Babanapló apaszemmel: 7. A keresztelő

Szerző: Ladó Csaba • Fotók: Demeter Attila • 2023. augusztus 7

Megosztom:

Babanapló apaszemmel:

7. A keresztelő

Szép nyári nap volt, limonádéval oltottam szomjamat. Ahogy átvágtam a színes lufikkal feldíszített rendezvénysátron, a jégkockák összekocogtak a poharamban. Egy pillanatra megálltam a sátor küszöbén és körülnéztem. Tetszett, amit látok. Szinte éreztem, ahogy a nyári slágerek kiömlenek az udvarra, és elvegyülnek az ünneplő vendégsereg és gyerekeik viháncolásának színes kavalkádjában. Mindez harminc nappal ezelőtt még csak homályos elképzelés volt egy csiszolatlan tervrajz fehér palettáján…
A keresztelés mindig is tervben volt: mindketten hagyományőrző, keresztény családban nevelkedtünk, és ezt szerettük volna továbbadni gyerekeinknek is. A tavaszi kirándulásaink azonban kicsit rányomták bélyegjeiket a szervezésre. És valljuk be, június végén, amikor már javában tombolt a rendezvényszezon, nekiállni egy keresztelő megszervezésének, kihívásokkal tűzdelt, rögös útnak bizonyult. De belevágtunk és igazából megtanultam, hogyha valamit igazán akar az ember, arra mindig talál megoldást.

A helyszín kiválasztása

A legnagyobb kihívást természetesen a helyszín kiválasztása okozta. Szerettünk volna egy olyan helyszínt, amely a természetben van, messze a város zajáról. Egy olyan helyszínt, amely eltér a megszokott rendezvények menetétől, szerettünk volna szakítani a hagyományos, vendéglőhöz kötött keresztelőkkel. Inkább egy laza, nyugis kerti partit képzeltünk el, ahol a gyerekek kedvükre szaladgálhatnak és a felnőttek is ellazulhatnak, kiküszöbölve a város minden zaját és veszélyforrását. Persze mindezt mégis egy olyan helyszínen, mely biztosítani képes azokat a körülményeket, melyeket egy rendezvény lebonyolítása megkövetel. Kapja meg a kerti parti és a keresztelő közti középutas eleganciát, de mégis rurális környezetben. Tökéletes választásnak az erdő alatt elterülő Benedekmező bizonyult, 8 km-re Sepsiszentgyörgytől. Egy táborhely található itt, kis házikókkal, rendezvénysátorral, egy lovarda ölelésében. A helyszín viszont nagyon népszerű és csak egy szerencsés véletlen folytán alakult úgy, hogy felszabadult egy dátum és mi örömtáncot járva lefoglalhattuk. A helyszín most már megvolt, és maradt harminc napunk, hogy színes álmokból kézzel fogható várat építsünk.

A szertartás megszervezése

A keresztelő legfontosabb része a szertartás, hisz akkor válik Zselyke Isten gyermekévé, felvértezve Urunk önzetlen szeretetével és védelmével. Ennek fényében szerettük volna a keresztelőt ugyanabban a templomban tartani, amelyben minket is megkereszteltek, és amelyben a házasságunk is megköttetett. Az egyetlen problémát csak az jelentette, hogy nem ahhoz a templomhoz tartoztunk. Szerencsére mindkét templomban rugalmasak voltak és segítőkészen álltak hozzánk, így sikerült egy délelőtti időpontot találni az egyébként zsúfolt programú Szent József plébániatemplomban, az Erzsébet park lágy ölén.

A körülmények megteremtése

Mivel Benedekmező egy táborhely, nincs kapacitása arra, hogy nagyobb létszámú eseményekre is biztosítson ellátást. Így mindenképp szükségünk volt egy kiszállító cégre, melyben a Tribel FF étterem és pizzéria sietett a segítségünkre, Dobolyi László képviseletében. A cél pedig nemcsak az volt, hogy egy bizonyos menüt biztosítsunk, hanem az is, hogy ezt tegyük oly módon, hogy az étkek melegen kerüljenek az asztalokra 8 km távolságból. Ezt egyébként zseniálisan megoldották, és nemcsak meleg, de finom is volt minden. Az italok nagyobb részét is velük oldottuk meg, és szerettük volna, ha kerti parti jelleget ölt, így a rendezvénysátor egyik szegletében kialakítottunk egy olyan sarkot, ahol csapolt sört, kávét, limonádét és koktélokat kérhettek vendégeink. Az italok másik részét egy üzletlánc lerakatán keresztül oldottuk meg, kiegészítve az itallap felhozatalát. Sokat mérlegeltünk, és mivel az egészséges életmód hívei vagyunk, a cola alapú termékek tiltó listára kerültek, sőt mi több, nem volt semmilyen szénsavas üdítő. A tésztaféléket és az édességeket két különböző forrásból oldottuk meg. Egyrészt édesanyám segített a hagyományos édes tészták és sós pogácsák megsütésében, másrészt az Orka (kézműves édességek) biztosította a candybart izgalmas finomságaival (cake pops, cup cakes, pohárdesszertek, habcsók, kekszek stb.) és gyümölcseivel.
Az esemény fénypontja a fagyitorta volt, melyet szintén édesanyámnak és az Aria cukrászdának köszönhettünk (különleges ízvilágáról és természetes alapanyagairól híres): egy csokimázzal bevont, színes fagyibelsőt rejtő, abszolút nyári finomság, mely tökéletes gyógyírként szolgált ebben a nyári hőségben. A gyerekek éltek-haltak érte, és ahogy láttam, nem csak ők!

Fotó, zene, díszítés és ülésrend

Egy ilyen esemény úgy szép, és úgy marad meg igazán, ha meg is örökítjük, ezt valósította meg számunkra Demeter Attila. A fotózással kapcsolatosan az volt az elvárásunk, hogy a csoportképeket leszámítva szóljon ez a nap a kreatív pillanatképekről, örökítsük meg a hangulatot, a jókedvet, az örömteli pillanatokat. A képek magukért beszélnek!
A zenével kapcsolatosan akadt némi problémánk. Elsőre zenészekben gondolkodtunk, de nem nagyon találtunk olyan csapatot, amely megfelelt volna igényeinknek. Nem szerettünk volna mulatós zenét. Így a kerti partihoz sokkal jobban passzolt egy DJ. Ekkor jutott eszembe, hogy líceumi évfolyamtársam, Bartos Zsolt szabadidejében lemezlovas is. Ő volt a tökéletes választás és igazi parti hangulatot varázsolt nekünk. Mivel ő sem szereti a mulatós zenét, így egyáltalán nem volt nehéz a chill-es, nyári slágerek medrébe terelni a hangulatot.
Díszítés terén nem akartunk túlzásokba esni. Úgy gondolom, hogy sokszor a kevesebb több és legtöbb esetben többet nyújt, mint a túlcicomázott, mindenféle kellékek tárháza. Mivel Zselyke imádja a lufikat, inkább erre reflektáltunk és a család segítségével felfújtunk közel százat. A szépen megterített asztalokon és a vázákba illatozó fréziákon kívül nem is volt más kiegészítő.
Az ülésrend szerintem alap dolog, mert valahogy bennünk, emberekben megvan az a rossz szokás, hogy mindannyian ugyanahhoz az asztalhoz akarunk leülni. Az ülésrendet szépen elhelyeztük a bejáratnál, az asztalokat pedig megszámoztuk.

Meghívó és kapcsolattartás

Úgy gondoltam, ahhoz hogy mindenki értesüljön minden apró részletről, találnom kell egy megoldást, egy eszközt, egy online csatornát, amely segítségével könnyen és gyorsan fenn tudom tartani a kapcsolatot a meghívottakkal. Így választottam a virtuális teret eszközömnek. Létrehoztam egy eseményt, ahová mindenkit meghívtunk. Meghívót sem nyomtattunk, hisz az esemény felületén megosztva mindenkihez célba elért. A virtuális felület segítségével tudtam közölni fontos információkat, mint például azt, hogy ez egy kültéri esemény lesz, így hozhatnak magukkal lazább ruhát, átöltözhetnek, mert az volt a célunk, hogy ne csak kívülről nézzen jól ki ez az esemény, hanem érezzék is jól magukat vendégeink. Ez még fontosabb volt a gyerekek szemszögéből: szóltunk, hogy hozhatnak játékokat, hisz az udvaron szabadon játszhatnak és szaladgálhatnak, sőt még egy játszóteret is igénybe vehetnek. És nem utolsósorban, ezen a platformon, utólag az esemény alatt készült fotókat is mindenkivel megoszthattuk.
A júliusi kánikula pedig kitartott. Csodás nap volt az ünneplésre. Zselyke a lehető legjobb kislányként állta a sarat egész nap, a szertartás első percétől az ünneplés utolsó pillanatáig. Ott, a rendezvénysátor küszöbén jó érzéssel töltött el, ahogy tekintetem végigszaladt a meghívottakon, a családon, a szeretteinken. Mert úgy tűnt, hogy minden úgy sikerült, ahogy azt elterveztük és nagy boldogság volt látni azt, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki jól érzi itt magát…

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ

AJÁNLÓS