30 márc Van egy ügyem. De, hogyan szerezzek rá pénzt? Civil kezdeményezések pénzforrásai 1.
Van egy ügyem. De, hogyan szerezzek rá pénzt?
Civil kezdeményezések pénzforrásai 1. rész
Virtuális műhely szakértőkkel folytatott beszélgetés-sorozatunk negyedik alkalmának célközönsége azok a „láthatatlan társadalmi munkát” végző civil szervezetek voltak, akiket a sokat emlegetett, a járványhelyzet miatt nehéz helyzetben lévő rétegek, közösségek és társadalmi kategóriák mellett ugyancsak kihívások és akadályok elé állított az egy éve tartó járványhelyzet.
De nem csak ilyenkor nehéz a civileknek: a világnak ebben a szegletében, fejlődő országunkban a társadalom csak ébredezik és most tanul, ami a civil szervezeti életet és azok támogatását illeti, nem beszélve például az olyan lobbi tevékenységről, amit már az új világ mamut civil szervezetei végeznek az Óceánon túl. A jelen helyzetben, de akár a „normális” mindennapokban is kevés jelentőséget tulajdonítanak az állami szervek, az önkormányzatok, az állam, mint apparátus azon civil kezdeményezéseknek, amelyek elvégzik helyettük a hiánypótló munkát, legyen az hagyomány- és értékmegőrzés, közösségépítés, szociális feladatok ellátása, és a sort folytathatnánk.
A civil szervezetek életét behatóan ismerő, nagyon jó szakembereket sikerült „egy asztalhoz” ültetnünk ezen beszélgetés alkalmával. Czirjék Katalin közösségszervező Marosvásárhelyről Aczél Dórával, a nagyváradi Grund School alapítójával, Bagoly Ildikó humánerőforrás-fejlesztési pályázati tanácsadóval és Gál Sándorral, a Marosszéki Közösségi Alapítvány ügyvezető igazgatójával beszélgetett, valamint velünk volt Horváth Noé programszervező is, aki a magyarországi neves Bátor Tábor Alapítványt képviselte, a szervezeténél közösségi adományok megszervezésével foglalkozik, és Nezezon Enikő is, aki a szatmárnémeti Aranykapu Egyesület alapítója és elnöke, ennek a beszélgetésnek egy kicsit az elindítója, problémafelvetője. Egyesületével közösségi adománygyűjtés kampányba kezdtek a matusinka.ro támogatásával, ügyükről többet megtudhatsz ITT.
Lelkes, motivált, a területüket jól ismerő szakemberek beszélgetésének lehettünk tanúi a mintegy két órában. A tanulságokat, intelmeket és információkat megpróbáltuk egy csokorba gyűjteni az olvasóknak, pontszerűen vázolni, de aki a teljes eseményre kíváncsi, az megnézheti a beszélgetés felvételét a magazin youtube-csatornáján.
Lábak
Meghívottaink szakmai meglátásai sok mindenben egyeztek, de két fontosabbat emelnénk ki:
1. Mind egyetértettek abban, és ezért ebből indulunk ki, hogy a civil szervezeteknek több lábon kell állni, ami a bevételi forrásaikat illeti, és nem lehet mindig csak egyfajta forrásra támaszkodni. A beszélgetésben két „láb” témakörét mutatták be.
2. Tervezni, tervezni, tervezni! A támogatási stratégiánkat, a bevételi forrásainkat, adománygyűjtő stratégiánkat tervezzük meg: legyenek konkrét céljaink, határidőink, a hogyan-mikor-ki-miből kérdéskörre konkrét válaszaink. Nem rövid távon kell gondolkodni az adománygyűjtésben!
Láb 1: Közösségi finanszírozás
Térségünkben az utóbbi években egyre elterjedtebb támogatás szerzési forma a közösségi finanszírozás. Ez azt jelenti, hogy projektekre gyűjtenek a közösségek támogatásával. Több megvalósulási formája is van:
1. adománygyűjtő rendezvények
2. helyi támogatási alapok létrehozása: ezeket tematikus alapoknak hívjuk — több cégtől és magánszemélytől egy adott célra gyűjteni, majd pályázat keretében továbbadni a kisebb szervezeteknek, illetve a konkrét kedvezményezetteknek.
3. egy cég nagyobb összeget kipályáztat: rászán egy ügyre, támogatási területre egy nagyobb pénzösszeget, amire pályázhatnak civil szervezetek. Ehhez nagy cégek kellenek, így hazánkban csak nagy városokban működik.
Láb 2: Pályázatok
A közhiedelemmel ellentétben a pályázatok nem a fenntarthatóságot és mindennapi működését támogatják egy szervezetnek. A pályázatok kisebb közösségi kezdeményezéseket tudnak támogatni, projekteket támogatnak. Mindig olyan projekteket, amiknek a célja éppen a pályáztatónak fontos, és nem biztos, hogy a pályázónak is. A pályáztató szempontjából elsőbbséget élvező területekhez, elvárásokhoz kell igazodnia a pályázónak. Ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket mégis ki lehessen használni, és a fenntarthatóságra is jusson, meg kell megtanulni a civileknek:
1. Projektesíteni a tevékenységüket
2. Igazodni — el kell engedni bizonyos dolgokat, ami neki fontos, de a támogatónak nem. Valamint be kell vállalni egyebet, mert a támogatónak az fontos. Működést finanszíroztatni pályázatokból akkor lehet, amikor már kinőtte magát egy szervezet, és folyamatosan tud görgetni projekteket.
Fontos!
A pályázati út nem mindig járható, sajnos nem való a legtöbb kis civil szervezetnek, mert vannak olyan tevékenységek, amik pályázat- kompatibilisek és vannak, amik nem azok. Ezért muszáj szervezeti támogatásstratégiában gondolkodni, amiben a civil szervezet látja, hogy a pályázati tevékenység mekkora helyet foglalhat el. Lehet egy láb, de tudatosan kell élni vele.
Adja magát a kérdés: mégis miből él egy civil szervezet, ha a közösségi finanszírozás projektalapú, a pályázati pénzek projekt alapúak?
Válasz: jól kell egyensúlyozni a pályázati szféra és az ügyünk között, valamint jól kommunikálható dolgokat kell kitalálni, mert akkor tudjuk bevetni az 1-es lábunkat.
Még több az 1-es lábról
Két meghatározó vonala van a közösségi finanszírozásnak.
1. Klasszikus közösségi finanszírozás: kitűzünk egy projektet, van egy meghatározott cél, határidővel, X összeget akarunk összegyűjteni. Konkrétan: pénzt kérünk emberektől, kis összegeket, nagy összegeket, mindegy. A lényeg, hogy adott időre, akár rövid határidőre meglegyen a vágyott pénzösszeg.
2. Peer to peer fundraising: követes adománygyűjtés. Konkrétan: személyeket kérünk arra, hogy gyűjtsenek nekünk pénzt, ők lesznek az ügy nagykövetei. Ilyen lehet például egy jótékonysági sportközösség, akik szaladnak vagy úsznak egy jó ügyért, ezzel gyűjtenek adományokat. Második példa: az ügy követe arra kéri ismerőseit, hogy születésnapja alkalmából az ajándékra szánt összeget az ügy támogatására fordítsák. A jótékonysági közösségek nem újdonság, évszázadok óta működnek.
Tipp: amikor gyorsan kell reagálni egy problémára, érdemes bevetni mindkét formát — klasszikus+nagykövet.
Erre figyelj
Ha van terved és célod, betartod a lépéseit, akkor nincs ahogy ne sikerüljön az adománygyűjtési akciód. De: probléma azzal lehet, ha nem tartjuk be a lépéseket. Igen, az utolsó lépésre is! A feedbackre is figyelj, ne hagyd ki a legfontosabbat: jelezz vissza az adományozónak, köszönd meg, figyelj rá, keresd meg személyesen, akár telefonon, adj neki szimbolikus ajándékot, személyesen, postán, vagy telefonon adhatsz át szívhez szóló üzenetet. Az adomány után információk jussanak vissza a támogatóhoz: mi történt a pénzével? A támogatás esszenciája, hogy a támogató érezze, hogy valami nagyon fontosat tett, ezt jelezd neki a feedbackkel. Utánkövesd az adományt és tudj elszámolni vele.
Az adománygyűjtésre fel lehet készülni. Legfontosabb: tudjuk a célt, határozzuk meg mire mennyit akarunk — mennyi erőforrást tudunk rá allokálni, milyen felületeken tudunk hirdetni, kérni. Mennyi pénzünk van rá? Ha kevés, akkor a közösségi oldalakat kell bevetni, egyelőre ez a legolcsóbb, habár itt is egyre többet kell a hirdetésekért fizetni. Ha több pénzed van, akkor fejlessz ki saját weboldalt például. Vagy válaszd a rádiót, ami bizonyos célközönség esetében nagyon hatásos lehet. (Nagyon hasznos lehet egy közösségi adományozási gyűjtőoldal, amilyen a magyarországi adjukossze.hu )
Fontos a határidő: meddig kell összegyűlnie az összegnek? A határidő ad egy plusz nyomatékot az ügynek, és nyomást az adományozónak, nem felejtődik el, nem halogatja az adományozást „majd későbbre”. Álljanak össze a paraméterek: kitől mennyit kérünk.
A kevesen sokat adjanak vagy sokan keveset közül nem kell választanod, mert mindkettő fontos: az adományozók 20 százaléka adja az adomány 80 százalékát, de szükséged van a 80 százalék kis összegeket adományozó táborra is, mert ők messzebb viszik a hírét az ügyednek, a „nagy porkavarást” ők végzik el. Ha van egy 5 tagú támogató közösséged, aki össze kell gyűjtsön 100 lejt, akkor mindenki tudja, hogy az ő része 20 lej. Kell keresnie 20 barátot, aki ad neki 1–1 lejt. Ha ez így lebontva konkretizálódik a fejekben, akkor már nem olyan ijesztő a nagy végösszeg sem. A nagykövetes modellel nagyon sok emberhez el lehet jutni közvetítéssel.
Írd le a projektedet! Mutasd be részletesen.
Ahogyan kommunikálsz a támogatóval. Ismerd meg őt, ne sajnáld az időt erre, mert ha megtudod mi érdekli, mi a szívügye, akkor tudni fogod, hogy mire kérhetsz majd tőle adományt. Fontos: amivel legelőször találkozik a szervezet részéről a támogató. Egy levél, egy ügyfélfogadó, egy önkéntes? Az az első benyomás nagyon fontos, figyelj annak az eszköznek, anyagnak, személynek a „minőségére”, amivel először találkozik a potenciális támogató.
A személyes megkeresés nagyon fontos, jobb mint csak posztolni a közösségi médiában. Ez egy hosszú távú dolog, ki kell alakulni a bizalomnak a szervezet és a támogató között.
Adj a szervezetnek időt: a nagyok brandje sok év alatt alakult ki, és sok év alatt jutottak el arra a szintre, ahol most vannak, a sokat értsd úgy, hogy akár évtizedek (például a Bátor Tábor Alapítvány 20 éves).
Az adományozók kifáradnak, egy ügyet jó, ha 2–3 évig támogatnak, de mégis hosszú távban kell gondolkodni.
Merj kérni! Ha nem kérsz, nem kapsz. A pénz témájához való hozzáállása a társadalomnak (tabu, hú… kellemetlen) ne riasszon el. A pénzzel, vagyonnal kapcsolatban mindig is volt egy kis köd akár a magán-, akár a közpénzeket is nézzük, ez rátelepszik az adományokra is, de talán-talán mi is egyre nyitottabbak leszünk a témával kapcsolatban.
Feldolgozni a kudarcot: ha nemet mondanak, akkor továbblépni, menni tovább a következőhöz.
Kérdés: ha kicsik vagyunk a profi adománygyűjtő munkához? Nincs kapacitásunk, emberi erőforrásunk?
Válasz: kérj meg rá profikat, szakembereket. Ha nem tudod önerőből megoldani önkéntes szakembert bevonzani, akkor nézd meg honnan tudod előteremteni a finanszírozást rá. Vagy: keress partner, társulj, csatlakozz hálózathoz, szerveződj. De figyelj rá, hogy a szervezeted területén a szakmaiságot magas minőségben biztosítsd.
Erre figyelj
Lehet projektekhez partnereket szerezni. Kell a partner, de olyan legyen, akivel ugyanaz a cél, ugyanazt a nyelvet beszélitek, ugyanúgy mentek előre. Vigyázz, hogy ne maradjon minden rád. Még ha nehezen is bízod rá magad például szakértőkre, kontrolláld és erősítsd magad és a bizalmad abban, hogy a partner jó abban, amit csinál, és nem kell egyedül megoldanod mindent.
A kis szervezetek problémája a tűzoltás, ő mindenes, nincsenek meg azok a megoldások, mint nagy szervezeteknél. De ezt elkerülheted, ha minél jobban megpróbálod átengedni a feladatokat és megnézed milyen erőforrásokat tudsz bevonni, legyen az humán (önkéntes vagy fizetett), anyagi, tárgyi, vagy: tanulás, képzés által. Nem kell mindent tudnod elsőre, de az évek során próbáld megtanulni és a társaidat is képezni.
A legfontosabb és minden fundraisingnek alapja: hitelesség. Higgyél benne, és akkor másokkal is el tudod hitetni, hogy amit csinálsz, az fontos. Ha hiszel benne, hiteles vagy. Magyarázd el mire kérsz, miért te kéred, és miért úgy kéred ahogy! (Már megint ez a fránya kommunikáció…)
Tartsd szem előtt: nem biztos, hogy mindig pénz kell. Közösségi finanszírozás, támogatás nem csak pénz lehet. A pénz egy érték, amit könnyű elővenni, de igazából jól meg kell fogalmazni, hogy a pénz mire kell: ha szükséged van egy kisbuszra vagy egy ingatlanra, és elkezdesz rá gyűjteni, hangoztasd mindenhol mindenkinek, merj kérni, és lehet egyszer csak valaki meglep egy kisbusszal vagy egy ingatlannal…
Folytatás a következő cikkünkben. Itt olvashatod.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
