27 jan Kőhalom vára
Kőhalom vára
Várhegy tetején, akár egy öreg sárkány, a városa fölött őrködve emelkedik a kőhalmi vár. Magasan, fészkébe ágyazódva, már a távolból fölsejlik impozáns tornyaival és meredek várfalával. Igazán festői a kilátás az átutazók számára. Alma materem felé tartva, nem egyszer utaztam el én is mellette, és nem volt olyan alkalom, amikor ne nyűgözött volna le a vár karizmatikus kisugárzása. Van benne valami megfoghatatlan erő, mely mágnesként vonzotta tekintetemet, mígnem az útszéli fák és épületek, ártó szellemek módjára, felettébb csalfa módon ki nem lopták minden alkalommal a látómezőmből…
Az első írásos feljegyzés a 14. századból maradt ránk Kőhalom váráról. Nézett már szembe ostrommal és a törökök pusztításával is. Többek között királyvár is volt és számtalan átépítésen is átesett. Egyszóval minden megtörtént vele, ami egy erdélyi vár kalandos életébe belefér. A vár és annak védelmi várfalainak, valamint bástyáinak kiépítése több fázisban zajlott. A legtöbb látványos átépítésre a 16. század végén került sor, amikor a vár a város birtokába került. A későbbiekben II. Rákóczi Ferenc tulajdonát is képezte egy ideig, majd a vár hadi jelentősége elenyészett és lassan feledésbe merült. Az idő vasfogai ugyan rémesen megtépázták, ám a brassói önkormányzat 2011 és 2013 között alaposan felújíttatta.
A várhoz külön út vezet fel a főútról, így nem szükséges bemenni Kőhalomra, Brassó irányából egyszerűen csak tovább kell hajtani az E60-as főúton és miután magunk mögött hagytuk a várost, jobb irányba kell eltérni, ami a vár háta mögé visz, egyenesen az itt kialakított parkolóba. A parkolón áthaladva egy kisebb térre érünk, itt váltható ki a belépőjegy egészen jutányos áron. Kőhalom várának főbejárata a térről nyílik. Magas, masszív falai, melyeket robusztus bástyák ékesítenek, az uroborosz kígyóhoz hasonlóan fogják közre, elrejtve a kíváncsi szemek elől a vár rejtett kincseit.
Az ókori jelkép egyébként nagyon találó a várra, hiszen a farkába harapó kígyó az örökkévalóság és a folytonos megújulás misztikus szimbóluma.
Átlépve a vár kaputornya alatt, átjutva a masszív várfal túloldalára, az Alsó vár tágas tere fogad. A várkomplexum felépítése igazán érdekes, a felújítás során nagyon szépen kiépítették és úgy gondolom, hogy erőtejes hangsúlyt fektettek arra, hogy a vár különböző részei nagyon szépen tükrözzék egy letűnt kor építkezési sajátosságait.
A vár felépítése nagyon összetett. Három jól körülhatárolható részből áll: alsó-, közép- és felső vár. Az alsó várban a fegyvertár, az őrház, valamint a várkút található. Bár nagyon szépen fel vannak újítva, sajnos rendkívüli hátulütője az épületeknek, hogy egyik sem tartalmaz semmilyen berendezési tárgyat, így egy kicsit csorbul a vár összképe. A vár minden zegét-zugát feltérképezhetjük, megmászhatjuk minden tornyát, de az összes helyiség és szoba szinte teljesen üresen fogad. A középső várba egy boltíves kapun át juthatunk fel, mely két részre tagolódik: a középvár előudvarára és a tényleges középső várra. Mindkét régiót tornyok tarkítják, valamint itt található a kápolna és a börtön épülete is. Egyébként a tornyok mindegyikéből szép a kilátás. Amíg az alsó vár inkább egy zárt várudvar, addig a középső vár teljesen körülöleli a sziklákon pihenő felső várat, így könnyedén körülsétálhatjuk azt.
A várfal mentén csodás kilátás nyílik Kőhalom házainak miriádjára.
A felső várba a középső várból nyílik a kapu, innen juthatunk be a komplexum fellegvárába, ahol további tornyok, felújított kisebb épületek, valamint lakóházak maradványai várnak. A felső vár egyik impozáns látnivalója a várkapu jobb oldalán húzódó magas várfal. Szerintem felettébb látványos. A góliátként emelkedő várfal tőszomszédságában egy mutatós kilátó található, ahonnan gyönyörködhetünk a vár alatt elterülő Kőhalom városában. Tovább folytatva utunkat a házak között, egy szűk lépcsős részen felkapaszkodva érjük el végre a felső vár és egyben Kőhalom várának legmagasabban fekvő épületét, mely pontosan a szikla csúcsára épült. Innen a legszebb az elénk táruló panoráma.
Sokáig elidőztünk itt, a tájat fürkészve. Szép tiszta idő volt, ragyogó napsütéssel, de melege éppen csak cirógatta arcunkat. A csonkavár romjai között kedvére garázdálkodott a hűvös, mindenre elszánt, téli szél. Miután elindultunk visszafelé, előkerült a forró tea is, közben azon tűnődtünk, milyen lehetett idefenn az élet több száz évvel ezelőtt…
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
