30 máj A Via Transilvanica, a Camino és a Kéktúra világa. Mit jó róluk tudnunk elindulás előtt?
A Via Transilvanica, a Camino és a Kéktúra világa.
Mit jó róluk tudnunk elindulás előtt?
A Via Transilvanicán járva azt tapasztaltuk, hogy az előzetes túratapasztalatok időnként megtévesztőek lehetnek — sokan hívják ezt az útvonalat a romániai Caminónak, indulás előtt viszont érdemes tudni, hogy miben és mennyire különbözik a VT világa a Caminóétól.
Nekünk a Via Transilvanica volt az első hosszabb távú túratapasztalatunk, 2020 óta Orsi járt a portugál Caminón (Porto–Santiago de Compostela–Finisterre útvonalon), Anna pedig több ízben túrázott a magyarországi Kéktúra vonalán, időközben többször visszatértünk a VT-re is. Ezen tapasztalatok alapján a következőkben megpróbáljuk összefoglalni, hogy különböző területeken mennyire hasonlítanak vagy térnek el egymástól ezek az útvonalak. Megjegyzés: Orsi csak a portugál Caminón járt, így ezek a tapasztalatok csak erre a szakaszra értendőek, (lehet, hogy) nem általános igazságok. Természetesen számos más túraútvonal létezik még itthon és a nagyvilágban (pl. a Mária-út, mely Szováta környékén egy jelentős távon a VT-vel együtt fut, vagy a Via Dinarica, hogy pár nagyobbat említsünk a környékről) — reméljük, mihamarabb eljutunk ezekre is!
Köszönés, üdvözlés
A Caminón spanyol nyelvterületen a klasszikus Buen camino! köszönés járja, portugál területen hasonló: Bom caminho. A VT-n a Cale bună!-t használjuk, ami román fordításban ugyanazt jelenti, mint a fentiek.
A Kéktúrán nincs jellegzetes köszönés, és mivel gyakran más útvonalakkal együtt halad, nehéz megkülönböztetni, hogy kik kéktúrázók és kik nem azok.
Pecsétek, útlevél
Ezen a területen hasonlóan működik a három útvonal: az „útleveleket” megadott pontokon lehet megvásárolni (a Caminón templomoknál, szállásokon, a VT-n öt kijelölt helyszínen), vagy interneten megrendelhetők.
A VT-n az ajánlott szakaszok végpontjain találunk pecsétet, általában egy településen belül két-három helyszínen, jellemzően a szállásokon.
A Caminón szinte minden településen van pecsételőhely — kávézókban, éttermekben, templomokban, albergékben (zarándokszállásokon). Ahhoz, hogy a zarándok megkaphassa a zarándoktanúsítványt, a Compostellát Santiagóban, az utolsó 100 km-en napi két pecsétet kell gyűjtenie. A VT-n nincsen ilyen, bizonyos táv megtételét igazoló tanúsítvány, és a pecsétgyűjtésnek sincsen különösebb „tétje”.
A Kéktúrán viszont a honlapról megrendelhető igazolófüzetben nem csak a pecsétek számára van hely, hanem térképeknek is: minden alszakasz számára jól követhető, pontos térkép kerül a füzetbe. A pecsétek a kijelölt helyeken szabadon elérhetőek, érdemes pecsételőpárnát vinni. Aki megszerzi egy útvonal összes pecsétjét, elküldheti a központi bizottságnak a füzetét, ahol ellenőrzés után tanúsítványt és jelvényt kap az, aki sikeresen végigjárta valamelyik útvonalat a három közül.
Szállások
Ezen a területen van talán az egyik legnagyobb különbség a Camino és a VT/Kéktúra között, s emiatt is lehetnek kellemetlen meglepetései azoknak, akik a Caminót járják először és utána fordulnak a VT felé.A Caminón a zarándokok nagy része a nyilvános albergékben (municipal/public albergues) szállnak meg, melyeket általában a helyi önkormányzatok tartanak fenn. A Camino által átszelt települések nagy részén vannak ilyen albergék, az áruk a portugál részen 5–8 euró között, spanyol részen 8–12 euró között mozgott. Ezért a pénzért lényegében a zarándok egy ágyat kap egy nagy(obb) közösségi térben, ehhez jár közös konyha és zuhanyzási lehetőség is. Hálózsákot mindenki magának visz, ugyanis takarót a szállások nem (vagy csak ritkán) adnak, még novemberben sem.
Fontos, hogy a municipal albergék előre nem foglalhatók, az ágyakat érkezési sorrendben osztják ki, és ha valamelyik szállás betelik, akkor azt már a bejáratnál táblával jelzik. Ha valaki nem szeretne az alvóterén sok más emberrel osztozkodni, választhat bizonyos albergékben privát szobát, vagy foglalhat szállást privát albergékben, hostelekben, panziókban, ezek viszont értelemszerűen drágábbak is. A szállási opciókat útikönyvekben, Camino alkalmazásokban, a Gronze.com oldalon találhatjuk meg, fotókkal, technikai infókkal ellátva. Amennyiben valaki szezonon kívül (április előtt vagy október után) indulna útnak, érdemes leellenőrizni, hogy mely albergék vannak ekkor is nyitva — sok szállás csak szezonban fogad zarándokokat, annak lejártával bezárják kapuikat.
A VT-n mindez teljesen másképp működik. Itt a szállások lefoglalása (ha az ember nem kempingezni akar az út során) szinte kötelező feladat — a szállásokon jóval kevesebb a hely, mint a Caminón, és sok helyen nem is fogadnak bejelentkezés nélkül „beeső” szállóvendégeket. A szállások itt egyházi épületeket, panziókat jelentenek, de akad jócskán olyan is, hogy a helyiek saját lakóházuk egyik vagy több szobáját adják ki éjszakára. Remek lehetőség arra, hogy aki úton van, kapcsolódjon a helyi emberekkel, elbeszélgessen a vidék sajátosságairól, kihívásairól, a mindennapokról. Egy- egy ilyen beszélgetés során előfordulhat, hogy előkerül a pálinka, meggylikőr, amivel a gazdák köszöntik a vendéget, másnap is van, hogy a ház részéről kávét ajánlanak fel.
Az ajánlott szállásokat a VT útikönyvben találhatjuk meg, településekre lebontva, telefonszámokkal ellátva. A szervezők sok információt összegyűjtöttek arról, hogy melyik szállás mennyibe kerül, milyen szolgáltatásokat nyújt, mennyire van az alap útvonaltól — mindez hatalmas segítséget jelent az útra való felkészülés során. Az egy főre eső szállás ára idén napi 60–100 lej között változott (étkezés nélkül, általában egy kétszemélyes szobában). A Caminóval ellentétben a Kéktúra mentén nincs kiépített szálláshely rendszer, de hivatalosan összegyűjtött, elérhető szálláshelyek sem, mindenki magának szervezi meg a szállást, igényei és lehetőségei szerint.
Étkezés:
A Caminón szezon alatt a public albergékben az ott dolgozók vacsorát is főznek, a fizetés adomány alapon működik — ami összeg egyik nap begyűlik, abból főznek a másnapi zarándokoknak. Mivel én bőven szezonon kívül jártam az utat, csak egy helyen volt részem ilyen közösségi vacsorában, de azt az estét nagyon szép emlékként őrzöm. A szállások kevésbé szolgáltatnak étkezést, mint a VT-n, cserébe viszont a településeken működő éttermek, kifőzdék zarándokmenüket kínálnak: általában három fogás (előétel, főétel és desszert vagy kávé) plusz egy ital (sör, bor, üdítő) van benne a menüben. A menük ára portugál területen 7–9 euró között, spanyol területen 8–14 euró között mozgott.
A reggelit általában mindenki egyénileg oldja meg: vannak, akik zabkását, rántottát vagy szendvicset készítenek, mások beülnek egy kávézóba és ott rendelnek maguknak meleg vagy hideg reggelit.
Vegetáriánus, vegán vagy egyéb különleges diétát követők számára kihívás lehet a Caminón étkezési opciókat találni, ugyanis nem minden lokál kínál húsmentes vagy szigorúan növényi alapú étkeket. Spanyolországban a tortilla de patatas (a tipikus krumplis rántotta) a nagy sláger, de vegánok ezt nem fogyaszthatják.
A VT-n a szálláshelyeken gyakran lehet főtt ételt is rendelni, de csak előzetes egyeztetés alapján. 2020-ban és tavaly csak egyszer-kétszer éltünk a lehetőséggel, de idén úgy döntöttünk, hogy minden harmadik napra kérünk magunknak egy-egy „rendes” vacsorát, a többi étkezést megoldjuk batyuból. Az étkezések és a szállások árán is érződött idén az infláció hatása — az útikönyvben közölt árak csak irányadók, érdemes telefonon utánakérdezni az aktuális költségeknek. Egy háromfogásos vacsora ára a vendéglátóknál kb. 40–50 lej, a reggeliké pedig 20–30 lej.
Folytatás következik…
Az előző részt itt olvashatod.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
