A víz él és mozog. És megengedi, hogy fürödjünk benne — naptej nélkül

Szerző: Szabó Eszter • Fotók: Unsplash • április 27.

Megosztom:

A víz él és mozog. És megengedi, hogy fürödjünk benne — naptej nélkül

Víz nélkül lehetetlen az élet. Nem hiába a négy elem egyike, és az sem véletlen, hogy rengeteg dal, festmény, vagy vers szól a vízről. Legendáinkban megszemélyesítjük, nyáron pedig igyekszünk a közelében élni. Rengeteget beszélünk már a vizeink óvásáról és tisztán tartásáról, hiszen sok gondot okozott máris az, hogy nem figyeltünk oda, uralni akartuk a vizet és beleszóltunk egy olyan körforgásba, amit nálunk sokkal ősibb erők irányítanak. Mit rejtenek a vizeink, és mire kell figyelnünk, ha óvni akarjuk? Dénes Anna doktorandusz hallgatót hívtam ezúttal egy beszélgetésre, hogy többet megtudjunk, főleg arról az élővilágról, ami eddig talán elkerülte a figyelmünket a vízparti nyaralások idején.

Sokan nem tudják, hogy a biológusok nem általánosan foglalkoznak növényekkel vagy bogarakkal, hanem nagyon konkrét a kutatási területük. Gondolom, hogy doktoranduszként kicsit konkrétabban tudod már, hogy mi az, ami jobban érdekel. Mivel foglalkozol jelenleg?

Ez a harmadik évem doktoranduszként, és vízi rovarok kutatásával foglalkozom, konkrétan három rovarcsoporttal. Ezek pedig a kérészek, álkérészek és a tegzesek. A kérészeket talán a tiszavirágként azonosítják leggyakrabban az emberek. Mindhármat azért nevezzük vízi rovaroknak mert lárvális korukban a vízben élnek, ott fejlődnek. És amikor átalakulnak, kibújnak a lárva bőrükből, akkor kifejlettként általában nagyon rövid életű rovarok. Szoktuk is ezt a kifejezést használni, hogy valami kérészéletű, és tényleg, akár pár napos élettartammal rendelkeznek csak, amikor csakis a párzás a céljuk, és a peterakás. Viszont a lárváik azért nagyon jelentősek, akár a mi szempontunkból is, mert a legtöbb faj a vizeink természetességét és jó állapotát jelzi nekünk, ezért őket bioindikátor fajoknak is nevezzük, és gyakorlatilag a vizes élőhelyeknek a minősítésében és az állapotfelmérésében van nagyon fontos szerepük, mert ebben a folyamatban gyakorlatilag élőlényeket is be szoktak vonni. És azon dolgozunk most az egyetemen, hogy genetikai módszereket bevonva próbáljuk ezeket a lárvaformákat azonosítani, és próbálunk erre kidolgozni egy határozót, amelyet azok a szakemberek, akik vízminősítéssel foglalkoznak, tudják majd használni.

Nagyon érdekelne az, hogy mennyire tudnak egymással kommunikálni, vagy egymástól tanulni azok az emberek, akik ugyanazon az élőhelyen dolgoznak, csak más szakterületen. Van valamiféle együttműködés, hogy egymás munkáját segítsétek?

Mindenképpen próbálkozunk, ugyanakkor pedig kihívást is jelent tényleg fenntartani a kapcsolatot. Egy-egy élőhely megismerése és megértése gyakorlatilag azon áll, hogy a szakemberek tudják összedobni a tudásukat, és így lehet gyakorlatilag ezeket az ökoszisztémákat feltérképezni, és csak ezek után tudunk eljutni egy olyan lépéshez, hogy akkor mit is tegyünk annak érdekében, hogy ez az élőhely minél kedvezőbb állapotban maradjon, és a biodiverzitás, ami ott megtalálható, az fenntartható legyen. Ez mindenképp egy csapatmunka.

Vizes területeken zajlik a munkád egyik része, de azt hiszem, ezt csak úgy lehet igazán szeretni, ha emberként is fontos számodra a víz. Ugyanakkor arra is kíváncsi lennék, hogy szakemberként mit adott neked a víz melletti kutatás.

Gyakorlatilag az egyetemi képzés kezdetei óta kötődöm ezekhez az élőhelyekhez. Szitakötőkkel kezdtem el az alapképzésen foglalkozni, és ezt vittem tovább mesterire is. Ezután jött a váltás, hogy újabb csoportokkal ismerkedjek meg. Mindenképpen szerintem az a lenyűgöző ezekben a rovarokban, hogy tényleg mindegyik egy nagyon hosszas és izgalmas evolúciós történetet hordoz magában, amihez hozzátartozik az élőhelyük is. Ugyanakkor a körülöttünk lévő természet nem csak gazdaságilag ad nekünk bármit is, hanem nagyon sok más szempontból is fontos. Kulturális szempontból is, és egyfajta kikapcsolódási teret is nyújt. Én, mint magánember nagyon szeretek egy meleg nyári napon egy patak partján ücsörögni és ott megfigyelni. Ezek a vizek valahogy mindent egy helyre vonzanak — madarakat lehet ott látni, kétéltűeket, békákat.

Igen, mert hogy az élet egyik olyan forrása, amire szüksége van növénynek, állatnak és embernek is egyaránt. Ugye azt nagyon sokszor halljuk mostanában, hogy félteni kell a vizeinket. Talán a Szent Anna-tóról esett a legtöbb szó az utóbbi években, hogy baj van. Mit látsz te ebből az egészből?

Azt azért meg kell említeni ennek felvezetőjeként, hogy európai viszonylatban azért Románia nagyon jól áll vizekből, és vizes élőhelyekből, mert tényleg rengeteg hegyi patak, forrás, tó, folyó található Románia területén, és tényleg rengeteg ilyen élőhellyel rendelkezünk. Viszont ennek a másik oldala az, hogy még mindig kicsit elmaradott az nálunk, hogy hogyan kell kezelni ezeket az élőhelyeket, és még mindig az zajlik, hogy ha például most folyókról vagy patakokról beszélünk, akkor Nyugaton már rájöttek arra, hogy az, hogy ha kibetonozunk és leszabályozunk mindent, akkor ez abszolút negatív hatással van, és biztosítani kell a folyóknak a természetes ciklusait, az áradásait. Viszont nálunk ezt még mindig úgy kezeljük, hogy át kell alakítani, és biztonságossá kell tenni. Ugye az árvízvédelem szokott első számú indokként előjönni. Ugyanakkor más módon is szennyezzük ezeket a területeket.
Nincs már egy olyan patakunk, ami ne lenne szemetes, de ez még úgymond csak a jéghegy csúcsa, ami mindenkinek szembetűnik. Például a földekre kiszórt műtrágya, vagy rovarirtó szerek is mind bemosódnak a vizeinkbe. De azt fontos lenne tudatosítani, hogy ezek nekünk ugyanúgy az ivóvizeink, vagy pedig öntözésre is használjuk. Abba pedig kevésszer gondolunk bele, hogy nagyon sok élőlénynek ez maga az élet. Ha ezt elrontjuk, ha mi ebbe a rendszerbe beleszólunk, akkor gyakorlatilag hosszú távon ott köthetünk ki, hogy az adott víztest elnéptelenedik. A Szent Anna-tó esetéről pedig azt érdemes tudni, hogy elég régóta használták az emberek, én is ott tanultam meg úszni, tehát tényleg egy ilyen kultikus hely vált belőle. Viszont az idők elteltével, pont amiatt, hogy most már annyi mindent magunkra kenünk, és az emberek bementek a tóba, bekerültek ezek az anyagok a tó vizébe. Viszont mivel ez egy vulkáni kráterben kialakult tó, nincs kicserélődés, nem tud ez a víztest nagyon megújulni. És ezt kell megérteni, hogy nem azzal van a baj, hogy te belemész, és úszol egyet a tóban, hanem amikor több ezer ember belemossa a naptejet, akkor az a naptej ott marad a tónak a felszínén, és teljesen átalakítja azt a vízteret. Azok a planktonikus szervezetek, amiket mi szabad szemmel észre sem veszünk, azoknak nagyon megváltoztatja ez az életterét. És akkor gyakorlatilag rajtuk keresztül az egész tó át tud alakulni.

Említetted az árvízvédelmet. Mennyire van beleszólása egy biológusnak abban, hogy hogyan oldjanak meg egy ilyen emberi dolgot. Amikor arról van szó, hogy egy emberi teret kialakítunk, és az lenne a cél, hogy oda ne menjen be a víz. Van lehetőség valamiféle párbeszédre, hogy mindkét fél jól járjon?

Nem igazán tudok pozitív példával jönni. Ezek a módosítások általában különböző pályázatoknak az eredményeképpen születnek meg. Nagyon kevés esetben történik meg az, hogy egyáltalán kikérjék egy biológus véleményét, hogy egy adott szakaszt hogyan lehetne megoldani úgy, hogy mégse tegyük tönkre. Viszont helyi nyomásgyakorlással vannak pozitív példák. Én például a szülővárosomban láttam ezt. Ott is minden évben előkerült ez az árvízprobléma, és akkor azt mondta a vezetőség, hogy ki kell betonozni, és meg kell hozni a szükséges lépéseket, viszont egy gyönyörű patak mentén volt, tele fákkal, bokrokkal, és ez gyakorlatilag teljes szakaszon le lett tarolva, viszont egy két pontban a helyiek el tudták érni, hogy a kertjüknél meghagyják. Szóval ez mindenképp egy több komponensből álló kérdés, és ha van ebben akarat, akkor bele lehet szólni.

Sokkal meglepőbb lehet megfigyelőként, tanulmányként szemlélni ezeket a vizes területeket, mint egy turistának, aki csak hűsölni jár ki nyáron. Számodra mi volt az, ami meglepő volt? Lehet ez pozitív vagy negatív példa is.

Rengeteg meglepetés éri az embert terepen. Persze, túlnyomórészt negatív meglepetés. Például nekem az volt egy nagyon szomorú élményem, amikor a Zernyesti-szorosba mentem kirándulni, már nagyon vártam, és amikor bementünk a szorosba, hallatszott a vízcsobogás, viszont ott volt egy teljesen kiszáradt, vízmentes patakmeder. Aztán elmagyarázták, hogy egy fentebbi szinten elvezették a vizet, csövekben folyik le a víz, mert a lenti zónákban, a vendégházakban így oldják meg a vízellátást. Ez egy nagyon szomorú élmény volt, mert ott lehetne egy csomó élőlény, a vízirigó, vagy a halak, amelyek a hegyi patakokban élnek. Viszont nagyon sok pozitív élményem is van. Egy keserédes emlék jut most eszembe, ahol vízben lévő rovarlárvákat gyűjtöttünk, és ott voltak a tegzesek is. A legtöbb fajnak a lárvája különböző anyagokból — amiket találnak a vízben — kis tegezhez hasonló lakócsövet építenek maguknak, és ezzel védik a testüket. Én egy olyan tegzes lárvát találtam, amelynek a házában műanyag darabkák is be voltak építve, tehát abból építi a házát, amit talál, szóval valamilyen szinten alkalmazkodnak ehhez a behatáshoz is, ami sajnos általunk éri őket.
Viszont ha egy nagyon pozitív élményt szeretnék mesélni, akkor az jut eszembe, amikor az egyetemistáknak, vagy gyerekeknek mutatunk be vízmintát. Ilyenkor kimegyünk egy vizes élőhelyhez, megkaparásszuk az aljzatát, és ott van a vízihálónk is, és a kis tál vizünkbe kirakjuk, hogy mi is él a vízben. Nagyon szeretem, mert meg vannak lepődve, hogy ennyi minden él a vízben. Szerintem valahol ez is lenne nekem a célom, hogy tényleg megismertessem az emberekkel, hogy mekkora élet van a vizeinkben, mert miután valaki ezt már látta, azután elgondolkodik, hogy jobban kellene óvni a vizeinket.

Én is a pozitív példákban hiszek, szerintem azzal nagyobb eredményt lehet elérni, mint az elrettentéssel. Szerinted hova érdemes menni vízközelbe? Mert ez már egy nagy probléma manapság, hiszen vagy szemetes, vagy védett, vagy nagy tömeg van, és nehéz találni egy olyan helyet, ami igazi élményt nyújt.

Ha az ember egy igazi vizes élmény szeretne, akkor tényleg nagyon meg kell keresni. Nekem az egyik kedvenc helyem az a Vargyas- szoros lenne, meg a Vargyas patak. Én ott nőttem fel, és nagyon sok élmény köt ahhoz a patakhoz. Az szerintem egy ideális hely, viszont nyáron kell arra számítani, hogy zeng az emberektől. De ott is, ha leül az ember, és elcsendesedik, megpróbál a természetre figyelni, akkor meg lehet találni azokat a részeket, amikor csend van és élvezhető ez az egész vízélmény.

Az alábbi felületeken hallgatható:

Spotify  https://spoti.fi/3S4zvrB

Apple Podcast  https://apple.co/3QN3Iuh

Google Podcast

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ