Szenzációsan megírt és legalább ugyanilyen csodálatosan lefordított regény egy olyan családról, amely nem mindennapi életét él. A nemi szerepek sem vegytiszták. Anya sokkal jobban keres, anya az, akinek karrierje van, apa főz, mos, takarít, iskolába viszi a gyerekeket, közben meg a regény végére talán ő az, aki a legnagyobbat fejlődik, megtalálva írói hangját és letéve valami olyasmit az asztalra, amire egész életében készült.

Calude-Poppy egy ideális családba születik. Amelyben rengeteg a furcsaság, hatalmas a zaj, folyton történik valami, hiszen ötödik gyerek. Anya és nagymama magukkal cipelik a szekrényt, benne egy hatalmas csontvázzal, ami időnként elődugja a fejét. Feltevődik az olvasóban a kérdés, hogy Poppy nem ennek köszönhetően próbál meg valaki olyan lenni, aki nem ő… Nagymama karaktere páratlan. Tele bölcsességgel és nyugalommal. Túl mindenen…, kivéve az el nem gyászolt veszteséget. Anya és apa házassága mókás, bohó és csurtig van szenvedéllyel. A terapeuta, akivel dolgozni kezdenek a szülők és akinek feledhetetlen karaktere végigkíséri a regényt, tulajdonképpen minden olyan üzenetet átad, amit az írónő fontosnak tart elmondani az olvasónak. A pontot az i-re azonban Thaiföld teszi fel. Hiszen a bölcsek köve, amely mindvégig a kezünkben van, olykor sokkal jobban felfedi magát, ha távolságból szemléljük, vagy egy teljesen más, addig számunkra idegen kultúra prizmáján át.

Kedvenc idézeteim:

A félelem elűzése. Megszelidíteni azt, ami rémisztő, de nem azzal, hogy elrejtjük, nem azzal, hogy karanténba zárjuk vagy a föld alá temetjük, nem azzal, hogy eltitkoljuk, hanem azzal, hogy arra intjük önmagunkat, és mindenki mást is, hogy válasszuk a szeretetet, válasszuk a nyíltságot, hogy gondolkodjunk, és maradjunk higgadtak. Hogy többféle út is van, nem csupán kettő, tágabb lehetőségek is léteznek, mint az, hogy titkolni vagy elárulni, megtéveszteni vagy reményt veszteni, férfi vagy nő, jó vagy rossz. Középutak. Messzebbre mutató utak.

…

… a szülői lét, mindenfajta ügytől függetlenül, mindig egyfajta egyensúlyozás azon dolgok között, amit az ember tud, amit csak sejt, amitől fél, és amit elképzel. Az ember sohasem lehet biztos, még (sőt talán főleg) a nagy, eget rengetően fontos dolgokban sem, a maguk szövevényességével és utóhatásaival.

…

… amikor egy kislány farmert akar hordani, és focizni szeretne, a szülei majd kibújnak a bőrükből, amikor viszont egy kisfiú lányruhát akar hordani, és babázni szeretne, a szülei terápiára küldik, és benevezik valami tanulmányba.

…

Nincs más, drágám, csak a pillanatnyilag.