napsütés. Éppen telihold van és a békák kórusa altat mély álomba. Hálásnak érzem magam amiatt, hogy egy olyan helyen tölthettük a nappalokat és éjszakákat, immár második alkalommal, amelynek ennyire gazdag és (még nagyjából) érintetlen az élővilága. Ahol még sokan természetes módon élnek együtt a természettel és tisztelik is azt. Ahol persze a helyiek is modernizálódnak, mindenféle műanyag hozadékával együtt, de még nincs olyan nagy elszakadás a természettől. Bármennyire is mélyen igyekeztem megismerni, úgy érzem a déli rész részleges felfedezése mellett még két ág hátra van. Talán rájövünk egyszer mi emberek, hogy amit magunk mögött hagyunk a természetben, minket jellemez. Talán rájövünk, hogy nem mindegy, hagyunk-e lehetőséget a visszatérésre. Még akkor is, ha két hét után 15 óra az út hazáig.

Folytatás következik…

11. Dobrudzsai élet
A helyiek elmondása szerint, szeretnek itt élni az emberek. Sőt egyre többen költöznek ide akár külföldről is. Pár nap alatt két olaszról is hallottunk, az egyik borászként költözött 16 évvel ezelőtt a deltába, míg a másik nemrég halt meg és az enisalai Safari Village-ben azóta is az olasz zászló lobog, hamvait pedig a Duna-deltában szórták el. Noha minden bizonnyal nem könnyű az élet manapság sem ezen a vidéken. Nem véletlen az sem, hogy a második világháborút követően ide hurcoltak el számtalan székelyt kényszermunkára. Dobrudzsa azonban ma is egy színes régió hatását kelti, ahol a szélerőművek hajtják előre az életet, számos nép, szokás és kultúra találkozik itt, kívülről úgy tűnik, hogy teljes harmóniában. Ami a vallási és a nemzetiségi megoszlást illeti, nagy számban élnek ebben a régióban muszlim törökök és ortodox óoroszok (lipovánok), valamint görögök is, főként Szulinán. A Duna-delta és a tenger kincsei mellett, gazdag a szárazföldi élővilága, termőföldjei és gasztronómiája is.
10. Ion faluja
A Gura Portiței kettősségét követően folytattuk a Duna-delta felfedezését, az utolsó két éjszakát Enisala faluban, a Safari Village elnevezésű helyen töltöttük. Itt éreztem először teljesen rendben az utazói lábnyomom nagyságát taglaló lelkiismeretemet. Talán Ion meséje nyugtatott meg, amikor is az esti vacsoránál két órát beszélgettünk. Korán ment nyugdíjba a hadseregtől. Pontosan 20 éve adminisztrátora ennek a helynek, feleségével együtt Babadagról költöztek ide. Tyúkjai, zöldségei és gyümölcsfái vannak, a vendégeknek helyi és szezonális alapanyagokból készítik el a falu asszonyai az ételt. Megvannak a helyi kapcsolatai, kialakult, hogy kitől mit vásárol. Néha nehéz például jó halat venni, mert a Duna-delta tavaiban márnincsenek szinte egyáltalán, túl sokat vettek ki belőlük, majd nem pótolták. Régi, hagyományos lipován házakat újítottak fel. Fehérre meszelt, kékre festett zsalugáteres, nádfedeles házakban szállhatnak meg a vendégek. Minden olyan természetes és nyugodt hatást kelt. Nagyon lipován, de mégis mintha egy kis provanszi vagy éppen toszkánai érzés fogna el, de lehet csak az éppen frissen levágott levendulaillat miatt. Az esti beszélgetés alatt folyamatosan kitekintettem az elém táruló gyönyörű tájra, nádasra és tavakra és közben azon gondolkodtam, hogy milyen is lehet itt igazán az élet.
9. Explorers only
Első napokon sokat gondolkodtam mindezen. Mi értelme van a kapzsiságon kívül beengedni olyan embereket bizonyos természetvédelmi vagy egyéb különleges helyekre, akik nem értik, nem is szeretnék igazán megérteni mindezt és így alázattal sem tekinthetnek a hely felé. Akik éppen a különlegessége miatt mennek oda, mert hallottak róla valahonnan, meg jól hangzik majd, de csupán a felszínen időznek valamennyit. Nem érzik át a hely különlegességét, nem akarják igazából megismerni, csupán élményeket gyűjtenek. Milyen mérce alapján lehet szelektálni? Érdekes felismerés volt, amikor később az első szállásunk kommunikációjában rábukkantam az explorers only hashtagra, amely a tömegturizmust állítja szembe az igazi felfedezési vággyal. De vajon ez nem csupán egy újabb, jól hangzó szlogen, a majdnem minden mindegy, csak nyereség legyen oltárán?
8. Gura Portiței
Gura Portiței egy kicsi szigetnyúlványon elhelyezkedő egykori halászfalu, ahol a Duna-delta a Fekete-tengerrel találkozik. A Duna-delta déli részét határoló 4 tó, Razim, Golovița, Smeica, Sinoie és a Fekete-tenger között. Ahogyan a jurilovcai hajó, 10 km-en és több mint egy órán keresztül átszelve a Golovița tavon keresztül megérkezik a kikötőbe, körbe-körbe fehérre meszelt kis faházak, bungalók és kisebb épületek, valamint két virággal beültetett egykori halászcsónak esztétikus és megnyugtató látványa fogadja az idelátogatót. Viszont, amint továbbmegy, természetesen éhesen az éttermi rész felé, zsíros lacikonyhások hada várja a legtöbbször éppen erre kiéhezett ideérkezőt. Számomra mindez elsőre csalódás volt, itt csapott meg először a Duna- deltában a tömegturizmus szele. Nem volt más választásunk, 4 éjszakára a sziget lakói lettünk, csütörtökön jött ismét az a hajó, amelyik kivihetett minket a szárazföldre — gondoltuk mi. Sajnos sokan, napi strandolás miatt átjártak a szigetre, amely a csendes és exkluzív hatásából igencsak leaprított. Mindezen túl, átlépve az éttermi részt, mégis minden olyan egyszerűnek és szépnek tűnt. A tenger, a parton található kis faházikók, a halászcsónakok, a sirályok hangja legtöbbször elnyomta a másik világot.
7. Lipován ételek
Amikor valahova elutazom, igyekszem a helyi sajátosságokat megkóstolni, megismerni, bármilyen furcsának is tűnjön az az étel vagy alapanyag. Amikor tengerpartra érkezem, általában végig szinte csak halat és tenger gyümölcseit fogyasztok. A lipován konyha igazán kedvezett mindennek. Különlegesen főznek, különleges alapanyagokból, évszázados tapasztalattal, mégis a mai gasztronómiai trendekhez illeszkedve. Az egyik alapkedvenc a storceag, vagy storceac (mindkét formában helyes) halleves, amelyet az ősi Duna-delta lipován recept alapján tokhalból (sturion) készítenek. Ennek a levesnek a finom íze és sok-sok zöldség mellett éppen a fő alapanyaga a különlegessége, mivel a tokhal csak északi féltekén lévő tengerekben található és ennek a halnak az ikrájából készül a híres orosz kaviár. Egy másik különleges étel számomra a tengeri csiga (rapane) volt, a román tengeri gyümölcs, amely gyerekkoromból szuvenírként került a polcokra, kb. mindenki ezt hozta haza a tengeri nyaralásból, persze üresen és jobb esetben, amit már kivetett a tenger. Vagy ott van a kimondottan finom lipován zöldségszószos saramura babadagi ponttyal és puliszkával tálalva. És még sorolhatnám a különleges finomságokat, hideg ikrás előételeket, füstölt halakat, vagy éppen a dobrudzsai túrós süteményt.
6. Hârșova, Murighiol és Jurilovca
Mi lehet közös ebben a három kis településben? Talán, hogy mindhárom nagyon távol esik Erdélytől, elsőre kis poros városoknak, községeknek tűnnek, vagy iskolában, aki a 10-esre hajtott Románia földrajzából lehet, hogy megjegyezte e dobrudzsai településneveket? Vagy talán éppen az, hogy mindhárom vízparton helyezkedik el, az első kettő a Duna mentén, a harmadik pedig a tóparton. Murighiolt csupán érintettük, amikor második napon innen csónakra szálltunk a Green Village Resort felé, majd 5 éjszaka után, szombaton az itt található parkolóból vettük át a kocsinkat és mentünk tovább Jurilovca irányába, ahol a következő éjszakát egy hagyományos lipován házban töltöttük. Nem igazán tudom megmagyarázni, de közös vonásként mindhárom település a maga módján szimpatikus volt számomra. Talán a víz illata és közelsége, a vakáció hangulata járta körbe e régiót, vagy éppen a finom ételek és természetesen kedves, stresszmentes emberek jelenléte miatt.
5. Green Village Resort
Az éppen itt karbantartó munkálatokat végző székely asztalosok elmondása alapján 2000 körül építették a létesítményt egy Hargita megyei cég munkásai. Nagyrészt természetes alapanyagok: fa-nád-kő kombináció, kifinomult esztétika, illetve a régmúlt hagyományai előtti modern szemléletű emlékezés jellemzi. Elhelyezkedése tökéletes, mivel Szent György falu végén található, 1,4 km távolságra a tengerparttól, illetve attól a helytől, ahol a folyó a tengerbe ömlik, így szerencsés párosítást nyújt a delta és a tenger felfedezésére egyaránt. Vad ez a vidék, tehenek legelésznek a nádasban, majd hirtelen gémek, pelikánok röppennek fel a zöldből. A resortban a letisztultság diktál, legyen az éttermi részleg, a spa, a medencék, a mozitermek, vagy éppen akár Balira emlékeztető hangulatot idéző nádfedeles faházikók. Az utca túloldalán pedig a Green Delphin Kemping található, ahol esténként igényes koncerteket és filmvetítéseket szerveznek. Elég sok alkalmazottat volt alkalmunk az elmúlt itt tartózkodások során megismerni, akik alulfizetésre, az alkalmazottak nem megfelelő megbecsülésére és rossz szervezésre panaszkodtak. Igazság szerint idén kevés ilyet tapasztaltunk. Inkább arra figyeltünk fel, hogy milyen szépen működnek együtt a falu itt dolgozó lakosai az éppen ideérkező vendégmunkásokkal. Szerencsére nem jellemzi a tömegturizmus, még ha a két hely több száz embernek is tud szállást biztosítani. Összességében és címszavakban: amilyen lágyan találkozik a Duna a tengerrel itt, többnyire olyan finoman találkozik a vad part az idelátogató, többnyire civilizált emberekkel.
4. A pelikánok és egyéb védett madárfajok
Európai jelentőségű madárfaj jellemzi, hiszen a folyóvíz és a tenger találkozása szinte egyedülálló élőhelyet teremt a vízi élővilág számára. A mintegy 3400 honos állatfajon belül mintegy 150 halfaj és 300 körüli madárfaj fordul elő a térségben. Mivel a terület igen kedvező feltételeket kínál a vándormadarak számára, vonulási idényben madarak milliói lepik el a mocsarakat, tavakat. A legtöbb vándormadár, úgy a nagy kócsag, cigányréce, hattyú, nagy kormorán és a fehér egyiptomi keselyű Ázsiából érkezik. Az énekes hattyú, füstös cankó, sárszalonka, nagy bagoly, tőkés réce a szibériai régióból érkezik, a rózsás pelikán, borzas gödény, üstökös réce, fehér gólya, daru, partifecske déli vidékekről érkezik, míg a vörösnyakú lúd, a szalonka, a kakukkréce és a lilik a sarkvidékről. Az ornitológusok azonosítottak több mint 325 fajt, 70 Európán kívülről érkezik. Ezekből 218 faj itt fészkel, a fennmaradó 111 faj pedig áthalad a deltán, és ősszel, télen vagy tavasszal, hosszabb, rövidebb ideig itt marad. A deltában él a világ kis kárókatona népességének 60 százaléka.

forrás: https://www.welcometoromania.eu

3. A Duna-deltáról
Veszélyben lenne-e a Duna-delta? Az elmúlt évek, évtizedek során a nem megfelelően szabályozott turistalétszám, a különböző szennyeződések, illetve a Fekete-tenger hódítása miatt eléggé úgy tűnik. Pedig a legtöbb szervezet, szaklap a világ egyedülálló képződményeként tartja számon. Az alábbi összefoglaló bekezdést a magyar National Geographic oldalán olvastam: A Duna-delta szűk értelemben véve mintegy 3500 négyzetkilométer kiterjedésű, a folyó Kilija- és a Szent György-ága közé eső területet foglalja magába. De ide tartozik még az ettől délre eső Razim-Sinoie-tórendszer, valamint a part menti lagúnák is. Területén két ország, Románia és Ukrajna osztozik, de ebből a nagyobb rész (82 százalék) Románia területére esik. A vidék természetvédelmi jelentőségét mutatja, hogy 1991 óta a világörökség részét képezi. Ugyanebben az évben bioszféra rezervátummá nyilvánították, illetve bekerült a nemzetközileg jelentős vizes élőhelyekről szóló Ramsari Egyezménybe is.
2. Átkelés a Dunán
Noha csupán 60–70 percbe telik átkelni a Duna Szent György-ágán Murighiol és Szent György falu között, amit csak a vízen keresztül lehet megközelíteni, és ahol a folyam vize a Fekete-tengerbe ömlik, sokkal hosszabbra sikeredett ez az út (is). Elromlott az a motorcsónak, amivel útra keltünk és a 3. ág közepén másztunk át egyikből a másikba. A benzinszagot érezve egyre erősebben belém csapott az az érzés, ami már a tavaly is környékezett. A Duna-delta veszélyben van, és aki szereti a pelikánokat vagy nagyon tudatosan jöjjön ide, vagy talán inkább távolról csodálja.
1. Romániai utakon
Az idei családi nyaralásunk kiindulópontja szülővárosom, Arad volt. Innen vágtunk neki az Útnak, arra a helyre, ahova 10-15 éve már vágytam és a tavaly jutottam el először. Általában nem szoktunk visszamenni ugyanarra a helyre, ahol már jártunk, főleg egy hosszabb utat illetően, hiszen annyi gyönyörű helyet, különleges kultúrát, ételt és hangulatot lehet felfedezni, hogy egy élet is kevés hozzá. A Duna-delta kivételes hely, így kivételt tettünk. Majd 14,5 óra alatt tettünk meg 800 km-t, ami a helyi útviszonyokhoz képest sem nevezhető valami jó időnek. 3 helyen álltunk meg az elektromos kocsinkat tölteni: Sebesen, Râmnicu Vâlcea-n, illetve Hârsova-n, ahol meg is szálltunk egy aranyos kis motelben. A városba éjszaka érkeztünk, ahol éppen ekkor ért véget a hétvégi halfesztivál, az illata még körbelengte a főteret. Az utunk csúcsteljesítménye egyébként egy hozzávetőlegesen 50 km-es útszakasz volt, amit 2-3 óra alatt tettünk meg Pitești és Râmnicu Vâlcea között. Másnapra kevés táv maradt a dobrudzsai szélerőművek mentén, mindössze 130 km egészen a dunai kis kikötőfaluig, Murighiol-ig, ahonnan körülbelül egy órás motorcsónakos út várt még ránk és amely természetesen meglepetéseket tartogatott.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ