14 dec Mesés Omán
Van egy hely a világon, amelynek már a hangzása is misztikus, mesebeli békés hangulatot kelt. Szultánság, különleges illatok, csodálatos természet, autentikusság jellemzi, a. hagyományos és a modern pedig szerencsés arányban találkozik az építészetben, a kultúrában és az érintetlen természeti látnivalókban is. Egy hely, ahol az emberek valahogy mindig nyugodtak és sokat mosolyognak.
Mivel Omán nem tartozik a szokványos úti célok közé, amikor először meséltünk tervünkről, elképzelésünkről, vagy hazatérve, a legtöbb személynek az volt a kérdése, hogy biztonságos hely-e, illetve nehezen tudták elhelyezni a térképre az országot. Tény, hogy egy zártabb, érintetlenebb közeg, de az eddig meglátogatott 50 ország közül, azt hiszem az egyik legbiztonságosabb és békésebb világ tárult elénk. Egyetlen pillanatban sem éreztem nemhogy veszélyben, de sarokba szorítva sem magam, amit azonban a mi kultúránkban nap, mint nap.
Omán – fenségesen magasodó hegyek, wadikkal – sziklák között megbújó türkizkék medencékkel – tarkított sivatag, szép tengerpartok és az igazi arab hagyományok izgalmas találkozása egy turisták által még alig felfedezett világban. Az Arab-félsziget dél-keleti felében fekvő, 212 ezer négyzetkilométer területű, Magyarországnál háromszor nagyobb ország, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Jemen, a Perzsa-öböl, az Arab-öböl és az Ománi-tenger által közrefogva. Omán egy olyan olajban gazdag ország, amely nem hivalkodik gazdagságával, hanem csendesen fejlődik, megőrizve az arab hangulatot, hagyományokat. Maszkatban, a fővárosban, például tilos felhőkarcolókat építeni, a tradicionális arab építészetet kell követni.
Egy különleges hetet töltöttünk itt. Budapestről egy közel 6 órás úttal az Egyesült Arab Emirátusokba utaztunk, amit Abu Dhabi-ból Maszkatba egy 50 perces repülőút követett. Az első napokat Maszkatban, az ország fővárosában töltöttük, mely három városrészből áll és melyek az idők során együtt fejlődtek. Maszkat a szultán palotájának ad otthont, Matrah jelenleg kereskedelmi központ, illetve Ruwi, mely üzleti és diplomata negyed. Maszkat hagyományos arab kikötőváros, ahol a modernizáció nem halványította el a hagyományos világot. Tradicionális épületei, mecsetei, helyi piacai (a szukok), hagyományos öltözködésű helyi lakosai mind az autentikus helyi világba engednek betekintést. Első napon fürdőzéssel pihentük ki a szinte egy egész napos utat, majd este egy iráni étterembe mentünk ki a repülőút során megismert ismerősünkkel vacsorázni. Ezt követően, mivel javában zajlott a katari foci vb, egy szurkolói zónában folytattuk az estét, amely a 11 órától kezdődő meccs alatt olyan volt, mintha egy főként felnőtt fiúknak, férfiaknak szóló játszótér lenne. Mivel alkoholfogyasztásról szó sem lehet, kávéztak és teáztak a férfiak és csak ritkán lehetett megpillantani egy-két női drukkert, mégis nagyon felszabadult volt a hangulat. Másnap a 2011-ben épült Royal Opera House elnevezésű épület meglátogatásával kezdtük a felfedezést, ahova Európa különböző országaiból gyűjtöttek hangszereket, 1100 nézőt tud fogadni és mozgatható páholyában 4 hely több ezer euróba kerül. Majd egy 6 csillagos szálloda Swarovski kristályokból kirakott csillárokkal és különleges építészeti megoldásokkal rendelkező előcsarnokában teáztunk. Több, mint 35 km hosszan a tengerpart mellett húzódik a város, így ezen és a következő napon is a part menti helyeket, éttermeket fedeztük fel, valamint a szukokat, helyi bazárt, ahonnan az országra jellemző fűszereket, illóolajakat vásároltunk. Ománt egyébként a tömjén országának is nevezik, de a mostanság divatos arab parfümök alapanyagait is számos helyen megtaláltuk, legyen az piac vagy mall, mint például az oud, amely folyékony aranyként is ismert és az egyik leginkább luxuscikknek számító illatszer alapanyag.
A sziklák között húzódó egyik legszebb folyóvölgyet, Wadi Shab-ot látogattuk meg egy egész napos kirándulásként. Bérelt kocsinkkal olyan 2 órát utaztunk a rendkívül jó minőségű három sávos utakon a fővárosból, ahonnan egy rövid csónakos út után közel egy órát túrázva megmártóztunk a türkizkék vízben, mindez igazán különleges élményt nyújtott. Fiúnk egyik kőről ugrott a másikra, nagyon élvezte a túrát és a megérdemelt fürdést is. Ezt a helyet tartotta az egyik legszebbnek, amit eddig látott, ami igazán szép elismerés. Az itteni túrázás egyik furcsa pillanata az volt, amikor a sziklák között élő kecskepásztor család 50-60 hegyi kecskét hajtva elvonult mellettünk.
A másnapi kirándulás sem volt kevésbé kalandos és lélegzetelállító. Egy közel 200 km-es út után érkeztünk meg Bidyia városába, ahonnan elkezdődik az ország egyik legnagyobb sivataga, a Wahiba sivatag. Ar-Rub’ al-Khali a világ legnagyobb folyamatos homoksivataga, mely négy ország területén helyezkedik el. Szaúd-Arábia, az Arab Emírségek, Jemen és Omán területének 80 %-át sivatag foglalja el. A Rub’ al-Khali egyik legkeletibb nyúlványa egyébként a Wahiba-homoksivatag (Wahiba Sands, Ramlat al Wahibah), amelyet egyes leírásokban Sharqiya Sands névvel is illetnek. A Wahibát egyébként az itt élő Bani Wahiba törzsről nevezték el. Kiterjedése 180 km észak-déli irányban és 80 km kelet-nyugati irányban, területe: 12500 km². Mivel hárman egy kétkerék meghajtású kocsival nehezen tudtunk volna nekivágni a homoktengernek, betértünk az első teljesen hagyományos étterembe, ahol még kézzel és törökülésben esznek, és megkérdeztük, hogy tudnak-e segíteni, ismernek-e valakit, aki be tudna vinni minket a sivatagba, felfedezni egy kicsit, ellátogatni egy ottani táborba.
Ameddig megebédeltünk meg is érkezett a sivatagi vezetőnk, egy fiatal fiú, aki arab nyelvet és irodalmat tanul a helyi egyetemen és aki az út során sokat mesélt a 8 testvéréről, az iszlám szokásokról és a Koránról. Mivel nagyrészt gazdasági kérdés, apjának csak egy felesége van, de maximum négy is lehetne. Az estét egy helyi táborban töltöttük, ahol csak helyiek szálltak meg és a Marokkó-Kanada meccs alatt természetesen mindenki az arab csapatnak szurkolt. A nagyon finom és autentikus vacsorák elfogyasztása során, itt a sivatagban, vagy akár a két iráni, egy iraki és egy libanoni étteremben, a tulajdonosoktól, felszolgálóktól nagyon sok információt, véleményt megtudtunk arab szokásokról, politikai helyzetről, vágyakról. Ománban sok vendégmunkás dolgozik, ami érthető, mivel az 50 riálnak megfelelő iráni tanári fizetés itt minimum tízszeresen van megfizetve, ami átszámolva 1250 eurótól kezdődik.
Az utolsó napot Maszkatban az Al Mouj elnevezésű kikötőben töltöttük, pezsgett a hangulat. Egyébként számos helyet még érdemes lenne felfedezni, idetartozik Salalah városa, valamint az UNESCO világörökségi listán szereplő Bahla erőd, Bat, Al-Khum és Al-Ayn régészeti lelőhelyek, bronzkori települések, a Tömjén-útja, ahol tömjénfák és kereskedővárosok találhatóak, az arab Oryx-rezervátum, magas, sziklára épült települései, az érintetlen hegyi, sivatagi és tengerparti világa egyaránt. Ománban a hagyományos és modern keveredése különleges atmoszférát áraszt, a békebeli arábiai hangulat és az olajnak köszönhető gazdagság ötvözetét látjuk, miközben nem hivalkodó, nincsenek gigantikus felhőkarcolók és plázák, nem jellemző a megalománia. A kulturális értékekre és a természeti környezetre nagy figyelmet fordítanak. Eredeti, izgalmas és különleges, ez adja az igazi varázsát.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
