12 máj Mutasd magad! – Csipán Betti
Mutasd magad!
– Csipán Betti
Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.
Csipán Betti közösségépítő, anya, könyvbolond, kozmetikus, pedagógus, az Anya Olvas Facebook-csoport egyik működtetője és a READércek Társasága olvasóklub egyik alapítótagja, online könyvesbolt működtetője.
1. Ki vagy te?
Feleség, édesanya, fiát otthon oktató anya, könyvbolond, barát, szülők gyereke, végzettségem szerint pedig óvó-tanítónő, jelenleg kozmetikus és egy icipici online könyvesbolt működtetője. Ezekben a felsorolásokban pedig egy dolog a közös: hogy leginkább TÁRS vagyok, ott és abban a szerepben, helyzetben, ahol lennem kell, ahol szükség van rám.
2. Melyik szerepeddel tudsz a leginkább azonosulni?
Az összessel! Tanulom és azt hiszem elég jól gyakorolom az önazonosságot. Olyan helyzetben vagyok, hogy megtehetem, hogy azt csináljam, amit szeretek, ami feltölt és amiben jól érzem magam. Ezek mind azok!
Ha valamit csinálsz, azt csináld magadhoz képest a legjobban! — ezt hiszem és gyakorolom. Így, ha valamiben gátolnak emberek vagy helyzetek, ha nem tudok rajta változtatni, s ez az eredmények rovására megy, akkor én onnan félreállok. Fél gőzzel csinálni valamit? Vagy tehetetlenül állni, s nézni, hogy valami látványosan rossz irányba megy? Nekem az nem megy… voltak helyzetek, amiből pont ezért szálltam ki, hagytam abba. Pedig a következménye az volt, hogy gyökeresen változtatta meg az életünket, de nem tudtam ott maradni, nem tudom behunyni a szemem, csak azért, hogy nekem kényelmesebb legyen.
3. Mit mesélnél egy tizenhat évesnek a boldogságról?
Legelőször is ez tőled függ és nem állandó! Ezzel dolgod van, de lesznek segítőid, akik forgásban vannak, de ez sem baj, mert állandónak ott vagy Te magad!
4. Milyen gyakran szoktál sírni?
Szerintem nem eleget. Legalábbis nem fájdalomból, szomorúságból. De az is lehet, hogy ritkán van rá okom. Hála Istennek! Könyveken, filmeken, az összetartozás látványán, az egymásért való kiálláson, mély emberi kapcsolatok megnyilvánulásain tudok leginkább elérzékenyülni. Így legtöbbször a meghatódás könnyei vannak az arcomon.
5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?
A családi „szakszavaink”, célzásaink, amiket csak mi értünk, amikből egyet-egyet a férjem vagy a fiam egy lehetetlen helyzetben csak úgy bekiált. Ilyenkor hirtelen mindhárman hangos vihogásba törünk ki, utána könnyebben megy tovább az élet. Ezenkívül a Jóbarátok sorozat és a cicáink a jolly jokereim.
6. Mit jelent számodra a rutin?
Biztonságot, keretet, amire szükségem van. Kiegészítésként az élet hozza mellé a kihívásokat, a meglepetéseket, így együtt kerek az egész, hogy ne legyen a rutinból unalom, kiégés vagy szürkeség.
7. Mi az, ami igazán feltölt?
Elutazni a családdal, kettesben lenni a férjemmel, egy témát gyakorlatias módszerrel a fiam „nyelvén” sikeresen megbeszélni, a barátnőmmel messengerezni késő éjszakáig, szüleimmel ünnepelni, könyvklubot szervezni, a vendégeimmel havonta találkozni. De ugyanígy feltölt egy pillanat, a csend és a rend, ha meglátom a család útleveleit, a könyvespolcom látványa, egy családi ölelés, a könyvek illata, színházi előadás végén a taps, a fiam szobájából kihallatszó kacagás, a férjem hazatérésekor a köszönése, egy Köszönöm, hogy ajánlottad ezt a könyvet!, a szalonom könyves-gyantás illata, ami belépéskor fogad, az Anya Olvas podcast dallamának felcsendülése… s még sorolhatnám.
8. Mit jelentenek számodra a barátok?
Ez sokat foglalkoztat az utóbbi években… arra jutottam, hogy elvárások nélküli kapcsolat kellene legyen, de nekem ez még nem megy. Jelenleg számomra a barátság: elfogadás és őszinteség. Utóbbihoz meg kell találni a megfelelő pillanatot, s van, amikor egyszerűen csak csendben maradni. Nekem nagyon fontos, hogy érezzem, hogy megoszthatom vele az örömömet és tud velem örülni. Ezt sokszor hiányolom… például itt van szükségem az elvárások elengedésére.
9. Van olyan vers vagy idézet, amit könnyedén, anélkül, hogy rá kellene googlizz, fel tudsz idézni?
„Itt van az ősz, itt van újra…
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”
Valószínűleg azért ez jutott eszembe, mert ez a csengőhangom, ősz óta :)))
Több mást is tudnék idézni, de sajnos vagy nem, mind a kötelezők közül vannak. Amennyire szeretek irodalmat olvasni, annyira nem tanultam meg azt, hogy a versek részei legyenek az életemnek. Ebben szeretnék fejlődni…
Sok idézetet meg szoktam jegyezni a könyvekből, azokat magammal vinni a nap folyamán. Azt hiszem, nekem ezek a mondatok olyanok, mint másoknak egy-egy rím. Az idézet pedig, ami velem van az aktuális olvasmányomból, s azóta is rágom: „A hallgatás vasbuzogány.”
10. Mit ábrázol a kedvenc festményed?
A festészet annyira nem része az életemnek, hogy kedvencem legyen. Viszont a fotózás nagyon érdekel. Baráti, családi összejöveteleken általában én vagyok a nem hivatalos fotós. Ebben is szeretnénk fejlődni, bízom benne, hogy majd a nyugdíjas, unalmas napjaim lesznek tökéletesek arra, hogy lencsevégre kapjam A Pillanatot.
11. Mit jelent számodra egy csésze kávé?
Határozottan egy olyan személlyel töltött idő, akivel szeretek lenni. Még akkor is, ha ez adott esetben én vagyok, vagy egy könyv szereplője.
12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?
Itt a fiamra, Kristófra tudok fókuszálni. — Emlékszel, milyen érzés volt, amikor először hozott az Angyal karácsonyfát, amikor megkaptad a hónapokig vadászott arany Villám McQueent, vagy amikor az első külön töltött éjszaka után megöleltük egymást? Ezen érzéseknél is jobb, mert nem egy pillanat, mert tarthat örökké. Így meglehet, hogy sosem fog elhullani a tűlevele, sosem fog megkopni az aranyszíne, és nem akarsz majd nélküle aludni, sőt mindig ölelni, érezni akarod, jobban, mint engem! De, hogy ez megmaradjon, mindennap valamit tenni kell érte, néha locsolni, néha fényesíteni, néha megölelni, még akkor is, ha nem ő nyújtja ki elsőnek a karjait.
13. Van kedvenc ételed?
Csirkemártás puliszkával, s mivel csak én szeretem a családból, így rendszeresen édesanyámnál eszem. Nála is a legfinomabb.
14. Szeretsz főzni?
Igen! Számomra a főzés folyamata is már öröm, végig azok vannak a fejemben, akinek készítem, így már akkor a családommal vagyok, amikor még csak egy üres fazék és a hozzávalók vannak előttem.
15. Mi köt le a legjobban?
Minden, ami rendszeresen az életem része. De legjobban azt hiszem a fiam és a férjem, a velük kapcsolatos dolgok. Viszont család mellett szükségem van arra, hogy tegyek valamit a közért. Hiszem, hogy belülről kifelé, vagy lentről felfelé haladva kell a jót tenni, sugározni, építeni. S ha a család rendben van, jól van, akkor tennünk kell a környezetért, a közösségért is. Még akkor is, ha van az a réteg, aki ebben keresi az önös célt, s ez néha fáj. Ez az énem az óvodai, iskolai közösségekben is dominált, később községi ifjúság egyesületet működtettünk a férjemmel. Lassan hét éve pedig az Anya Olvas Facebook-csoport egyik működtetőjeként és a READércek Társasága olvasóklub egyik alapítótagjaként élem meg azt örömöt, amit a közösségépítés és a vele való kreatív munka ad.
16. Mit jelent számodra a természet?
Teret, tisztaságot, szabadságot, frissességet, életet. S valamit, ahol kevesebbet vagyok, mint amennyit szeretnék.
17. Ha kapnál egy esélyt az újrakezdésre, mit csinálnál másként?
Semmit! Szeretem az életemet itt és most, úgy ahogy van! És ehhez mindennek köze van, ami történt velem, jónak, rossznak, csalódásnak, fájdalomnak, örömnek, szerelemnek, barátoknak, szülőknek.
HÁLÁS VAGYOK MINDENKINEK, MINDENÉRT!
18. Ha egy idős, a bölcsek kövét őrző emberrel beszélgethetnél – mi lenne az a három kérdés, amit mindenképpen feltennél neki?
Egy kérdésem lenne csak, mert azt hiszem, ez sok mindent maga után vonzana, pozitív irányba változtatna. Gondolok itt magamra és minden emberre. — Hogyan lehetne elérni azt, hogy az emberek többször vagy rendszeresen akasszák fogasra az egójukat?
19. Mit olvastál utoljára, amiről azt mondtad – ember, ez forradalmi, megváltoztatta az életről való elképzeléseimet!
Valérie Perrin Másodvirágzása az, ami határozottan és mélyen bennem maradt. Pozitív irányba sokat változtatott a temetőhöz és a túléléshez való gondolataimon, viszonyomon, nézőpontomon.
20. Mit üzennél fiatalkori önmagadnak?
Amikor tehetetlenül vagy csalódottan azt gondolod, hogy: — Én nem is ezt akartam! — nem gond, mert eljön az idő, amikor rá fogsz jönni, hogy pont erre volt szükséged!
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
