23 jún Piknik Breben, Máramarosban
Piknik Breben, Máramarosban
Kedvenc helyeink
Ismét úton…
Az elmúlt periódus nem volt könnyű. Szinte senkinek sem. Mindenkit valahogy, valamilyen mértékben, közvetlen vagy közvetett formában megütött a korona szele. Minden és mindenki bezárt egy kicsit. Mi a kreativitásba kapaszkodtunk. Olyan tartalmakat, virtuális eseményeket igyekeztünk alkotni, amelyek kapaszkodók, vezérfonalak lehetnek mások számára is a nehéz időkben. Ugyanakkor nekünk is azok voltak, hiszen értelmet adtak a mindennapi munkának. Az utazás teljesen kimaradt ebben az időszakban, viszont három hónap után a csapat együtt vágott neki egy különleges offline és out of the (home)office napnak és egyben egy új sorozatnak is.
Merre jártunk?
Mivel az inspirációs műhelyünk főhadiszállása Szatmárnémeti, innen vágtunk neki közel két és fél órásnak tűnő utunknak. Reggel 8 órakor terveztük az indulást, de a bezártság és a szeszélyes időjárás következményeként kétórás tanakodós kávézás után, 10 órakor vágtunk neki az Erdély-körútakban jártas elektromos kocsinkkal. A Szatmárnémetit Nagybányával összekötő útvonalon Apánál egy kitérőt iktattunk be Aranyosmeggyesre, ahol körbejártuk az 1600-as években épült későreneszánsz stílusú Lónyai-kastélyt. Ezután Felsőbányán keresztül Kapnikbánya felé haladtunk, majd az Aknasugatag útvonalról balra egy völgyben található kis zsákfaluban kötöttünk ki.
Mit látogassunk meg Máramarosban?
Máramaros az ország azon vidékeihez tartozik, amely a fő turisztikai útvonal részét képezi és még nincs teljesen elcsépelve. Talán ez annak köszönhető, hogy itt még valóban érezhető valami a vadregényes hangulatból, az itt található falvak még nem kerültek teljesen válságba, így nemcsak a kirakatturizmus érzékelhető, hanem tapinthatóvá válik egy autentikus életérzés is. Ha szereted a hagyományos elemekkel díszített, de új építésű rusztikus panziókat, keresd fel a Conacul Drahneilor-t, ahonnan pár kilométerre található Felsővisó.
Innen indul 6 órás útjára a Mocanita, Európa egyik utolsó erdei gőzmozdonya.
Érdemes elővételben jegyet váltani és legalább egyszer kipróbálni, ha Máramarosban jársz. Ilyen a szaploncai vidám temető és a Bârsana kolostor is. Egy-egy színfolt erről a vidékről, de ezt követően érdemes letérni a kitaposott útvonalakról. Mondjuk meg lehet mászni a Kakastaréjt a Gutin-hegységben, ahonnan gyönyörű a kilátás, vagy a borsabányai oldalról túrázni a Radnai-havasokban egészen a Nagy-Pietrosz-csúcsig. Ha valami különleges természeti jelenségre vágysz, de nem szeretnél egy egész napot túrázni, Felsőbányáról indul egy jó félórás gyalogtúra a Kék-tóhoz.
Hol szálljunk meg?
Ha Máramarosról van szó, az első falu, amelyik beugrik, egyértelműen Breb. Talán ennek az lehet az oka, hogy ebbe az eldugott faluba az újhullám inkább értéket mentve és az újat megfelelően értelmezve költözött be. Így integethet mosolyogva a még népviseletben, templomból hazatartó nénike, vagy a teheneit hazakísérő bácsika, a lóháton közlekedő, egyébként évek óta itt élő svájcinak, vagy a világ másik részéről ideérkező turistáknak, akik szomszédja egyik megmentett hagyományos házában szálltak meg, és Mária néni udvarán vacsoráznak jókedvvel, még akkor is, ha az nem ért angolul, de 100%-osan természetes az étel. A régi házak megmentői egyre többen vannak. A Kolozsvárról ideköltözött fiatal családtól kezdve, akinek az átköltöztetett és hagyományosan újra felépített házai 3 év alatt ötre gyarapodtak.
Ilyen közülük a Casa din Vale, ahol ezelőtt három évvel szálltunk meg, vagy a most felkeresett helyi fiatal család két háza, amelyek egyikében a nagyszülők éltek (Căsuța Bunicilor).
A Babou kempinget egy tíz évvel ezelőtt ideköltözött holland házaspár működteti, akik a farmmal együtt örökbe fogadták az itt élő nagymamát és állatait. Breb talán addig tud ilyen különleges maradni, ameddig alapjáraton megmarad egy élő falunak és nem válik a heti stresszt kifújni vágyó ideutazók halott skanzenjévé.
Hol együnk?
Mivel a hagyományok itt még fontosak, nem javasolt ünnepek alatt, például nagyszombaton egy beülős helyet keresni, mivel a legtöbb háznál éppen a bárányt vágják. A vidék egyébként tele van pisztrángozókkal, az egyik legfelkapottabb az Alex pisztrángozó Mara településen, amely viszont általában túlságosan is tele van. Mi most is a Hanu’ lu Cobâlă étteremben álltunk meg, Breb előtt olyan 10–15 km-rel. Ennek a helynek már a neve is az ősi időkbe röpít vissza, a málélisztes pisztráng pedig kimondottan finom. Itt vártuk meg, hogy elálljon az eső, és mintha abban a pár órás kellemes beszélgetésben az idő is megállt volna.
A vacsorát egyszerűen egy romantikus domboldalba kiterített pléden, a naplementét és az ismét esőre álló felhőket figyelve fogyasztottuk el. Elővettük az otthon gondosan előkészített házi szalámit, camembert, bagettet és croissant-ot, a pezsgőt és a fehérbort. Majd mosolyogva pakoltunk gyorsan össze mindent és kissé elázva a kocsiban fejeztük be a pikniket. Régen nevettünk ennyit egy nap alatt és az sem zavart, hogy jövet a nagybányai rövid kocsitöltést követően szinte éjfélkor értünk haza.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
