12 jún Születésem pillanata
Születésem pillanata
Ebben a rovatban a fogantatás lelki részével, a várandósság kihívásaival, a szülésre való felkészüléssel, magával a szüléssel, annak körülményeivel, lelki, szellemi hátterével és a gyermekágyi időszakkal, szoptatással fogunk nyíltan foglalkozni. Tarts velünk, hogy ezt a hanyagolt és sok esetben tabusított, de annál fontosabb életszakaszt megismerd vagy felelevenítsd magadban e tudást. Hiszen mindannyian megszülettünk egyszer és mindannyian hordozzuk ennek nyomait, ha tisztában vagyunk azzal, mi minden rejlik és mi mindenen kellene változtatnunk, akár rendszer szinten, ebben a különleges időszakba, a gyermekeinknek, unokáinknak már más lehet a tapasztalatuk földi életük első időszakáról.
Ha azt a kérdést teszem fel neked, hogy: mi a hozzáállásod a szüléshez? – valószínű tovább lapozol. Tovább lapozol, mert még nem szültél, vagy már rég szültél, vagy férfi vagy, vagy mert azt gondolod téged nem érint.
De ha azt a kérdést teszem fel, hogy: mi a hozzáállásod a születésnapodhoz? – arról már lehet, hogy tudsz nekem mesélni. Lehet nagy bulit szoktál csapni, vagy családi körben ünnepelsz, vagy lehet inkább nem is ünnepled, de akkor is van és számontartod. Bárhogy is legyen, van valami, ami mindannyiunk születésnapjára igaz és az az, hogy a születésünk pillanatában jött létre, évről évre megemlékezünk erről a napról, és bár főleg az évek múlásán van a hangsúly, mégis fontos volna tudatosítanunk, hogy az a pillanat egész életünket meghatározó pillanat volt. Így hát azt gondolom, a szüléshez bizony mindannyiunknak köze van, mert mindannyiunkkal megesett legalább egyszer így vagy úgy. Az én nézőpontomból viszont nagyon nem mindegy hogyan is történik. Éreztem ezt a saját bőrömön, és éreztem ezt a gyermekeimen is.
Olyan világban élünk amelyben nem hiszünk el semmit, csak ha tudományosan is be van bizonyítva, a jó hír az, hogy a perinatális tudományok mára már mindent bebizonyítottak, amit a várandós és szülő nők ösztönösen éreztek ebben a fizikailag, szellemileg és érzelmileg is kiemelt állapotban, időszakban.
Mi lehet akkor a gond? – kérdezhetnéd, a nők ösztönösen érzik, a tudomány bebizonyította, mindenki mindent tud, téma lezárva. Igen ám, csak míg eljutottunk oda, hogy mindez tudományosan is bizonyított legyen, túlságosan is beleavatkoztunk a természet dolgába, megtagadtuk az anyai ösztönöket, eltávolodtunk a természettől és a természetes folyamatokat irányítani kívánjuk mind a mai napig. Félreértés ne essék, nem kívánom elítélni az orvostudomány vívmányait. Kifejezetten szükségesek lehetnek akkor, amikor ez indokolt, de egy egészséges nő, egészséges várandósságot követően, az esetek 80–90%-ában képes természetes úton, komplikációmentesen megszülni gyermekét. Az biztos, hogy testileg általában egészségesen kerül ki az anya és a baba is a szülés folyamatából, de egy család harmonikus és egészséges működéséhez ez nem elég. A szellemi és érzelmi egészség pont ugyanolyan fontos mint a testi egészség.
És akkor újra felteszem a kérdéseimet: Mi az, amit tudsz a saját születésedről? Mit tudsz a természetes szülés folyamatáról? Nagy eséllyel nehezen tudod megválaszolni ezeket a kérdéseket, pedig az első kérdés nagyon is rólad szól. Lehet érdemes elgondolkodnunk azon, miért is ennyire hiányosak ismereteink ezen a téren és vajon hogyan tudnánk ezeket az ismereteket pótolni?
Az a tény, hogy a szülések, 100–150 éve kikerültek az otthonokból, a biztonságot adó közösségekből és beköltöztek az intézmény falai közé, ezáltal egy rajtunk kívülálló folyamattá vált, amire, ha a testünkben is történik, vajmi kevés ráhatásunk van. Miért van kevés ráhatásunk? Mert nem ismerjük a testünk működését, képességeit és igen, az új kutatási eredményekkel sem találkozunk nap mint nap a témában, ezért a felelősséget és az irányítást átadjuk a szakszemélyzetnek.
Azt gondolom, egy gyermek érkezése hatalmas kihívás, nem csupán a szülés része, hanem az utána következő minimum 18 év, ami szorosan összefügg az anyaméhben eltöltött idővel, a születéssel és az első életév élményeivel.
Nem mindegy hát, hogyan történik, éppen ezért nem biztos, hogy a várandósság 9 hónapja elég arra, hogy felkészüljünk akár anyaként, akár apaként vágunk bele a nagy kalandba. A cikksorozat következő részeiben a fogantatással, várandóssággal és szüléssel, születéssel és az utána következő időszakkal fogunk foglalkozni.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
