17 szept Alsórákosi kalandok
Alsórákosi kalandok
Látja már? Ott van a falu fölött… — próbált a néni a segítségemre sietni. A várkastély tágas udvarából nézett fel rám, két kezét csípőre téve. Őszintén megvallva, fogalmam sem volt, hogy mit kell nézzek. Egy elhagyatott, omladozó épületszárny kilátójából pásztáztam a tájat, egy vulkanikus kráter után kutatva a látóhatáron.
Akkor, abban a pillanatban elég abszurdnak tűnt a jelenet, melynek szerves szereplőjévé váltam. Természetesen a további kínos pillanatok elkerülése és persze a néni megnyugtatása véget, lelkesen válaszolgattam neki, hogy kitűnően látok mindent! Igazából tényleg láttam, csak nem tudtam, hogy mit kell nézni! Ez viszont egy óriási különbség…
A helyszín Alsórákos, Brassó megye. Az elhagyatott birodalom pedig a Bethlen- Sükösd várkastély, mely a falu kiváló látványossága lehetne. De sajnos csak lehetne! Méreteiből és épületeinek elrendezéséből ítélve, igazán szemrevaló, nemesi otthon lehetett, jelenleg azonban siralmas állapotában „hever”, az enyészet biztos kárhozatára ítélve. A felújítások pedig késlekednek. Ez azonban egy csöppet sem szegte kedvünket és fel is térképeztük az épület ódon, elhagyatott világát. Sokszor úgy érzem, hogy romos állapotában mégis reálisabb képet kaphatunk egy várkastély múltjáról, felújítás után kissé elvész a lelke, és már nincs meg igazi varázsa.
Kirándulásunk fő célállomása azonban a falun túl, a dimbes-dombos hegyoldalban várt ránk. Ezt próbáltuk kisebb-nagyobb sikerrel meglelni a háztetők hullámzó hömpölye fölött. Fél óra múlva már magunk mögött is hagytuk a falut, valamivel később az autót is, és gyalogosan vágtunk neki az alsórákosi természetvédelmi területnek.
A természetvédelmi terület az itt lejátszódott vulkanikus tevékenységeknek köszönhetően kialakult természeti látványosságokról híres. A térség rögtön három igazi különlegességet is kínál a kalandvágyóknak: a vöröses színben játszó, mondhatni marsi körülményekre hasonlító vulkáni kráter és annak salakkúpja, a templomi orgonák sípjaira emlékeztető hatalmas bazaltoszlopok, valamint a különleges zöld színben játszó Fenyős-tó.
Mezei virágok mámorító illatában emelkedtünk egyre magasabbra és már ki- kilátszott a földből valami egészen természetellenes vörös kúp, mely egyértelműen a kráter salakkúpja kellett hogy legyen. Távolinak tűnt, mégis pár perc alatt elfogyott lábunk alól a talaj. Megérkeztünk a kráter peremvilágába. Egy egészen más világ tárult szemünk elé. Elképesztő, hogy milyen szenzációs képességgel bírnak a természet ecsetvonásai. Mekkora végletek és színkülönbségbeli eltérések, melyek groteszk módon annyira elütnek egymástól, hogy már-már tökéletes összhangban vannak, minden porcikájában elsöprő kohéziót alkotnak.
A kráter belvilágát marsi környezet jellemzi. A talaj vöröses, narancssárgás, zömében kopár, habár néhol teret hódított a zöld fű, és akadnak bokrok, cserjék és kisebb fák is a kúp körül. A kráter belső oldalán néha beomlik egy-egy kisebb szikladarab, porfelleget hagyva maga után. A táj kietlen, csendes, de mégis van benne valami megfogó, valami igazán elbűvölő.
Innen nem messze vékony, magasba emelkedő, ám annál robusztusabb, jól megtermett óriások őrködnek a hegyoldalban. Éppen ide tartunk, az alsórákosi természetvédelmi terület szürkés-feketés bazaltoszlopaihoz. Egy újabb furcsasága e különleges világnak. A marsi hangulatú kráter után újra változik a táj. Itt már nyoma sincs a vörös színnek, sokkal inkább hatalmába kerít a természet katedrálisában felállított orgonák virtuóz kompozíciója.
A bazaltoszlopok tőszomszédságában a Fenyős-tó található. Román elnevezése azonban véleményem szerint sokkal találóbb, és persze sokkal beszédesebb is. Lacul Smarald, azaz Smaragd-tó. Bizonyára a tó gyönyörű zöldes színe ihlette elnevezőjét.
A térség régen virágzó bazaltbányászatnak színteréül szolgált. A bányászatnak mára már leáldozott, de az emberi kéz nyomai a mai napig fennmaradtak, és ebben az esetben pozitív utótermékeként. A tó a kráter oldalában képződött és nem is akárhogy. A bazaltbányászat során a kráter oldalából kibányászták a lávát, melynek következtében egy hatalmas gödör maradt hátra. Miután a bányászat abbamaradt, a mélységet feltöltötte az esővíz. Így a tó képződése kettős: egyben természetes és mesterséges is.
Az ék alakú tó igazán különleges látnivaló, mely a napsugarak keltette csillogásban kicsit sem hazudtolja meg a drágakő szépségét, melyről egykoron a nevét kapta. Elidőztünk még egy ideig a tó partján, majd felkerekedtünk, hogy a visszaúton szamártövist gyűjtögessünk a kráter oldalában.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
