01 nov A női lét csodája
A női lét csodája
Nőnek lenni egy csoda! — hangzik el gyakran, már-már marketingszövegként is, de egyre elcsépeltebben és értéktelenül. De ahányszor csak szembe találom magam vele, annyi alkalommal szöget üt a fejemben és egyre jobban foglalkozom vele, majd felháborít, végül pedig egyet kell értenem vele! Ellentmondásosan hangzik… De pont ebben az ellentmondásban találtam meg ezen rövid mondat igazságát.
Miről is szól XXI. századi nőnek lenni? Az élet minden területén igyekszünk felvenni a versenyt: a férfiakkal, más nőkkel, de legfőbbképp önmagunkkal. Be akarjuk bizonyítani, hogy szakmailag is éppen olyan jók vagyunk mint a férfiak, és teljesítményünk határait feszegetve akarunk megfeleni egy férfiak uralta vállalati szférának a folyamatos egyenlőségre törekedve.
Versenyzünk nőtársainkkal hol a figyelemért, hol az elismerésért, egy- egy dicsérő szóért vagy tekintetért, néha pedig egyszerűen csak meg akarjuk mutatni, hogy mi márpedig igenis jobbak vagyunk, mégpedig mindenben. Ezek pedig csak egyszerűen a nemeket érintő legáltalánosabb szerepkörök voltak, de mi van az élet minden területén megoszló szerepeinkkel, melyek azt a személyiséget alkotják, akikké válunk.
Teljesíteni akarunk gyermekként, hisz szüleinket büszkévé szeretnénk tenni, ezért már kislányként ki akarunk tűnni teljesítményünkkel, majd pedig a gyermeki létet kinőve olyan életutat tervezünk, hogy szüleink méltán büszkék lehessenek arra a nőre, akit fölneveltek.
Aztán a diákévek versengése és megfelelési vágya arra ösztönöz, hogy ne maradjunk le társaink divatos ruháitól, kiegészítőitől, párkapcsolataitól, fittyet hányva arra, hogy önmagunkat sem ismerjük még igazán. Majd fiatal felnőttként kicsit stabilabb lábakon, de instabil talajon lavírozva határainkat feszegetve, majd megszilárdítva alakítjuk ki azt a nőt, akik vagyunk. Ekkor már igenis tudunk nemet mondani a hetente változó divatnak való megfelelésnek, az aktuális trendek utáni alakulásnak, és kezdünk befelé élni.
A verseny itt már magunkkal kezdődik el. Saját bőrünkön érezzük a nyomást, mely a munka kihívásainak való maximális megfelelésben, a magánéletben való kiegyensúlyozott és boldog társként való létezésben és nem utolsó sorban a nőiességünk megtartásában áll. Egyensúlyra törekszünk, miközben egy férfiak uralta rohanó világban akarjuk megmutatni, mennyire vagyunk kemények úgy, hogy megőrizzük törékeny női lelkületünket.
Férfias teherbírásunkat akarjuk előtérbe helyezni úgy, hogy testünk legnőiesebb pontjait akarjuk öltözékünkkel kiemelni. Könnyeinket akarjuk palástolni úgy, hogy hatalmas mosolyt erőltetünk arcunkra, csak azért, mert nem is azt tesszük, amire vágyunk, hanem azt, amit úgy érezzük elvárnak tőlünk.
De akkor miért is annyira csodás nőnek lenni?! …Mert nőként lehetünk kiváló szakemberek, erős egyéniségek, határozottak és nem kell lemondanunk arról, hogy gyengédek, kiegyensúlyozottak, otthonteremtők és szeretők legyünk.
Megbírjuk az anyaságot, az ezzel és a takaros otthonnal járó munkát, megbírjuk a szakmai kihívásokat és a lelkünk harcait, megbírjuk azokat a tekinteteket, melyek épp nem a legjobbat kívánják számunkra, mégis tudunk mosollyal válaszolni, és megbírjuk azt, hogy a rohanó világban a szépséget, az érzelmeket, a szerelmes csókokat, az anyai ölelést és az egyedülálló női szeretetet képviseljük amellett, hogy folyamatosan változunk.
Minden nő más és más dologtól érzi magát nőiesnek, lehet ez az anyaság, lehet ez egy férfi mellett betöltött szerep, lehet egy állás vagy éppen egy csinos test, vagy lehet ez éppen az este tálalt vacsora íze is.
A lényeg, hogy adjunk bele mindent abba, ami minket azzá tesz, amik vagyunk, hisz tényleg egy csoda ennyi ellentmondásos szerepben helyt állni többé-kevésbé egyensúlyt teremtve magunkban és magunk körül. Ne a társadalom alkotta ideálképeknek megfeleve akarjunk nők lenni, ne mást elnyomva akarjunk nők lenni, főleg nem folyamatosan versenyezve, akarjunk nők lenni a magunk öröme és elégedettsége miatt, akarjunk nők lenni a férfi mellett, akit társunknak és szerelmünknek tekintünk, akarjunk nők lenni gyermekeink előtt, megtanítva őket a feltétel nélküli szeretet lényegére, akarjuk a szépséget megteremteni és továbbadni.
Nőnek lenni nem verseny! Ma sem az, régen sem az volt, és nem is lesz az. A női lét teremt, a női lét ad, a női lét támogat: igazi bátorság, nemesség, gyöngédség, erő és szeretet. Csoda, mely odabenntről fakad és nem a külső harcok megnyerése árán válik azzá! Viseljük hát büszkén ezt a csodát, ami a nőnek adatott meg!
„Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.”
Audrey Hepburn
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
