17 nov A l’atelier sztori Egy erdélyi műemlék coworking space átalakulásának története
A l’atelier sztori
Egy erdélyi műemlék coworking space átalakulásának története
Egy város arculata, épületeinek állapota, épített öröksége jelzi, hogy az emberek milyen érzésekkel élnek ott, milyen lüktetése van annak a városnak, hogyan érzik magukat benne. Valahogy mindig erre figyeltem, amikor egy városban éltem, vagy éppen egy új városba kerültem.
Előzmények:
Szatmárnémetibe 2012-ben érkeztünk és lehangoló volt akkor a belváros épületeinek az állapota. Lehetett szép épületeket, részleteket felfedezni, ha éppen nagyon figyelte az ember, de mégis valahogy a rossz állapot egy kicsit behomályosította ezt a képet. A következő években igyekeztem keresni a szép részeket ebben a lehangoló hangulatban, mert egyszerűen úgy éreztem, ha ezt nem találom meg, egyszerűen nem tudok majd örömmel végigsétálni a főtéren. A Szatmári épületek másként, vagy a Szatmári részletek fotósorozatot, majd a nagy sikerű Szatmári sétákat a Szatmári Friss Újság projektjeiként némiképpen éppen emiatt szerveztük, hogy például az utóbbi esetében Muhi Sándor művészettörténész, rajztanár és grafikus tolmácsolásában felhívjuk a figyelmet: mindezek ellenére észre lehet venni a meglévő szépet, ha pedig észrevesszük, megtaláljuk, akkor nyitottabbak leszünk arra, hogy valamin változtassunk. Ezelőtt 6–8 évvel a szatmári zsinagógában Ioan Sabău Trifu építész szervezett egy, a Zsidókorzó egykori báját bemutató kiállítást, amely igazság szerint már látott sokkal szebb napokat. Hiszen ha végigsétálunk egyébként a város talán egykori legszebb részén, manapság nagyjából PVC-ből készült nyílászárókat látunk, színes, teljesen össze nem illő dizájnú cégtáblákat, zászlókat és egyéb szemnek zavaró elemeket. Ha viszont csukott szemmel elindulok ezen a részen, magam előtt látom a XX. század elején készült fotókról visszaköszönő Zsidókorzó épületeit, illetve az ott sétáló, eleganciát és polgári hangulatot sugalló nyugodt embereket.
Talán ekkor fogalmazódott meg, ha csak lehetőségünk adódik és egy megfelelő, innovatív funkciót is találok mindennek, akkor befektetünk ezen a részen egy ingatlanba. A funkció ezelőtt 3 évvel meglett. Az online inspirációs műhelyünknek egy székhelyet kerestünk, majd rövid időn belül ezt a lakást is megtaláltuk hozzá. Az elején nagyon nagy volt az elszántság, úgy éreztem, hogy ekkora lendülettel rövid időn belül fel tudjuk az épületet újítani, egyelőre belülről, és az új funkcióval ellátni, majd amikor a tulajdonunkba került és elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy itt egy minőségi munka valósuljon meg, igazság szerint elkedvtelenedtem, talán kissé el is bátortalanodtam. Ekkor fogtam fel igazán, hogy mekkora fába vágtuk a fejszénket ketten a férjemmel.
Az épületről:
A két megvásárolt lakás az egykori Papolczy-palota emeletén található. Az érdekes épület, mely német lovagvár-modorban épült, a múltban a földszinten a Deák térre nyíló fényes üzletekkel büszkélkedett, az emeleten pedig nagyúri kényelemmel berendezett pompás lakással. A telek Lengyel Simon tekintélyes városi polgár tulajdona volt, akitől leánya, Katicza és ennek férje, dr. Papolczy Gyula örökölték. Napjainkra az egykori két tornyú ház pompája kívül-belül megkopott. A tornyokat még a második világháború alatt lebombázták, homlokzata ugyanabba a szintbe került. Kívül kábelek sokasága, átgondolatlan cégtáblák, néhol omladozó homlokzat, belül beázások, az enyészettel felvett harcba belefáradt tulajdonosok.
Bonyodalmak:
Az, hogy ne csak az új funkció legyen gördülékeny, hanem a felvállalt elhatározás, hogy a régi varázsát és hangulatát, értékeit valamilyen módon visszahozzuk ennek az épületnek, nem kis feladat. Ezért szinte egy év telt el a tervezéssel, majd összesen másfél év a megfelelő engedélyek beszerzéséig. A 3 év második fele pedig a kivitelezést jelentette, ahol számos bonyodalommal találkoztunk. Egy párat, a teljesség igénye nélkül felsorolok ezek közül:
Másfél évet várunk az építkezési engedély kibocsátására, közben egyre jobban ázik be a két lakás.
Noha közben beázik, a lakásfelújítás mellé tetőjavításhoz is külön kell engedélyt kérni, amelyet végül a sürgős helyzet fennállása miatt kivitelezhetünk, de csupán javítva.
Mivel műemlékegyüttes része, emiatt a sokkal körültekintőbbnek tűnő előírások a megmentés és tenni kívánók támogatása helyett inkább megnehezítik a folyamatot.
Sorban állások, módosítások, kérdések, energetikai felmérések és kételyek.
Mivel megváltozik az ingatlan felhasználása, közjegyzői jóváhagyások szükségesek, amelyek alatt a frusztrált szomszédok kiélhetik kötekedési vágyukat, legyen az a már sok ingatlannal rendelkező olasz tulaj, vagy 1–2 furcsa szomszéd.
Fenyegetőzések együttműködések helyett, feltételekhez kötött egyirányú haszonélvezet.
Zsírtenger a pincében, amely az egyik szomszéd vállalkozásától került hozzánk.
Közben kirótták ránk is sokat vitatott 500%-os adót annak ellenére, hogy belső felújítás alatt vagyunk. Csak akkor menekültünk volna meg ettől, ha a tető- vagy homlokzati felújítást kezdeményeztük volna, amit egyedül lehetetlenség kivitelezni. Vagy mi értelme van külön részeket saját fejből felújítani és egyre távolabb kerülni az egységes arculattól, még akkor is, ha nem kell attól tartani, hogy valami a fejünkre esik és megszabadulunk az 500%-os adótól is? Úgyhogy ezek a rendelkezések nem hogy motiválóak számunkra, mintsem inkább bénítóak voltak és eléggé úgy néz ki, hogy lesznek is…
És emellett a felújítással járó úgymond szokványos idegtépő folyamat, a pandémia és háború miatt sok esetben ötszörösére megugrott árak…
Közben megnyitó előtt pár hónappal kicserélték a régi áramkábeleket, teljesen feltörve a lépcsőházat, ezután hónapokig pedig nem volt haladás, intézmények közötti konfliktus miatt ez a rész háborús övezetre hasonlított. Szerencsére végül utolsó pillanatban megoldódott.
A lépcsőház felújításában természetesen a szomszédok nem szerettek volna anyagi részt vállalni, sőt még „támogató” fotókat küldtek, hogy piszkos lett az ajtójuk.
Tervek és szép remények:
Jó, de akkor ezt mégis miért érdemes? — tették fel számomra sokszor a kérdést, vagy sokszor én is magamnak. Ilyenkor valahogy egy belső hang a következőket suttogta:
Mert egyszerűen egy ilyen ingatlan megmentésének a gondolata, noha egyelőre csak belső restaurálása olyan értéktöbblettel bír, amely bármely anyagi motiváción és rövid távú célon túlmutat
Mert egy kontinuitásra adhatunk lehetőséget a felépült kulturális örökség számára
Mert nem egy futó történet valósul meg, hanem egy régen elképzelt érték kap új köntöst, új megközelítést
Mert olyat alkotunk, amelyben igazán hiszünk, olyan emberekkel, csapattal, szakemberekkel, igazi mesteremberekkel, akik hasonló értékvilágban mozognak. Mint például az építészünk, Bohonyi Véber Imola, aki mindvégig professzionálisan megtervezte és felügyelte a munkálatokat. Ketten pedig a férjemmel nagyon szépen tudtunk előre haladni, alkotni.
Mert erre az új, coworking funkcióra szüksége van a városnak, amely már 3 éve egyértelmű számomra.
Mert nyitni szeretnénk a közösség felé, beengedni az embereket, inspirálni egy olyan közegben, amely megőrizte a múlt hagyatékát, de bizonyos dolgokban nyitott az újra és a kötetlen hangulatra.
Mert egy kicsi szellemi, kreatív műhelyt szeretnénk teremteni a valóságban is, amelyben adott az alkotáshoz szükséges nyugalom, vagy éppen a pezsgés.
Mert egy szellemi és professzionális kitekintésre szeretnénk lehetőséget adni, amely megtalálja a múltban azt, ami építi és a jövőben azt, ami előreviszi.
A koncepció:
Egy teljesen automatizált coworking space típusú tér létrehozását álmodtuk meg, a helyi és ideérkező közösség számára, a város szívében, ahol a tudás, elképzelések és kitartó munka támogató és inspiráló közeget talál egy dizájnos és esztétikus térben, nálunk, itthon, Erdélyben. Ami a tér beosztását és árait illeti, minden megtalálható a www.latelierhub.com weboldalon vagy a közösségi felületeken. A honlapon ki lehet választani az OFFICE elnevezésű szobában heti, havi lebontásra az asztalokat, a LOUNGE szobában órákra és napra a helyeket, vagy a kívánt időpontra kártyás fizetéssel lefoglalható a hatszemélyes tárgyaló, MEETING room.
Fontosnak tartottuk, hogy minőségi, autentikus és főként helyi alapanyagokkal és cégekkel dolgozzunk, ebben a három évben folyamatosan együttműködtek a munkálatokat megtervező lelkiismeretes és tehetséges, az épített örökségre nyitott építésszel, Bohonyi Véber Imolával, kivitelezőkkel, helyi hagyományos munkálatokat végző mesteremberekkel, valamint az automatizálást biztosító legnaprakészebb tudással rendelkező informatikusokkal, Simon László és Csirák Rajmond vezetésével.
Mivel alapvető cél volt, hogy esztétikailag és jól nézzen ki, így publikus vagy privát események megszervezésére is előzetes egyeztetés alapján kibérelhető. Ami a munkavégzés menetét illeti, bárki, aki órára, hétre vagy éppen hónapra foglalt itt helyet, hozzáférhet a konyha, illetve irodai felszerelésekhez. Nem kell pluszba semmit sem fizessen, ráadásul tagként számos előnyhöz juthat a jövőben.
A helyet november 11-én a romániai műemlékek sorsáról és új funkciók megtalálásáról folytatott kerekasztal-beszélgetéssel és fogadással nyitottuk, melyet hétfőn, november 14-én egy sikeres nyílt nap követett. Mostantól kezdve bátran foglalható bármelyik szék és tér magán- jogi személyek, vagy éppen freelancerek számára is, illetve tematikus, saját események szervezésén is már elkezdődtek a további ötletelések.
Várunk szeretettel közösségi terünkbe, amennyiben éppen Szatmárnémetiben élsz, dolgozol vagy erre van utad. Pár hét múlva a szomszédos lakásban, a l’appartement Korzó elnevezésű, hamarosan megnyíló lakásunkban pedig meg is szállhatsz.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
