28 okt A blackwateri világítóhajó #havinégykönyv
A blackwateri világítóhajó
#havinégykönyv
Imádok olvasni. Amióta az eszemet tudom, mindig olvastam. Hol egy, hol egyszerre több könyvet — amiből egy a fürdőben, egy másik a konyhában, egy harmadik a hátizsákomban, egy negyedik az ágyamban, illetve egy ötödik a kezemben volt éppen.
Vannak olyan történetek, amik annyira mélyre visznek magamban, hogy az elsődleges szükségletek kielégítésére való azonnali késztetés teljesen eltörpül mellettük. Így lesz hajnal, majd reggel — egy-egy olyan történettel a kezemben, ami képes megváltoztatni a világról alkotott képemet. Hiszen ezt teszi velünk az olvasás — elfogadtatja az elfogadhatatlant. Aminek ereje van felülírni mélyen benned azokat a dolgokat, amiknek a megoldásához egyetlen működő tényező az idő. És mégis mivel telne hatékonyabban és gyorsabban — mint az olvasással?
E heti ajánlásom
A könyv címe
A blackwateri világítóhajó
Írója
Colm Tóibín
Műfaja: kortárs ír gyászregény
Az íróról röviden: Colm Tóibín ( KUL-əm toh-BEEN ) 1955. május 30-án született. Író, novellaíró, esszéíró, dramaturg, újságíró, kritikus és költő. Colm Tóibín a kortárs ír próza egyik legmeghatározóbb alakja, aki sokáig ismeretlen volt a magyar nyelven olvasók számára, hiszen első magyar nyelvre fordított könyve, a Mária testamentuma csak tavaly jelent meg a Park Kiadó gondozásában. Annak ellenére, hogy Mária testamentuma hihetetlenül jó kritikákat kapott, nem bizonyult elegendőnek, hogy felkapjuk a fejünket, egészen addig, ameddig meg nem jelent Brooklyn – aminek megfilmesítésére hollywood azonnal rácsapott. Tóibín jelenleg a bölcsészettudomány és kreatív írás professzora az Egyesült Államokban. Izgatottan várjuk a következő Tóibín kötetet.
A könyv cselekményéről röviden:
Írország, az 1990-es évek eleje.
Három nő — Dora Devereux, a lánya, Lily és az unokája, Helen — sokéves viszálykodás után törékeny békét köt. Helen imádott öccse, Declan ugyanis haldoklik, és a három nő a nagymama roskatag tengerparti házában találkozik vele meg két barátjával. Ez a különböző korú és különböző gondolkodású hat ember kénytelen meghallgatni és elviselni egymást.
„Kiskoromban, amikor feküdtem az ágyban, úgy hittem, hogy a Tuskar egy férfi, a blackwateri világítóhajó pedig egy nő, és mindketten jeleket küldenek egymásnak meg más világítótornyoknak, mintha nászidőszak lenne. A férfi energikus volt és erős, a nő gyengébb, de állhatatosabb, és néha már a sötétség beállta előtt világítani kezdett. És azt gondoltam, hívják egymást; nagyon megnyugtató volt, hogy a férfi erős, a nő pedig hűséges.”
Hogyan rezonált bennem A blackwateri világítóhajó:
A középpontban egy háromgenerációs ír család áll. Helennek, a regény főszereplőjének testvére végstádiumos AIDS-beteg, amit nem tud és nem is akar tovább titkolni a családja elől, így kénytelenek néhány napot eltölteni egymás társaságában a nagymama pusztulófélben lévő tengerparti panziójában, amihez mindannyiukat számtalan, zömében fájdalmas emlék köt. Nem csak Declan igyekszik feldolgozni gyermekkori traumáit, hanem a jelenlevők mindannyian mélyen a múltba nyúlnak, azzal a ki nem mondott szándékkal, hogy menthetik a menthetőt.
Rengeteg dologról szól ez a regény, a családról, a barátságról, az ír öntudatról, homoszexualitásról, életről és halálról, ami azt eredményezi, hogy a cselekmény szinte csak másodlagos. Az író ezúttal is, akárcsak a Brooklyn című regényében, rémisztően valóságos képet tár elénk hétköznapi hősökkel a középpontban, akik akár mi is lehetnénk.
Kedvenc idézeteim:
Szeretném, ha egyszer már elégedett lennél velem, bár nem vagyok az, akit akarsz. Szeretném, ha már nem kívánnád, hogy legyek valaki más.
…
– Miért nem akarsz odamenni?
– A hideg futkos tőle a hátamon – felelte Declan.
– Ettől a háztól nem futkos?
– Erre a futkosásra szükségem van -mondta Declan, – Nem tudom miért.
…
– A dolgok sosem annyira rosszak, mint amennyire hiszi róluk az ember – mondta Hugh.
…
– Némelyek szeretik a macskákat, és a macskák szeretnek némelyeket, de ezek nem mindig esnek egybe.
…
– Jaj, miattam ne aggódjon – mondta az idős asszony. – Engem semmivel nem lehet megdöbbenteni. Amikor az ember már leélt egy életet, mint én, akkor kevés dolog van, amit nem tud.
…
– Kiskoromban, amikor a nagyi házában feküdtem az ágyban – mondta az anyja –, úgy hittem, hogy a Tuskar egy férfi, a blackwateri világítóhajó pedig egy nő, és mindketten jeleket küldenek egymásnak meg más világítótornyoknak, mintha nászidőszak lenne. A férfi energikus volt és erős, a nő gyengébb, de állhatatosabb, és néha már a sötétség beállta előtt világítani kezdett. És azt gondoltam, hívják egymást; nagyon megnyugtató volt, hogy a férfi erős, a nő pedig hűséges. El tudod képzelni, Helen, hogy egy kislány fekszik az ágyban, és erre gondol? És az egészről kiderült, hogy nem igaz.
Csata Éva a Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
• Génjeimben a hiba II
• Egy élettel tartozom
Előkészületben:
• Bennem a létra
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
