09 febr Hagyományok vonzásában A tamásváraljai pálinkafőző mester
Hagyományok vonzásában
A tamásváraljai pálinkafőző mester
Nem múltidézés a cél. Inkább egy helyzetfelmérés és jelentés a XXI. századból. Vajon a hagyományos mesterségek már csupán a falumúzeumokban, fesztiválokon és oktató jellegű gyerekfoglalkozásokon felbukkanó érdekes elemként játszanak szerepet? Vagy valami örök érvényű útravalóként fennmaradt valami belőlük és még élnek is a mindennapi tudatban, körforgásban? Foglalkoznak a fiatalok a helyi identitást képző régi dolgokkal? Van-e minderre szükség? Mindez a változás valóban lehet-e a modernizáció mérőfoka, léteznek-e átörökítők? Talán az itt „megszólaló” mesteremberek körvonalaznak egy aktuális képet.
Péter Zoltán életéről
Születésétől fogva Tamásváralján él. 15–16 évesen kezdett el nagyapja pálinkafőzdéjében segédkezni, megtanulta hogyan működik, majd a nagyapa halála óta 12 éve egyedül csinálja. Gyerekként nem igazán tetszett neki ez a világ, mivel összepiszkolódik itt az ember keze. Kissé haragudott is a nagyapja rá emiatt. Majd ahogy teltek az évek és látta, hogy meg lehet élni ebből, valahogy elfogadta, hogy ez lehet az ő útja is. Az édesapja sem szerette igazán ezt a világot, Halmihegyen dolgozott. Így két generációra, Zoltán ahogyan kezdett nőni és járt ide dolgozni, kérdezték is a többiek, hogy ha a nagyapáé a pálinkafőzde, miért dolgozik az unoka? Nagyapja mindig azt válaszolta, hogy így tudja igazán megtanulni, nem csak nézve. A nagyapa egész életében ezzel foglalkozott. A kommunizmus idején még börtönbe is került emiatt, mivel tilos volt ekkor pálinkát főzni.
Zoltán most jobban átlátja, hogy kinek mi a dolga, hogyan kell mindezt elvégezni, úgy érzi, megérte akkor ellesni a nagyapától ezt a tudást.
Nem kellett elmenni külföldre dolgozni. Három fia van: 15 és 13 évesek, valamint a legkisebb 6 hónapos. A két nagy fiú a családi pálinka elkészítésekor már be szokott segíteni apjuknak, egyelőre szeretik mindezt. Zoltán szerint meg lehet belőle élni, de szinte minden évben változtatnak az ezt szabályozó törvényeken. Szó van arról is, hogy kötelezővé válik az inox üst, amellyel éppen az itteni pálinka sajátossága változna meg mindörökre. Úgy érzi, hogy most egyelőre rendben van a helyzet és reméli, hogy talán nem lesz rosszabb.
A pálinkafőzdéről
Laji bácsi pálinkafőzdéje, ahogyan a helyiek nevezik a néhai nagyapáról, 1994 körül lett vályogból építve. Évtizedek óta járnak vissza a faluból a kliensek, de a környező településekről vagy akár a megyeszékhelyről is egyre többen jönnek. Olyanok is, akik még eddig nem készítettek pálinkát, nem igazán tudják, hogyan működik ez, de éppen vettek egy telket, ahol gyümölcsfák voltak, összeszedték azt és elhozták. Állítólag amiatt járnak ide a legtöbben, mert régiek az üstök és így jó ízű pálinka készül, sokan, még akár a nagyapja idejéből is emiatt járnak vissza. Az emberek összeszedegetik a szilvájukat, elhozzák a cefrét és itt készítik el a pálinkát. Mennyiségtől és anyagtól függően, 24 óra alatt 300–400 liter pálinkát lehet főzni. 2000 liter cefréből pedig 12 óra alatt 180 liter pálinka jön ki. A szilva adja a legnagyobb mennyiséget, a barack, körte már kevesebbet. Mivel 30 év alatt eléggé tönkrement az épület, Zoltán ennek felújítását tervezi egy ideje.
A szilvapálinka elkészítésének folyamata és titkai
Első lépésben össze kell szedni a gyümölcsöt, ami 3–4 hétig kell erjedjen. Ezután kihozzák ide a cefrét, kiöntik a tartályba, amelyből csöveken keresztül átvezetik az 500 vagy 300 literes rézüstökbe. Itt első körben olyan 3 órát fő. Amikor lefolyik a vodka a tartályokba, onnan átteszik egy kisebb üstbe, amely 260 literes, ebben a második körben, amelyet tisztázásnak neveznek, 4 órán keresztül főzik. Innen már a pálinka folyik ki.
A pálinka készítésének egyik titka, hogy nagyon jó alapanyag szükséges hozzá. Penészes cefréből nehezen lehet jó pálinkát készíteni.
Tudni kell, hogy mikor kell megállítani a tisztázást, hogy az utolja ne kerüljön bele, mert attól válik a pálinka savanyúvá. Aki nem ad a minőségre, minél több pálinkát szeretne, nem figyel erre oda. Ha nem gyullad ki a tűznél az ital, nem elég erős ahhoz, hogy megfelelő pálinka legyen. Az öregek, akiknek sok tapasztalatuk van, ránézésre is el tudják dönteni, hogy mikor jár le a főzés.
A mostanában inoxból készült üstökből nem lesz jó ízű a pálinka, vélik a szakértők is. Zoltán a régi vörösréz üstöket védi, javíttatja, még ameddig van mester hozzá, megpróbálja megtartani ezeket, ameddig csak lehet, mert szerinte ettől válik igazán finommá és különlegessé a tamásváraljai pálinka. Volt olyan, hogy éjjel kilyukadt az üst, a mester akkor is megjavította.
Tamásváraljai legendák és szokások
Érdekes szokások is kapcsolódnak a tamásváraljai pálinkafőzéshez, amelyekben a régi öregek hittek, a fiatalok pedig inkább kételkednek bennük. Az egyik például az, hogy a lefőtt pálinkából mindig hagynak a következő számára fél literrel, így van miből megkínálni az ide betérőt és véleményt is tudnak alkotni róla. A vizet a Csipás forrásból szokták hozni, melyhez az a legenda fűződik, hogy annak a kisgyermeknek, amelyiknek nagyon csipás a szeme és három reggelen napfelkelte előtt ebből a vízből mossa meg, el fog múlni e problémája és semmiféle kenőcsre sem lesz szüksége.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
