12 nap Krétán

Talán most kezdem el megérteni azokat, akik évről évre Görögországot választják úti célnak. Hogyan is értettem volna meg, ha 17 évvel ezelőtt személyes ügyek miatt teljesen elzárkóztam tőle. Igaz, akkor a szárazföldön jártam, piszkosul fiatalon, kevés külföldi tapasztalattal, rossz élményekkel. Csupán a tömegturista, átverős, lehúzós arcát mutatta vagy hagytam észrevenni. Persze az egynapos hajókirándulások alatt rácsodálkoztam néhány kék-fehér, jellegzetesen görög, falinaptár szépségű santorinis házra, sok évezredes romra, de valahogy a hangulatában nem tudott elvarázsolni, inkább elindítani egy úton az igazi helyek feltérképezésére. És milyen érdekes, ennyi idő után visszatérve itt is megtaláltam a valódit.

1. nap érkezés és Chania városa

Az első napot hármasban a reptér közelében elhelyezkedő Chania kikötővárosban töltöttük. Ami Chaniát illeti, Kréta második legnagyobb városa és legszebb, de egyben legturistásabb részét a velencei kikötője jelenti. Mi éppen itt szálltunk meg és távolabbról, az ablakból kimondottan hangulatos volt a kikötői morajt figyelni. Abban az egy napban folyamatosan a helyieket kerestük, az eldugottabb utcácskákat, üzleteket és éttermeket, ahol ők esznek és a család apraja-nagyja egybegyűl. Olyan szép érzés volt figyelni, ahogyan teljesen természetes módon támogatják és tisztelik az időseket és kétség sem fér ahhoz, hogy együtt vacsorázzanak, időt szánjanak egymásra.

2. nap Almirida városa

Másnap visszamentünk Chaniából a reptérre a barátainkért, majd innen valamivel keletebbre, Almiridába kocsikáztunk, tengerparti lakásunkba. Michalis fogadott minket, majd átvettük tőle a kulcsokat, a többi kiadandó lakása üresen áll már nagyrészt ebben a periódusban. Egy domb közepén helyezkedett el, kilátással a tengerre, amelyet 5–8 perc gyaloglással lehetett megközelíteni. Almirida egy csendes kisváros, ahonnan még a halpiacra is el kell menni, de mi valahogy éppen ezt a csendességét értékeltük, számunkra az elkövetkező 10 nap központi helyévé és egyben kiindulópontjává vált.

3. nap Falassarna strand

Reggel Michalis ukrán feleségével találkoztunk, aki nem tartotta jó ötletnek aznapi úti tervünket. Azt mondta, szeles lesz arrafelé. De, hogy ennyire, nem igazán tudtuk elképzelni. Noha látványként trópusi strandokat idézett e homokdűnékkel tarkított Natura 2000-es természetvédelmi partszakasz, a homokszemcséket fújó szél korbácsoló érzése tompított a kellemes hatáson. Ennek ellenére órákat töltöttünk és talán a legnagyobb hős négy éves fiúnk volt, aki tűrte, sőt még élvezte is a természet erejét. Amikor meguntuk, a közelben található Kissamos városában sütiztünk, kávéztunk.

4. nap Gramvousa félsziget és Balos lagúna

Másnap elég későn indultunk el, így összecsúszott a reggeli és ebéd, és voltaképpen a Kissamosból induló hajón kapható kevésbé ízletes ételek mellett csupán vacsorára tudtunk egy normálisat enni. A hajó indulására is 1,5 órát vártunk, eléggé körülményesen van megoldva, mindig érkezést követően kb. egy óra múlva indul a következő hajó. De e két strand látványa éhséget, nyugtalanságot és bármi egyéb negatív érzést feledtet. Gyönyörű, monumentalista, fehér homokkal és rózsaszín koralltöredékkel borított föveny és kristálytiszta tengervíz jellemzi. Ugyan már jó ideje nem kedvelem „a hajóra felszáll a turista, leszáll egy strandon, megmártózik 1–2 órát majd továbbáll a következőre”- megközelítést, valahogy a természet szépsége, nehéz megközelíthetősége, az alacsony létszám kicsit ellensúlyozta ezt az érzést.

5. nap Elaffonissi strand

Igen, az egyik legszebb strand. Legalábbis a leírások alapján mindenképpen és talán a látvány miatt is, noha számomra nem került be az első 3 eddig látott krétai strand listába. Túl a főszezonon, itt voltak a legtöbben és igazából első alkalommal nem jött át teljesen a hangulata, még akkor is, ha gyönyörű fehér és rózsaszín homokja van és sokan azért keresik fel Krétát, hogy ezt az egyedülálló lagúnát láthassák.

6. nap Almirida strandja

Mivel számomra kirándulások során is fontos az aktív tevékenységek és teljes pihenés közötti egyensúly, azt javasoltam a többieknek, hogy egy pár napot töltsünk a szállásunk környékén, csak úgy idő és bármiféle nyomás nélkül. Talán fiunk örült mindennek a legjobban, aki végre egy fél napot medencézhetett. Délután lesétáltunk a partra a kedvenc helyi éttermünkhöz, Costanita-hoz, amely a kissé borongós időben is igazán szép arcát mutatta. Aznap úgy éreztem, mintha hosszú ideje élnénk itt.

7. nap Rethymno városa

Annyira különleges rossz időben a tenger, minden lelassul egy kicsit körülötte és főszereplőként hangosan és hullámai hangsúlyos mozgásai közepette mintha egy belsőbb, mélyebb oldalát mutatná. Ilyenkor nagyokat lehet sétálni, olvasni, beszélgetni, befelé fordulni vagy éppen várost látogatni, mint ahogyan aznap tettük. Rethymno Kréta két nagyobb városa, Chania és Heraklion között található félúton, a régió legfontosabb kulturális és turisztikai központja. Óvárosi részével, hangulatos kis utcácskáival, handmade üzleteivel, még akkor is, ha szintén velencei kikötője kevésbé impozáns, jobban elvarázsolt, mint Chania.

8. nap Almirida

Már az első napoktól fogva tervben volt, hogy egyik reggel keljünk fel hamarabb, mi, lányok és amíg a fiúk alszanak, pár órára szökjünk meg egy kicsit. Általában csak két sofőrrel számolnak az autókölcsönzők, így nekem nem volt vezetői biztosításom, de ennek ellenére levezettünk a másik kisvárosba friss tengeri gyümölcsöt venni és természetesen ezután lementünk a partra egyet kávézni és az élet dolgairól beszélni. Olyan természetes volt mindez. Ahogyan nyíltak a parti kávézók, ahogyan a nap első igazi sugaraival megjelentek az első napozók. Ebédre tengeri gyümölcsös rizottót készítettünk, amelyet a teraszon fogyasztottunk el. Jó érzés volt együtt főzni, beszélgetni, zenét hallgatni.

9. nap Elafonissi strand

Talán emiatt kellett ide visszajöjjünk, hogy lehetőséget adjunk magunknak alaposabban megismerni. Nevét egyébként arról a szigetről kapta a strand, amelyhez gyalogosan át lehet sétálni. A lagúna a legmélyebb pontján is hozzávetőlegesen 1 méter mély, vize kellemesen meleg, kristálytiszta. Második alkalommal mintha még szebb arcát mutatta volna e természeti képződmény, a finom homokos partszakasz egyik oldalán pár 10 centiméteres, gyerekeknek tökéletes lagúnájával, másik oldalán pedig úszásra kiválóan alkalmas tengerpartjával. Jobban tudtunk egymásra figyelni a barátainkkal és a pár száz méterre lévő strand feletti dombon pedig kiváló kilátás mellett ebédeltünk.

10. nap Seitan Limania strand

Sokat viccelődtünk ezen az elnevezésen. Milyen is lehet a sátán strandja? Hát, meg kell hagyni, hogy gyönyörű és vad. Amikor megérkezel a parkolóba, kecskék hada vár, akiknek kedvence az alma. Innen lehet olyan 20 percen keresztül egy meredek, de kissé kitaposott domboldalon leereszkedni. Az Akrotiri-félsziget egyik különleges sziklastrandja, a part menti sziklák között megbúvó, apró öböl. A szinte teljesen kiépítetlen tengerpart környező szikláiról ugrálnak a kristálytiszta vízbe a kalandvágyók, míg a nyugalomra vágyók éppen kavicsokból építenek egyensúly tornyot. Kora délután már árnyékossá és hűvössé válik az öböl, azonban igazán hangulatos, ahogyan méterről méterre húzódik vissza a nap sugara.

11. nap Preveli Palm beach strand

Első körben nem volt tervben. Azt hittük, hogy túlságosan távol van Almiridától, pedig milyen kár lett volna kihagyni. Valójában mind az ötünk számára az eddig látott krétai strandok közül a legszebbnek bizonyult. A tengerpart nem nevezhető igazán különlegesnek, viszont ennek a karakteressége párosul a hegyek közti szurdokokban kanyargó folyó szépségével és a part menti pálmaerdők egzotikus hatásával. Sokat sétáltunk a folyó partján és egy idő után már a víz sem tűnt nagyon hidegnek. Talán még mindig érződik kicsit az itt egykor nagyon is jellemző 70-es évek hippi hangulata.

12. nap Marathi strand és indulás

Mivel barátaink gépe hamarabb indult Bukarest felé, már délelőtt elhagytuk a szállásunkat. Az úton a reptér felé megbeszéltük, hogy kinek milyen görög étel ízlett a leginkább, illetve házigazdáink életén elmélkedtünk. A tengerpartokon a legtöbbször egyébként friss tengeri gyümölcsöket fogyasztottunk, főként grillezve vagy saganaki szószban és enyhén fűszerezve, friss salátákat, amelyek kimondottan finomak voltak. Különösen ízlett a Myzithra nevű krétai fehér sajt, amely a fetánál krémesebb és kevésbé sós. A hegyekben a kecske és bárányhús a jellemző, noha én személy szerint nem fogyasztom ezeket a húsokat. Finom volt a Dakos (kenyértészta Myzithra sajttal, paradicsommal, olívaolajjal), Chaniatiko Bureki (cukkinis, burgonyás rakott étel) vagy akár a fava. A budapesti járatra a reptér közelében található Marathiban várakoztunk, ahol még egy búcsúfürdőzés is belefért a fiúk számára.

A közös főzések és evések, a hosszú kirándulások, a különlegesen szép strandok, a finom homok, az önfeledt fürdőzések, a gyereknevetéssel teli homokvárépítések, a páratlan kilátás és a mély beszélgetések vagy néha egy-két vita, egyet nem értés, mind-mind egy tökéletes keretet nyújtott ahhoz, hogy együtt legyünk, együtt és egymásra figyelve tapasztaljuk meg a krétai mindennapokat és egymás szemében lássuk a mostani önmagunkat.