Az ünnep küszöbén

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2022. december 21.

Megosztom:

Az ünnep küszöbén

Az Adventi időszak egy megszentelt várakozás, ami a karácsony előtti négy hetet jelöli. Ilyenkor illene lelassúlni, elcsendesedni, magunkba tekinteni és megosztás tárgyává tenni azokat a lelki ajándékakat, amelyeknek birtokosai vagyunk.
Az illene szó használata teljes mértékben szándékos. Hiszen annyi mindent illene tenni vagy éppen nem tenni, hogy se szeri, se száma. Illene csendben tartani a lépést a munkahelyi stresszel, az otthoni, ilyenkor nagy mértékben jelentkező emocionális stresszel, közben csendben kitakarítani a lakást, sőt ha a szülők idősebbek, rögtön az övékét is.
Illene a konfliktusainkat megoldani, vagy törekvéseket tenni kompromisszumok megkötésére, mindezt annak érdekében, hogy a karácsony este, amikor elhallgatnak a fegyverek, ne csak egy legenda legyen, hanem testet öltsön a mi életünkben is.
Teljesen szokványos hát a túlhajszolt anya képe, aki igyekszik minden fronton teljesíteni, miközben elveszíti önmagát. Fáradtan, sajgó izmokkal, félsikerekkel és állandó elégedetlenséggel önmagunk irányában, nagyon nehéz örülni bárminek is. Inkább a lista lebeg a lelki szemeink előtt, amin egyre több a teendő, mi meg egyre kevesebbek, hogy pipát tegyünk végelláthatatlan teendőlistánk minden tétele mögé.
Ahogy Popper Péter mondja fájdalmasan találóan:
A Piros kendő mindig ott virít előttünk. (…) Megszületik a gyermekünk, alig várjuk, hogy fölálljon, ha föláll, hogy szaladjon, ha szalad, hogy beszéljen; majd arra vagyunk büszkék, hogy tud végre olvasni; szurkolunk, hogy sikerüljenek a vizsgái, hogy sikere legyen, érje el a célját, legyen egyre gazdagabb, ismertebb, hatalmasabb, és találja meg nagy nehezen a párját, aki előtt szintén ott lóg egy Piros kendő, amit ő sem tudott idáig elérni. És immár együtt loholnak tovább. Nem élvezik sem önmagukat, sem egymást, sem az életüket… Mert hol van még a kendő?!
Ennek fényében, talán nem véletlen a várakozás időszaka. A rendelkezésünkre álló négy hét, ami alatt sokkal többet lehet tenni, mint egyetlen besűrített hét ideje alatt. Talán azzal sincsenek akkora gondok, ha a nagytakarítás nem föltétlenül a nagyhéten történik meg, amikor ablakpucolást követően juszt is elkezd esni az eső és az-az érzésünk, hogy hiábavaló volt annyira lelkiismeretesen lemosni az ablakokat. Talán még vannak olyan szülők is, akik jobban örvendenek annak, ha megkóstoljuk a főztjüket és meghallgatjuk ezeregyedszerre is jól ismert történeteiket, hiszen fontosabb a megszentelt idő, mint a körülöttünk lévő tisztaság.
Talán az sem akkora bűn, ha számításokat végezve felismerjük, hogy nem föltétlenül az tesz a legjobb anyává, ha ünnepi süteményeinket mi magunk készítjük el, hanem akkor is örülhetünk ennek a tiszteletbeli titulusnak, ha egy kisvállalkozót támogatunk, megvásárolva tökéletesre sütött, csodálatos süteményeit.
Talán a férjek sem köhögnek, ha be kell segíteniük a készülődésbe, sőt a gyermekkor varázslatát sem pusztítjuk el azzal, ha korán megtanítjuk, hogy az együtt sokkal értékesebb, mint a végelláthatatlan teendők oltárán égő anya.
Talán ideje dönteni.
Dönteni a lelkiismeretfurdalás nélküli, tiszta, gyermek-öröm mellett.
Megdönteni a tiszta lakás-boldog család téves sztereotípiát.
Levetni és magunk mögött hagyni a totum factum szerepét és igent mondani a halkan és bizonytalanul felajánlott segítségre.
Megtanulni elosztani örömöt, bánatot, szabadságot, szerelmet, ünnepet és munkát.
Hiszen, ahogy Fodor Ákos mondja
Kit igazán vársz:
életedben él – rég itt
van, mire megjön.
Csak egyet kell megtanulunk: hálásnak lenni azért, amink van.
Hálásnak lenni azért, amink van!

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ