04 jan Babanapló apaszemmel: 3. Karácsonyi sztori
Babanapló apaszemmel:
3. Karácsonyi sztori
A december beálltával újabb változások lopták be magukat otthonunkba. Míg feleségem visszatért a hitvesi ágyba, én három hét szabadság után újra bejárok a gyógyszertárba. Zselykét most már kamerán követjük nyomon, többnyire jól alszik, de vannak éjszakák, amikor a technika vívmányán áthallatszó földönkívüli hangokra ébredünk. Ebben Mici sem segít sokat, aki mostanában rendszeresen rájár a kilincsre, és ha nem tudja kinyitni, az nagyokat csattan. Az érezhetően összezsugorodott hetek oly gyorsan röppentek el, mint nyár végén a hófehér pelikánok, vagy az idén még meg sem érkezett várva várt hó.
Az év utolsó hónapjával beköszöntöttek az ünnepek. Ez az időszak számomra mindig is kedves volt, az első adventi gyertya meggyújtásával kezdetét vette a karácsonyi készülődés és a határtalan vásárlási őrület. Már Zselyke születése előtt elhatároztuk (de egyébként minden évben, teljesen feleslegesen), hogy idén sokkal hamarabb ellátogatunk a boltokba a véget nem érő angyallistánkkal. Mivel én szabadságon voltam, időm lett volna bőven, de a teendők tetemes részét mégis az utolsó pillanatra hagytam (mondhatnám, hogy a bennem tomboló versenyszellem miatt, de most inkább nem keresem a kifogásokat). Némiképp Zselyke is ludas ebben, hiszen őt nem hurcolhattuk mindenhová magunkkal, és ha el is vittük manducában néhány kisebb bevásárlásra, mindennek óraműpontossággal kellett haladnia, hisz Zselyke is, ahogy minden újszülött, egy könyörületet nem ismerő ketyegő bomba. A közös vásárlásokról így elég gyorsan letettünk, és ha akadályba ütköztem kincsvadászat közben, Ágnestól kértem telefonos segítséget.
Miközben javában zajlott a decemberi hajtás, Zselyke életében is felpörögtek az események. Életmagra kapva nagyokat mosolyog, és szépen cseperedik. A mérleg egyre jobban recseg-ropog gyarapodó súlya alatt és igazi nagylány lett, bekapta élete első oltásait is. Nagy meglepetés ért, amikor családorvosunk rákérdezett, hogy szeretnénk még más oltásokat is beadatni, amikor ez számunkra teljesen egyértelmű volt. Sajnos sok szülő megtagadja gyermeke beoltását, arra hivatkozva, hogy az oltás káros és árthat. Hadd szögezzük le: egy oltást nem azért fejlesztenek ki, hogy ártson, hanem, hogy életeket mentsen. Bízzuk ezeket a dolgokat szakemberekre!
A kedvenc ünnepem a karácsony, szerintem nincs is ennél szebb időszaka az évnek. Imádok fát díszíteni és ajándékokat vásárolni, de a felpörgött életvitel, a rohanás és annak mindenféle ünnepromboló alkotóeleme, valamint a kereslet-kínálat páratlan párosának hajmeresztő butaságai nagyon dühítenek. Láttam már szeptemberben, krétai boltok kirakatában karácsonyi ajándékokat teljes fényükben pompázni, és az sem titok, hogy Londonban létezik olyan karácsonyi ajándékbolt, amely egész évben üzemel. Hallottam már olyan személyről, aki egy hónappal karácsony előtt feldíszíti a fát, és nyilván mindenkinek imponál egy minden szögből beállított tökéletes karácsonyi fotózás. Úgy érzem, ezekkel a dolgokkal öljük meg a legszebb ünnepet. Gyerekkoromban mindig huszonnegyedikén díszítettük fel a fát, és így teszek a mai napig is. Ha hetekkel azelőtt feldíszítjük, csodálkozunk, hogy elvész a varázsa? Ennyi idő alatt még Mici is megunja a fát! A karácsonyi fotózásról pedig úgy gondolom, hogy nem több selyemszálból szőtt délibábnál. A selyemszál szép és értékes, de ugyanakkor sérülékeny is. Én sokkal jobban értékelek egy családi szelfit, mert annak ellenére, hogy minőségben gyengébb, mégis igazibb, nem akarok egy szépen berendezett kirakat babája lenni. Az egyediségre törekszem, és nem szeretem egész karácsony alatt azt nézni a közösségi média hírfalain, hogy a háttér mindenkinél ugyanaz, csak a szereplői gárda változik.
Az idei tél alkalmával új élményekkel gazdagodtunk! Mikulás napján spontán ötletként jött, hogy Zselykét tematikus kezeslábassal lepjem meg. Alig vártam, hogy feladhassuk rá, és még a méretet is eltaláltam. De nagy élmény volt az első babakocsis kiruccanás is. Furcsa volt, de ugyanakkor jóleső érzés. Mintha az egész város ránk mosolygott volna. Így látogattuk meg kisvárosunk karácsonyi vásárát és nosztalgiáztunk a tavalyi vásárlátogatásainkról. Zselyke átaludta az egészet, örültünk is ennek végtelenül. Forralt bor és gyümölcstea gőzölgő melegében gyönyörködtünk a színház homlokzatára vetített gyerekrajzok fényjátékában.
Zselykével — de gondolom szinte minden gyerekkel — elindulni valahová megér egy misét. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy el kell kapni a megfelelő pillanatot. Jártunk már úgy, hogy az indulás pillanatában ébredt fel. Ilyenkor persze az egész projekt dugába dől és kezdhettünk mindent elölről. Etetés, böfiztetés, pelenkázás, altatás, öltöztetés, indulás és közben elmorzsolunk egy imát, hogy ne kelljen a folyamatot újra megismételni. Egyébként próbáljuk zajokhoz szoktatni. Nem járunk lábujjhegyen és suttogni sem szoktunk. Már most próbáljuk kimozdítani komfortzónájából, hogy később se legyen erre érzékeny, ám nagyszüleimhez látogatóba csak nem sikerült elvinni. Nem volt jó napja, és nem mertünk neki vágni az útnak. Így végül két részre szakadtunk, Ágnes maradt Zselykével, én pedig meglátogattam nagyszüleimet, hogy együtt feldíszíthessük a fát, ahogy azt szoktuk minden évben.
Miután édesapámmal beszereztük a fenyőt és édesanyámmal kidíszítettük a mézes pogácsákat, huszonnegyedikén Ágnessel nekiláttunk feldíszíteni a mi fenyőnket is. Mici volt a legizgatottabb, alig bírtuk lenyugtatni. Félő volt, hogy káoszba taszítja a karácsonyi dekorációt. A nappali végül szerencsésen ünneplőbe öltözött, és ahogy lehunyta szemeit az ég, felgyulladtak a karácsonyi égők pislákoló fényei is. Gyertya lángja lobbant, kisasztalunk pedig finom bejglivel és mézes pogácsával büszkélkedett. Az estét betöltötte az érkező család, a szeretet és a meglepetések finoman összefonódott békés együttese. Az idei karácsony más volt. Jobb volt! Zselykének ez volt az első, nekünk pedig az első vele. Csak Mici nem esett ki megszokott szerepéből, továbbra is ő volt a megzabolázhatatlan grincs!
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
