01 jún Amikor még baba voltam, és játékosan úsztam, tornáztam, mondókáztam…
Amikor még baba voltam, és játékosan úsztam, tornáztam, mondókáztam…
Az alábbi észlelések, megélések a képzelet szüleménye. A helyszín, az időpontok és babafoglalkozások viszont nagyon is a szatmárnémeti hétköznapok szerves része:
„Kedd délután 14 óra 30 perc van.
Éppen délutáni szundimból ébredek fel. Érdekes, anya mintha most másként készülne, mint az eddigi délutáni séták előtt. Valami érdekes pelust is berak egy nagyobb táskába, meg törölközőt, meg egyéb holmikat, amit eddig nem vittünk magunkkal. Picit idegesnek tűnik, de mosolygós is, mint amikor először mentünk sétálni a Szamos partra, akkor is pont ez a várakozó izgalom volt látható az arcán. Utána megszoktuk. Na jó, akkor én is várom, hogy mi fog történni. Anya rugalmas hordozóval felköt magára és elindulunk. Egészen a régi központig sétálunk, sőt még kicsit azon is túl. Egy szép nagy épület van előttünk, felmegyünk a lépcsőn, majd beérkezve lemegyünk valamilyen lépcsőkön, ahol egyre melegebb lesz.
Lassan 16.00 óra van. Túlságosan is melegem van, elkezdek sírni. Majd egyszer csak elkezdünk vetkőzni. Mindketten. Hmmm, ez valami nagyon más élmény lesz, mint az eddigiek. Csodálkozásomtól még a sírás is megszakad. Anya a karján fog és bemegyünk egy még melegebb terembe, ahol egy nagy medence van. Mintha egy óriási kád lenne, ami akkora, mint a szobám. Hűha, ide be fogunk menni. Mennyire izgalmas. Majd észreveszem, hogy több anyuka van a medencében és még több kisbaba, olyanok, mint én. Kislányok, kisfiúk, akik úszkálnak a vízben. Először a fejemre megy egy kis víz. Behunyom a szememet, becsukom a számat és indul a babaúszás.
Felmászunk különböző tárgyakra, majd le, majd körbe-körbe. Anyáék énekelnek, mivel én még túl kicsi vagyok hozzá. Hátulról fog, oldalról, elölről. Nagyon érdekesen alakulnak a dolgok itt a vízben. Azt hiszem, már nem is tűnik olyan félelmetesnek ez a nagy víztömeg. Mire megszokom, ki is megyünk átöltözni. Anya mintha kicsit elfáradt volna, de olyan mosolygós és kiegyensúlyozott. Egy kicsit furcsa, hogy vadidegen anyukáknak mesél rólam, mennyit alszom, mennyit szopizok, de gondolom ez olyan anyukatéma. A központban találkozunk egy barátnőjével és beülünk egy cukrászdába. Örömmel mesél erről a közös első élményükről, majd nevetgetve beszélgetnek, amíg én el nem szunyókálok ott mellettük.
Szerda reggel 8 óra van. Egy hétköznap reggel. Éppen hangosan felsírtam. Anya ennek nem örült, kissé összeráncolta a homlokát. Talán ő nem is pihente ki magát. Számomra hosszú volt az éjszaka, igaz párszor megébredtem, de reggelre ismét éhes lettem. Ma reggel azért mintha nyugtalanabb lenne anya. Rutinszerűen végez mindent, de mintha valahova ismét készülne. Szopizok egy nagyot, de ő már türelmetlen. És igen, egyértelmű, valahova készülni kezdünk. Én egyre nyűgösebb leszek. Miért kell most készülni bárhova is, én nemsokára ismét éhes leszek, meg álmos is. Nincs kedvem sétálni. Vagy ismét valami más következik? Ma babakocsival indulunk el. Nincs olyan furcsa pelus elkészítve, amit a tegnap ott a medencézés előtt rám adott, amiről azt mondta, hogy úszópelus. De, akkor hova készülünk vajon? Az útvonal a tegnapival azonos, igen, ugyanoda megyünk, de az épületben nem a meleg felé tartunk, pedig ma is jó lett volna. De akkor mi következhet? Egy terembe nyit be anya, ahol a tegnapi anyukákból és babákból egy pár ismerős, de vannak mások is. És mindenhol puha szőnyeg, matracok. 9 óra 30 perc van. Mindenki kényelembe helyezi magát, leveszik rólunk a kinti ruhákat, hogy ne melegedjünk majd ki. Anya is leveszi a kabátkáját. Majd érdekes mozgásokat mutat egy néni. Amit anya rajtam folytat. És újabb és újabb gyakorlatok következnek. Azt hiszem ezt nevezik babatornának. Élvezem.
Abbahagyjuk a babatornát 10.30 előtt, de érdekes módon nem indulunk hazafelé vagy a tegnapi cukrászda felé. Egy másik terembe megyünk át, ahol egy körbe leülünk. Én anya előtt vagyok. És valamit ritmusosan mindenki elkezd ismételgetni. Először egy néni mondja, majd minden anyuka, meg van egy-két baba, aki gügyög valamit. Nem igazán értem én ezt a babanyelvet. De úgy ismétlődnek a hangok, a szavak. Ezt nevezik talán mondókázásnak. Jó hangulata van, de én ezen az elsőn inkább csak figyelem az eseményeket, a többieket, a terembe beszűrődő fényeket, és ismételem magamban. Majd egyre többet és többször a következő órákon.
Délre érünk haza, érdekes, hogy még nem vagyok annyira álmos. De éhes annál inkább. Lefekszünk az ágyra. Anyát régen láttam ilyen felszabadultnak… Szopizok, közben anya simogat, el-elmosolyodik. Olyan jó érzés, hogy most nem látom szomorúnak, fáradtnak, nyugtalannak. Együtt nézzük a függöny mellett beszűrődő napsugarak játékát a falon. Most, igen, ezt a pillanatot meg szeretném őrizni, állítani, nagyítani. Amikor még kisbaba vagyok és minden körülöttem forog, szívom magamba mindazt, ami fejleszt, erősít és épít. Amikor mindeközben anya is jól érzi magát, mert tudja, hogy jó kezekben vagyok és egy kicsit együtt velem, de hátradőlhet, hogy jó úton vagyunk, együtt.”
A fejlesztő babafoglalkozásokra a Boldog Scheffler János Központban lehet előjelentkezni a 0361.408-872-es, illetve a 0756.855.819-es telefonszámon, az office.bsjk@gmail.com e-mail-címen, vagy személyesen Szatmárnémetiben, a Ştefan cel Mare utca 9. szám alatt, munkanapokon 8–16 óra között. A részvétel hozzájárulásos alapon működik. A babaúszásra keddenként 16.00 órára a haladókat, pénteken 9.30 órára a kezdőket, a babatornára szerdán 9.30 órára, míg a mondókázásra szintén szerdán 10.30 órára várják az érdeklődőket. Mivel a központ működése nonprofit alapú, szívesen fogad bármilyen jellegű pénzbeli adományt, amely nagy segítséget jelent a tevékenységek további professzionális működtetéséhez, illetve a mindenki számára elérhető ár biztosításához. Így közösen tehetünk valami jót a fejlődésért a jövőben is!
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
