fbpx

A te időd, a te életed

Szerző: Simon Emőke •  Fotók: Pexel • 2019. augusztus 7.

Megosztom:

A te időd, a te életed –

avagy diktáld te a tempót és ne a világ, amelyben élsz!

Az, hogy rohanó világban élünk, hogy folyton sietünk, hogy nincs időnk semmire, korunk egyik legnagyobb közhelye, és már nagyon unalmas. Legfőképpen az zavar, hogy szegény mi, azért nincs időnk senkire és semmire, mert ilyen tempót diktál a társadalom, a munkahely, az utca, az iskola, a reklámok és sorolhatnám, azaz áldozatszerepbe helyez minket, amibe mi — lássuk be — imádunk fürödni.

Mert mindennek mi az üzenete?

Az, hogy én nem tehetek róla. Nem én vagyok a hibás, ha nem vagyok jelen a kapcsolataimban, ha úgy játszom a gyerekemmel, hogy közben a laptopomról munkahelyi levelekre válaszolgatok, ha folyton felveszem a telefonom, miközben a barátom könnyek között meséli el élete legrosszabb napját, de akkor sem, ha szinte elütök valakit az átjárón, mert késésemben annyira sietek, hogy észre sem veszem, amikor valaki leteszi a lábát. És igen, azért is a rohanó világ a hibás, hogy nem hallom meg, amikor a párom éppen bókolni próbál, hogy már megint türelmetlen vagyok a kollégámmal, a párommal, az előttem sorban álló nénivel, a világgal, önmagammal…
Igen, ez is egy út, így is lehet gondolkodni, élni. De sajnos ez egy olyan út, aminek zsákutca a vége, és egy olyan élet, amit túlélünk és nem megélünk. A világ nem fog változni, addig fog rohanni, sietni, felszínes lenni, amíg mi azok vagyunk benne.

A változás benned és bennem
kezdődik el!

Azzal, hogy döntesz és elkezded diktáni a saját ritmusod, hogy felelősséget vállalsz az életed milyenségéért. A világ azért siet, mert a lelked állandó rohanásban van, elégedetlenségben, bizonyítási- és megfelelési vágyban, anyagi jobblét hajkurászásában, boldogságkeresésben… mekkora egy illúzió! Ne hagyd magad átverni, befolyásolni! Ne higgy a világnak! Higgy annak a halk belső hangnak, amely időként azt mondja és kérdi: állj meg, hová sietsz?

Vegyél vissza a tempóból, lassíts!

Hagyd, hogy siessen minden és mindenki, te csak lépj ki a körforgásból, és hallgasd végig a barátodat úgy, hogy közben némára állítod a telefonod, nézz a szemébe, érezd őt. Játssz úgy a gyerekeddel, hogy ki se veszed a laptopod a táskádból, figyelj csak rá. Halld meg és köszönd meg, ha a párod éppen bókolni próbál, és ne siettesd az előtted sorban álló nénit.
Tudom, hogy azt hiszed, hogy lehetetlen, hogy elfogsz késni, ha nem sietsz, hogy lemaradsz valamiről, ha nem tartod a világgal a tempót — sokáig én is ezt hittem. Míg rá nem jöttem, hogy nem. Olyanannyira nem, hogy egyből minden a helyére kerül, mert már nem a világ mozgat téged, hanem a bensőd, nem a világ sietted, hanem te lettél tudatosabb. És rájössz, hogy — bár úgy tűnik, hogy a világ továbbra is siet —, neked mégis van időd a pillanatra, az élményre, a tapasztalatra, a jóra, a rosszra, a betegségre, gyógyulásra, az örömre, bánatra, a magányra, a szerelemre, a dühre, a szeretetre, egy ölelésre, egy élettől kapott pofon értelmezésére, magadra és másokra.

Adj időt magadnak, hogy életed megélés legyen és ne túlélés, hogy ne a világ mondja meg neked a tutit, hanem te magad.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.