Veszélyek az úton – Via Transilvanica

Szerző: Deák Anna, Maxim Orsolya • Fotók: Deák Anna, Maxim Orsolya • 2023. július 26.

Megosztom:

Veszélyek az úton – Via Transilvanica

A 2020-as első utunk óta rendszeresen kérdezik tőlünk, úgy a család és barátok, mint idegenek on- és offline: nem féltek? Ebben a cikkben csokorba gyűjtjük, hogy mitől féltenek minket az emberek, és hogy mitől félünk igazán, már ha egyáltalán félünk.

Kutyák

Nem, nem a medvékkel indítunk, habár a nekünk szegezett kérdések nagy része rájuk vonatkozik. Élő medvével még nem találkoztunk, csak a nyomaikkal, juhászkutyákkal viszont annál inkább: minél lankásabb egy táj, annál gyakoribbak a nyájak. Az utolsó két utunk során a kutyákkal való kellemetlen találkozásokat úgy próbáltuk elkerülni, hogy az ortodox húsvét előtti napokban keltünk útra, annak reményében, hogy a nyájakat még nem terelték ki, az alacsonyabb területeken azonban már nem ritkaság, hogy a nyájak kinn telelnek, mert a telek enyhébbek és a juhok így is találnak ennivalót.
A figyelmes túrázó már messziről hallja a nyájak kolompjait, kutyák ugatását. Számos esetben a kutyák egy kis csaholással nyugtázzák, hogy idegen halad át a tájon, közelebb jönnek, de nem támadnak, ha nem adunk okot rá. Amennyiben kutyák közeledését észleljük (nem nehéz észrevenni :-)), lassítunk egy picit a tempón, megvárjuk egymást, majd túrabotjainkat bokamagasságban magunk mögött tartva vagy a földön húzva szépen, lassan kivonulunk a területükről; a lehető legnyugodtabb hangon beszélünk, csak legvégső esetben kiáltunk rájuk, hogy a juhász észrevegyen minket és visszahívhassa a kutyáit.
Többen ajánlották, hogy legyen nálunk petárda, de mivel nem vagyunk rutinos petárdahasználók, nem éreztük biztonságosnak, hogy egy ilyen feszült helyzetben kísérletezzünk velük. Ugyanakkor a pásztorok néha petárdákkal ijesztik el a medvéket, és ez általában a kutyákból nem a legjobbat hozza ki. Legutóbb ultrahangos kutyariasztót is vittünk magunkkal, de a fenti túrabotos módszer minden esetben bevált, egyszer sem vettük elő a hátizsákból (vagy úgy is mondhatjuk, hogy hiába cipeltük :-)).

Időjárás

Ahogy a skandináv tájakon mondják, nincs rossz idő, csak rossz ruha: egy kis felkészüléssel szinte minden időjárási jelenségre fel lehet készülni. Kettőnk közül Anna követi inkább az időjárás-előrejelzést, amennyiben nagyon rossz időt mondanak egy adott időpontra, ahhoz tudjuk igazítani az indulást és a tempót, hogy minél kevesebbet kelljen esőben gyalogolnunk. Mindenesetre a réteges ruházat, a hamar száradó zokni, a kényelmes cipő és az esőkabát eddig biztos társunk volt útjaink során.

Erős szél, napsütés

Bár a leggyakrabban, amikor terepen vagyunk, azon drukkolunk, hogy ne essen az eső és szép időben gyalogolhassunk, a derűs idő is veszélyeket rejthet magában. Idén volt olyan nap, amikor az aznapi távot szinte teljes egészében tűző napon tettük meg, anélkül, hogy bárhol árnyékba húzódhattunk volna. Fontos ilyenkor, hogy a napszúrás ellen fejfedővel védekezzünk (kalap, napellenzős sapka, csősál), a jó minőségű napszemüveg védi a szemünket a káros UV-sugárzástól, illetve erős szél esetén érdemes szájbalzsamot, arckrémet, kézkrémet használni, ami védi a bőrünket a kiszáradástól, az ajkainkat a kicserepezéstől.

Medve, kígyó és egyéb állatfajták

Medvék ellen sok jó tanácsot kapunk, de egyelőre még nem kellett tesztelnünk egyet sem. Mindenesetre sokan esküsznek a hangos beszédre, sípolásra, zajongásra a bokrosabb szakaszok mentén, mi is találkoztunk túrázókkal, akik minden erdős szakasz előtt nagy zajt csapnak.
Kígyók ellen magas szárú bakanccsal, hosszú szárú nadrággal és nyitott szemmel járással tudunk védekezni: ha a lábunk elé nézünk, nem riasztjuk meg az úton napozó, összetekeredett kígyót.

Kullancs

A természetben járók tudják, hogy gyakori jelenség, mi rutinos táborozóként kis túlzással már csukott szemmel is ki tudjuk szedni az időben észrevett kullancsot. A VT útvonala gyakran vezet át nyájak által frekventált tájakon, magas füveken, lombhullató erdőkön, ezért nap végén fontos, hogy ellenőrizzük, van-e kullancs bennünk. A kullancs helyét érdemes egy ideig figyelemmel tartani, amennyiben a csípés helyén megjelenne a piros, táguló kör, orvoshoz kell fordulni. A hosszú szárú, betűrt ruházat segít távol tartani a kis élősködőket, és a szúnyog- és kullancsriasztó is jól jöhet, amennyiben az évszak és a terep indokolja.

Sár, áradás sújtotta terep

2020-ban és idén is sok sáros, dagonyás szakasszal találkoztunk, ahol alig tudtunk valamicskét haladni. Ilyenkor nekünk a túrabotok jelentik a legjobb segítséget, ugyanis azzal tudjuk magunkat a terepen fixálni és így kevésbé csúszunk vissza lejtős terepen. Idén a hosszú esőzések és a hóolvadás miatt nagyon vizes, pocsolyás terepen is áthaladtunk, ilyenkor a túrabotok ugyancsak hasznosak: ki lehet velük tapogatni, hogy mennyire mély a víz, a sár, szilárd-e az út széle? Ugyanúgy, patakokon való átkeléskor is segít, ha a botjainkra tudunk támaszkodni és így tartjuk az egyensúlyunkat. Érdemes figyelni arra, hogy az utak többsége falvakat köt össze, ahol gyakran járnak szekerek, traktorok, ezért az út gyakran kátyús, keréknyomos; ha sáros út ígérkezik, számoljunk vele, osszuk be úgy a menetidőt, hogy ne sötétedjünk el, ha esetleg csak lassabban tudnánk haladni.

Ismeretlen terep, eltévedés

Útjaink során többször megtörtént velünk, hogy bizonyos szakaszokon elmaradoztak a jelzések, és elbizonytalanodtunk abban, hogy vajon jó helyen járunk-e. Ilyenkor nagy segítséget jelent, ha rá tudunk nézni az előzőleg letöltött offline térképre, és így követve az útvonalat haladunk tovább annak reményében, hogy egy idő után belefutunk majd egy újabb jelzésbe. Eddig ez a megoldás bevált.
Sajnos a kelleténél többször kellett már ehhez a megoldáshoz folyamodnunk, ugyanis a túraútvonal mentén van, hogy ellopják, kidöntik, elrejtik a jelzőoszlopokat, megrongálják a táblákat, kivágják a fákat, amiken a jelzések vannak. Érdemes gyaloglás közben figyelmesen járni, illetve időben, megfelelően előre készülni navigációs szempontból is. Ha valami miatt nem boldogulnánk az okostelefonnal, segíthet, ha visszagyalogolunk a legutolsó megtalált jelzéshez és onnan ismét továbbhaladunk, hátha valahol mi nem vettünk észre egy jelzést.

Saját erőnk, fizikai korlátaink

Fontos tudni, hogy hogyan működünk megnövekedett terhelés alatt, túrázáskor mennyi ételre, folyadékra van szükségünk, testünk melyik részén keletkezik esetleg fájdalom, ha túl sokáig gyalogolunk. Érdemes egy többnapos túra előtt kisebb, fél-egynapos utakat tenni, ahol betörjük a cipőt, megszokjuk a hátizsákot, a szintkülönbségeket. Orsi a Camino óta az indulás előtti és érkezés utáni nyújtógyakorlatokra esküszik, idén teszteltük a VT-n is és most már ketten is magabiztosan állíthatjuk, hogy segít megelőzni az izomlázat!

Mit tegyünk, ha baj van?

Első lépésként érdemes felmérni, hogy mi a veszély forrása: eltévedtünk, megsebesültünk, víz nélkül maradtunk? Ha eltévedtünk és biztonságosnak ítéljük, érdemes visszatérni az utolsó olyan pontra, ahol még tudtuk, hogy hol vagyunk. Ha van térerő, megfontolhatjuk, hogy előttünk vagy mögöttünk levő település szállásadóitól tanácsot kérünk, vagy amennyiben tudjuk, hogy az adott útszakasznak van „örökbefogadója” (părinte de drum), ők is segíthetnek, vagy tudják, hogy kihez fordulhatunk. Az 112-es hívószám bármilyen hálózatról hívható, akkor is, ha a saját hálózatunknak nincs lefedettsége vagy elfogyott az egység a telefonunkról. Az országos hegyimentő szolgálat, a Salvamont összeköttetésben áll az 112-vel, amennyiben oda telefonálunk, ők azonnal kapcsolják az adott területért felelő Salvamont csapatot.
Mi eddig szerencsére biztonságban éreztük magunkat. Egy-két nehezebb tereprészt vagy fáradtabb napot leszámítva nem jut eszünkbe olyan vészhelyzet, amit kiemelhetnénk, de továbbra is úgy tartjuk, hogy érdemes felkészülve útra kelni. Biztonságos, élménygazdag utat kívánunk mindenkinek, aki rászánja magát az indulásra!
Az előző részeket itt olvashatod.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ