29 máj Babanapló apaszemmel: 11. Nyakig a természetben
Babanapló apaszemmel:
11. Nyakig a természetben
Ahogy beköszöntött a május és vele együtt a már régen elfeledett jó idő, leraktuk Micit a mamapanzióba, bepakoltunk az autóba, magunk mögött hagytuk a városi élet zavaró világát, és felmentünk a fenyvesekkel körülvett Hargitára. Szelterszbe utazni számunkra olyan, mint kihúzni egyik kábelt a konnektorból. Ilyenkor, ha csak ideiglenesen is, de szakítunk a külvilággal, átadva magunkat a természet különleges kis csodái által okozott aprócska örömöknek.
Zselyke, a kislányunk nemrég töltötte be a másfél évet, és számára ez volt az első olyan kirándulás, amelyiken rácsodálkozhatott, értelmezhetővé válhattak számára a világ miértjei és hogyanjai, és mindezek mellett élvezhette is ezen rejtélyek izgalmakkal teli megfejtését az ő sajátos gyermeki módján. Kezével tapintotta a füvet, a köveket, a homokot, kedvére mászkált, tipegett ide-oda, járkált és szaladgált az udvaron. Elképesztően nagy volt az öröm! Lubickolt a temérdek új hang és a rengeteg vizuális impulzus között. A sok tanító mese, amelyeket hallott tőlünk, a számtalan játék, melyek az állatokat és növényeket voltak hivatottak megismertetni vele, ezáltal most mind értelmet nyerhettek. Az elméleti tudás a gyakorlatba való beültetése, gyermeki szinten. Utazásaink során a mi világképünk is alakul azáltal, hogy megtapasztaljuk, nem mindegy valamiről olvasni, vagy valamit átélni, tapasztalni, saját szemünkkel látni. Bizonyára Zselyke világképe is szép lassan formálódik, alakul. Ő még csak most csöppen bele abba a korszakba, amikor nemcsak felismer és megnevez dolgokat, hanem látja köztük a kapcsolatot, következtetést von le, egyre szebben összeáll a puzzle az okos kis fejében.
Szelterszen pont ez volt a jó. Nem terelték el figyelmét a tompító, butító technikai eszközök, mint például a televízió, a távirányító, a mobiltelefon, melyek mindent a szemünk elé tárnak, agyunk pedig elindul az elsatnyulás felé, a képlékenység teljes hiányában. Zselykét a tudtán kívül nyűgözte le a természet és a friss és éles levegő súlyától zuhant álomba minden áldott este.
A természetben tett kalandok és felfedezőutak egyébként rengeteget segítettek a járásban. A szelterszi út előtt csak kisebb távokat tett meg egyedül, de még így is bizonytalan volt és félt, viszont most ráébredt arra, hogy ha próbálkozik és nem adja olyan gyorsan fel, messzebbre eljut és többet tapasztal. Zselykét pedig hajtotta a kíváncsiság. Azóta pedig kiválóan boldogul, egyre ritkábban riad vissza, bátran veszi az akadályokat.
Számtalan történetet hallottam már arról, hogy egy nyaralás vagy egy több napos utazás, mely kicsit kimozdítja a gyermeket a komfortzónájából, elképesztően gyors változásokat idézhet elő bizonyos területeken: például a gyermek könnyebben tanul járni, hamarabb lesz szobatiszta. Ezeket eddig csak amolyan mendemondáknak tartottam, de mégis van valami igazságalapja a dolognak. Zselyke azóta jár, erősödött a lába, jobb az egyensúlya és egyre ügyesebb lesz.
A természettel való ismerkedés pedig nagyon fontos. Életünk nagy részét mesterséges környezetben éljük le, így nem csoda, ha a gyermekek csak képernyőről vagy éppen a konyhából ismerik például az állatokat. Egy torz kép alakul ki bennük, ahogy a lila milka tehénnel kapcsolatban is. A tapasztalatok által megszerzett tudás egy életre szól. Rácsodálkozni a patak csobogására, üldözőbe venni a hangyákat és nyakig koszosnak lenni nem rossz dolog, sőt azt jelenti, hogy a gyermek jól van, virgonc és tökéletesen jól érzi magát az adott környezetben. Nem kell steril burokban tartani, hagyjuk, hogy felfedezze a világot.
Zselyke most éppen abban a korban van, hogy mindent a szájába vesz. Ez egyfajta ismerkedés a tárgyakkal. Mindent megnyalogat, mindent megkóstol és amit nem látunk, azt lehet, hogy meg is eszi. Valószínűleg minden szülő rémálma, hogy vajon ma mit nyel le a gyermek?! De ha jól belegondolunk, ez sem egy kimondottan rossz dolog. Ahogy mondják, egy kis emésztő nem árt. Erősödik az immunrendszere. És egy kierősödött immunrendszer sokkal ellenállóbb lesz majd a fertőzésekkel szemben. A túlzott higiénikus környezet pedig nagymértékben hozzájárul a gyermekkori allergiák kialakulásához.
Három nap bőségesen elég volt ahhoz, hogy ne ismerjünk rá a gyermekre, és nem azért, mert annyira ügyes lett, hanem mert úgy járt, mint a kemencébe bújt Kis Bence. De sok új élménnyel gazdagodott és általa mi is. Boldog volt és felhőtlenül vidám. Számunkra pedig ez volt a legfontosabb.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
