26 máj Mutasd magad! – Szövérfi Karolina
Mutasd magad!
– Szövérfi Karolina
Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.
Szövérfi Karolina segítő szakember, édesanya, szenvedélyes könyvmoly, aki mélységesen hisz az ima erejében és abban, hogy az élet csodálatos, tele áldásokkal, szeretettel, pillangókkal.
1. Ki vagy te?
Karácsonyi gyermek, szeretett hugi, lassan húsz éve feleség, két csudaszép, okos, életrevaló kölyök büszke édesanyja, barát, tanárkolléga, segítő, lokálpatrióta, öröknyüzsgő közösségi ember, aki szeret nevetni és szeret szeretni.
2. Melyik szerepeddel tudsz a leginkább azonosulni?
Mindegyikkel, ha kell az összesben jelen vagyok egyszerre és élvezem. Bár sokszor érzem, hogy szétesem, de csak így tudok hiteles önmagam lenni, a felszínen maradni: pörögve. Szeretem, ahogy felépítettem magam, a világom, a szerepeimet, senkivel nem cserélném el egyik énem sem.
3. Mit mesélnél egy tizenhat évesnek a boldogságról?
Talán azt, hogy nem kell hajszolni, mert itt van a mostban, hogy nem a hatalmas dolgokban kell keresni, hanem az egészen parányiakban, egy illatban, egy mosolyban, egy ölelésben, a részletekben.
Nagyon boldoggá tudnak tenni az apróságok, azok a dolgok, amikre rácsodálkozom, s úgy örülök, hogy felfedeztem, megláthattam. A boldogság lehet egy perc, de lehet egy teljes nyár is, nem egy állandó állapot, de életünk minden pillanatában ott rejlik a lehetőség, hogy megérezzük. Igen, a boldogság most van.
4. Milyen gyakran szoktál sírni?
Egyre ritkábban, de olyankor eget rengetőn. Egy ideje jólesik sírni, szeretem azt a felszabadító érzést, ami utána átjárja a lelkemet. A jó síráshoz meg kell érni, szerintem.
5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?
A férjem, elsősorban. Ez volt az egyik, amivel levett a lábamról s teszi azóta is, sokat nevetünk együtt, a gyerekekkel, egymáson, nincs az a rossz hangulat, amit nem lehet nálunk elütni egy gyors, jól irányzott poénnal, a párom például nagyon jól ráérez, mikor kell előkapni egyet. Szeretek nevetni, hangosan, hátraszegett fejjel, könnycsordulásig, állítólag külön tehetségem van ehhez. Szeretem azokat az embereket, akiknek jó a humorérzéke, számomra az intelligencia egyik első mutatója.
6. Mit jelent számodra a rutin?
Pusztulat, valami szükséges rossz, ez volt az első gondolatom, jelentsen ez bármit is. A magamfajtát meg lehet ölni a kimondott rutinnal, szeretem ha változnak körülöttem a dolgok, ha valami nem kiszámítható, képes meglepni, kimozdít a komfortomból, kihívást jelent. Persze, nekem is vannak „bogaraim”, de azokat én állítom, szabályozom, csak éppen annyi, amennyi kell a biztonsághoz.
7. Mi az, ami igazán feltölt?
Az olvasás és az írás, mindkettő repít és földel egyszerre. Az olvasás élteti a felfedezőt bennem, kikapcsol, ugyanakkor gondolkodtat, az írás az én legkomplexebb kifejezési eszközöm, kiapadhatatlan forrás a lelkem legmélyén. Ha ezt az érzést lehet fokozni, akkor esik az eső kint, csorog a csatorna, kiporszívóztam, elmosogattam, mindenki jóllakottan elvonult vagy már alszik s enyém az éjszaka kivilágos reggelig, én pedig benne szárnyalok.
Közel egy éve oszlopos tagja vagyok a legszuperebb olvasóklubnak, a Readércek Társaságának, amivel régi álmom vált valóra. A havi alkalmaink a legminőségibb énidőt adják nekem, hetekre feltöltődöm a találkozásaink után.
8. Mit jelentenek számodra a barátok?
Hosszas kivesézéseket, elfogadást, kávéillatot, jelenlétet, akkor is, ha fizikailag nem találkozunk sokáig, éppen ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk minden szemrehányás nélkül, mennyiség helyett minőséget, azt, hogy pontosan tudom mit fog mondani, még mielőtt elkezdené, ha pedig lehülyéz, nem veszem zokon. A barátok számomra egyfajta biztonságot jelentenek, áldást.
9. Van olyan vers vagy idézet, amit könnyedén, anélkül, hogy rá kellene googlizz, fel tudsz idézni?
Nagyon sok, nem is tudnék rangsorolni. Szinte minden élethelyzetben van kéznél egy odataláló passzus, sokszor vissza kell fognom magam, hogy ne ragadtasson el a trubadúr-érzés.
„Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.” (J. A.)
Nem szeretnék csalni, sajnos ennyit tudok az Ódából pontosan visszaadni, de a teljes költemény mestermű. Nagyon bánom, hogy nem tudom a Körúti hajnalt vagy a Hajnali részegséget, egyik másik Pilinszkyt vagy a teljes Radnóti életművet, de mind itt vannak bennem, meg-meg szólalnak, nekem, helyettem, mintha az én lelkemből fakadtak volna fel, mintha egy sokkal tehetségesebb, bátrabb énem hangjai lennének. Nem győzöm csodálni egyes költők zsenialitását, ahogy képeket festenek a szavakkal, a
bátorságukat, amivel hangot adnak érzéseiknek. Hatalmas bátorság kell az íráshoz, hatalmas altruizmus, kitárulkozás, az olvasótól pedig alázat. Megvan külön az igés arzenálom, ami éppen akkor szólal meg mindig, amikor a legnagyobb támogatásra van szükségem.
„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (1Korinthus13) Talán ezt az igét kell a leggyakrabban eszembe juttatnom.
10. Mit ábrázol a kedvenc festményed?
Gyermekkoromban a szobánk falán volt egy Renoir-festmény fényképe, amelyen egy fiatal nő ül egy kertben, gyönyörű, sötétkék bársony ruhában, piros kalappal, mellette egy lányka hatalmas vadvirágkoszorúval a fején. Amíg kisebb voltam, azt képzeltem, valaki minket festett le anyukámmal, a nő arcán édesanyám szelíd vonásai voltak. Ma már tudom, hogy a kép szereplői testvérek, „Two sisters (On the terrace)” a címe, de semmit nem veszített számomra az értékéből ezzel az információval, benne van az egész gyermekkorom s minden szép, ami összeköt minket az édesanyámmal.
11. Mit jelent számodra egy csésze kávé?
Barátságot, lehetőséget, sokszor éltető erőt. Talán erről tudnék a legtöbbet ömlengeni s kiderülne milyen megátalkodott koffeinfüggő vagyok. A nap 24 órájában képes vagyok hordozni magammal a reggeli kávét, mindig tudom mennyi maradt a csészében s nagyon tudok haragudni, ha valaki elmossa. Ha illatot kellene társítanom az életemhez, az a kávéillat lenne, csipetnyi fahéjjal.
12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?
Azt mondanám, hogy a szerelem éppen olyan, mint egy kirándulás a legcsudásabb mesevilágban, amit el tudsz képzelni, vagy mint a sok színes szappanbuborék tánca s olyan illata van, mint a szőke kislányka fürtjeinek, az oviban, az íze pedig a málnafagyiéra hasonlít.
13. Van kedvenc ételed?
Régi vágású a gasztroízlésem, a forrón gyöngyöző húsleves a kedvencem, utána sóban főtt szósszal és krumplipürével vagy hagymás krumplival, káposztás laska, törtpaszuly, kovászos uborka, füstölt csülök.
14. Szeretsz főzni?
Nagyon, főzni is, sütni is, egész zsenge leányka koromtól, a nagymamám oltotta belém, emlékszem, mindig ott térdeltem mellette s gyúrtam kicsiben a saját tésztámat a lapítón. 14 éves voltam, amikor megsütöttem az első adag képviselőfánkom, egy hétig volt hólyagos a tenyerem a forró tészta kavarásától, de a végeredmény tökéletes lett s azóta sem hagytam abba. Ráadásul szakácsfeleség vagyok (nem, nem ő főz itthon), örülök, hogy ez egy plusz kötelék köztünk a párommal, főleg, amikor együtt főzünk, recepteket beszélünk meg, tippeket ad, sokszor még barátnőimnek is, s én végtelenül büszke vagyok rá, mert igazán profi a szakmájában.
15. Mi köt le a legjobban?
Mikor valami projekt van, ami kreativitást igényel, ide sorolom az írást is. Szeretem a heuréka-érzést, amikor olyasvalaminek fogok, ami kedves a lelkemnek. Ilyenkor akár bombázhatnának is körülöttem.
16. Mit jelent számodra a természet?
Csodát, erőt, otthont, kapcsolódást az ősi forráshoz. Semmi nem tud úgy megnyugtatni, mint az eső, a tenger zúgása vagy egy vadvirágos rét látványa.
17. Ha kapnál egy esélyt az újrakezdésre, mit csinálnál másként?
Sokszor gondolkodtam már ezen, de valahogy mindig ugyanarra jutok: semmit, minden árvaságom, szenvedésem, bukásom és felállásom szükséges volt ahhoz, hogy pontosan az legyek, aki ma vagyok.
18. Ha egy idős, a bölcsek kövét őrző emberrel beszélgethetnél – mi lenne az a három kérdés, amit mindenképpen feltennél neki?
Azt lehet, hogy nem kérdezek vagy maximum annyit, hogy meséljen az életéről, hogy jutott el idáig? Rá, a személyére kíváncsibb lennék, mint a nagy totumfaktumokra, amiket nem én ötleteltem ki, tapasztaltam meg. Meggyőződésem, hogy minden tudás és ismeret a kellő időben ér el hozzánk s csak annyit kapunk belőle, amivel képesek vagyunk sáfárkodni.
19. Mit olvastál utoljára, amiről azt mondtad – ember, ez forradalmi, megváltoztatta az életről való elképzeléseimet!
Szeretem a női erőt, fejlődést feldolgozó írásokat, valahogy mindig meg is találnak ezek a könyvek. Legutóbb Valerié Perrin Másodvirágzásán estem egyik ámulatból a másikba, teljesen átírta bennem a halálhoz való viszonyulásom, a hősnő felemelkedése egy gyönyörűen megszőtt történet. Ha szakirodalom, akkor Máté Gábor tudja kiélezni az érzékeimet a maga egyszerű, mégis zseniális meglátásaival.
20. Mit üzennél fiatalkori önmagadnak?
Azt, hogy tartson ki, mert hatalmas erő lakozik benne, merjen kiállni önmagáért s imádkozzon, valahányszor azt érzi, nincs tovább. Egyszerű, de csodálatos élet várja, tele áldásokkal, szeretettel, pillangókkal.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
