Család: a madarak csinálják, a méhek csinálják, még a képzett bolhák is csinálják, mi pedig túl akarjuk magyarázni.

Igazából nem tudjuk rá a pontos választ. Tudjuk azt, hogy számunkra kulturális okokból is a monogámia, és az idillikus párkapcsolat megtestesítői. Viszont a madarak szinte biztosan nem szerelmesek, csak nagyon pragmatikusan állnak a párkapcsolataikhoz. Egyszerűen addig van a párjával a madár, amíg neki jobban megéri vele lenni, mint mással. Nagyon gyakran ez az evolúciós, gazdasági megközelítés dönt. Amíg valaminek kisebb a költsége mint a haszon, addig nem érdemes változtatni rajta. Ha a potenciális haszon nagyobb lesz annál, amit a jelenlegi helyzet nyújt, akkor érdemes változtatni rajta.

Hányféle családmodell létezik a madaraknál?

A madaraknál a leggyakoribb a szociális monogámia. Nagyon ritkán létezik tiszta monogámia is, illetve van még poligínia, poliandria, és van az extrém promiszkuitás, meg költés parazitizmus. A szociális monogámia talán a legjobban hasonlító párzási rendszer az emberek párzási rendszeréhez, sajnos. A madárvilágban ugyanis vannak olyan körülmények, amikor megéri hűségesnek lenni, és van amikor nem. Például ott van a csilpcsalpfüzike esete. Egyszerűen az ő génátadása szempontjából az a legpragmatikusabb, hogy megpróbáljon egy párt keresni, aki majd ott lesz, hogy etesse a fiókákat, viszont ha lehetősége van más egyedekkel is párosodni a párja tudta nélkül, az hasznára lehet a fiókáknak, mert kicsit diverzebb lesz a genetikai összetétele a fészekaljnak.

A poligínia poliandria azt jelenti, amikor egy hím több tojóval, vagy egy tojó több hímmel párosodik. Mindig az a fél neveli fel az utódokat ezekben az asszimetrikus kapcsolatokban, amelyikből több van. Egy populációban az határozza meg, hogy milyen párzási rendszer alakul ki, hogy milyen a nemek aránya. Ezeket aszimmetrikus családmodelleknek nevezzük.

Az, ha egy madárfaj nem monogám, mennyire határozza meg azt, hogy összetartozó család lesz vagy sem?

Egy olyan fajnál, amelyik nem monogám, ami nagyon gyakran előfordul, igazából nem lehet egy összetartó családról beszélni, főleg ha a madárcsaládon belüli anya-apa kapcsolatot vizsgáljuk. Ha szociális monogámiáról van szó, akkor el lehet képzelni, hogy nem tudják, hogy a másik félrelép. Ameddig a hím meg van győződve, hogy az összes tojás tőle származik, addig védelmezi a fészek környékét, eteti a fiókákat. Viszont, ha azt sejti, hogy a párja félrelépett, akkor otthagyja a fészket, és nulláról újrakezdi a költést egy másik tojóval.

Melyik a legextrémebb párzási rendszer?

Talán a legextrémebbnek a függőcinegéknél jellemző extrém promiszkuitást nevezném. Ez egy nagyon kicsi testmérettel rendelkező madár. A Deltában, a Maros parton, folyópartokon költ, és gyönyörű, papucsszerű függő fészkeket készít. És ami rendkívüli, hogy a hímek és a tojók a párkapcsolaton belül egymással versenyeznek, hogy ki lépjen lehamarabb egy másik madárral.

Konkrétan, ezek a madarak kettő vagy három fészekaljba is belekezdenek évente. A hím elkezdi megépíteni a fészket, a tojó pedig az alapján választ, hogy kinek van a legszebb. Azt pedig elkezdi ő is építeni, s egy idő után a hím átadja a tojónak az építés feladatát. A tojó megépíti, lerakja a tojásokat, kotlik és kikelti a tojásokat. Általában amikor kotlik, akkor a hím nekifog egy újabb fészket építeni, és keres egy másik tojót. Ekkor a tojónak meg kell hoznia azt a döntést, hogy egyedül neveli a fiókákat, vagy pedig érdemes újrakezdeni a fészkelést egy másik hímmel, abban a reményben, hogy az egy hűségesebb hím lesz. Ez pedig azzal jár, hogy sok tojás fejlődés alatt egyedül marad, mert mindkét szülő lelép valaki mással. Az esetek egyharmadában ennél a fajnál mindkét fél elhagyja a fészket. Sokat számít a döntésnél a fészekaljba fektetett idő, mert egy adott idő után már nem éri meg otthagyni a fészket. Illetve, hogy mennyire van késő a párzási periódusban, vagy pedig van-e olyan egyed, amely elég jó ahhoz, hogy elhagyja miatta a madár a fészket. Tekinthetjük ugyanakkor egy másik extremitásnak azt is, amikor egyáltalán nincs szülői gondoskodás, a költésparazitizmus esetében.

Beszéljünk akkor egy picit erről, és induljunk ki a kakukkokból, mint egyik legismertebb költésparazita madárfaj. Kezdjük az elejétől. A kakukkfiú és kakukklány megismerkedik. Mi történik ettől a ponttól kezdve, egészen az utód megszületéséig?

Nagyon izgalmas kérdés, már azért is, mert nagyjából ezzel foglalkoztam az elmúlt négy és fél évben, úgyhogy szívemhez egészen közel álló téma. Nem tudjuk pontosan azt, hogy a kakukkok mi alapján választanak párt maguknak. Erre több elmélet is létezik. A legelterjedtebb az, hogy egy kakukk tojó több hímmel párosodik, és majd eldől valami alapján, hogy melyik tojásnak ki lesz az apja. Viszont a párválasztás után elkezdődik egy nagyon érdekes verseny, amikor a tojó megfelelő fészket kell találjon a fiókának. Ugyanis ezeknek a fajoknak, akiket a kakukk parazitál, van már egy evolúciója ebben, és védekeznek ellene, merthogy a kis kakukk kitaszítja a többi fiókát a fészekből. Ha a kakukk nem megfelelő gazdát választ, akkor a gazda felismeri a tojást, és vagy otthagyja fészket, vagy pedig kilyukasztja a tojást és kidobja a fészekből. Vagy pedig ráépít még egy réteg fészket. A kakukk tojónak nagyon fontos tudni azt, hogy milyen fészkek vannak a környéken, és az sem mindegy, hogy mikor csempészi be a tojást.

Hogyan boldogul a fióka, miután megszületett egy más szülőpár fészkében?

Miután a kakukk tojó becsempészi a tojást a gazdafaj fészkébe, és a gazdafaj nem veszi észre, és elfogadja az idegen tojást a sajátjaként elindul gyakorlatilag egy időzített bomba. Kikel a kis kakukk, és egyszerűen eltávolítja a fészekből az összes többi tojást. Ezek a tojások pedig elpusztulnak a fészken kívül. A kis kakukk egyedül növekszik tovább, a gazdák pedig meggyőződve, hogy sajátjukat nevelik, etetik 2–3 héten keresztül, még úgyis, hogy jóval nagyobb már, mint ők. A kakukk elvonul Afrikába, és nem tudjuk azt, hogy mikor jön rá, hogy ő egy kakukk, és kakukkal kell párosodnia, nem pedig azzal a fajjal, aki őt felnevelte. Erre egyelőre még nincsen válaszunk.

Vannak kivételes esetek, amikor nem ez a forgatókönyv egy ilyen családban?

Összesen 102 olyan faj van, amely költésparazita. Ez nagyjából egy százaléka az összes madárfajnak. És a költésparazitizmus legalább háromszor fejlődött ki a madarak fejlődése során egymástól függetlenül, ezért vannak kisebb eltérések. A kakukk alcsalád képviselőre főleg az jellemző, hogy kitaszítják a gazda saját tojásait a fészekből. A gulyajárók viszont boldogan felnevelkednek a gazda saját fiókáival. És ott van Európában a pettyes kakukk, amely szarkákat parazitál, vagy varjakat, és ott is együtt nevelkednek a gazda saját fiókáival. Vagy pedig a kakukkréce, amely a sirályok fészkébe helyezi a tojásokat.

Milyen következtetéseket lehet szerinted párhuzamba vonni az állatvilág és az emberek társas szokásaival kapcsolatban?

Nagyjából ugyanazok a mozgatórugók mozgatnak minket is, mint őket. Ugyanúgy dolgoznak rajtunk a hormonok, mint rajtuk. Csak számunkra kellemetlen belátni azt, hogy ennyire rabjai vagyunk a saját szervezetünknek, és hogy ennyire gyengék vagyunk, amiért egy kémiai szignálnak nem tudunk ellenállni. Ugyanakkor azért vagyunk emberek, amiért képesek vagyunk túltekinteni ezeken a biológiai folyamatokon, és képesek vagyunk ellenállni ezeknek az ingereknek. És végső soron nem csak ez tesz emberré, hanem ez tesz jobb emberré, hogy képesek vagyunk betartani azokat a játékszabályokat, amik megkülönböztetnek az állatokról. Nagyon sok kutatás született az elmúlt periódusban, ami nagyjából pont arra tapint rá, hogy nagyon mélyen azoknak a viselkedéseknek, amelyeket emberinek tekintettünk, van egy nagyon erős evolúciós hátterük, ami más élőlényeknél is ugyanúgy érvényesül, és a közös rokonság miatt gyakorlatilag osztozunk ezekben a tulajdonságokban.