Ünnepek, másként. Beszélgetés online térben egy másfajta húsvétról

Szerző: Kovács Réka • Fotók: Matusinka magazin • 2020. április 15.

Megosztom:

Ünnepek, másként

Beszélgetés online térben egy másfajta húsvétról

Nagycsütörtökön meghívottaink a jelen helyzet által okozott változásokat taglalták a feltámadás ünnepének szempontjából.
Próbáltuk kulturális, egyházi és lelki vonatkozásait is körbejárni az idei ünneplésnek Dr. Gagyi József egyetemi tanárral, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatójával, aki többek között kulturális antropológiával is foglalkozik, Kassay Géza, a Brassó Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztorával, aki a Diakónia Keresztyén Alapítvány brassói fiókjának elnöke is, és Becsky Borbála pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, mentálhigiénés szakemberrel. Az alkalom moderátora Dr. Frigy Szabolcs szociológus, egyetemi tanár volt.
A vallási ünnepeink megélése mindig egy társadalmi aktivítás, a rítusok, a szokások által. Az aktív együttlét most más lesz. Nem tudjuk közösségben megélni az ünnepet, nem mehetünk el templomba, nem ülhet össze a nagy család, nem látogathatjuk ismerőseinket a locsolkodás alkalmával.
Másként lesz aktív az egyén, de Gagyi József szerint legtöbbünknek nem okoz majd gondot részese lenni az ünnepnek, kapcsolatokat teremteni akár rég fel nem keresett ismerősökkel, amire az internet lehetőséget ad, és ezt nagyon sokan ki is használják maximálisan. Észlelése szerint az online térben sokkal többet kapcsolódunk most, a kényszerhelyzetben, mint előtte. Arra hívja fel a figyelmet, hogy valóban “aktiváljuk egymást”, figyeljünk oda másokra, jussanak eszünkbe egyének, keressük fel őket, szólítsuk meg. Most itt a lehetőség valóban kihasználni minden féle csatornát erre.
Kassay Géza lelkész azokat a magányos időseket félti, akik nem tudnak élni a technika és internet adta lehetőségekkel. Az egyháznak és a közösségeknek róluk sem szabad megfeledkeznie, akár telefonon is fel lehet őket keresni. Óriási lehetőséget lát az online világban és eszközökben, amiktől szerinte az egyházaknak sem kell elhatárolódni. Ahogy léteznek már vallási rádió adók, úgy lehet kihasználni más csatornákat is arra, hogy az emberekhez eljusson az egyház szava, legyen az a televízió, vagy internetes közvetítés, ezeket mind meg kell próbálni.
Becsky Borbála szerint amire figyelnie kell most az egyénnek: mire jó ez a helyzet? Arra kell fókuszálni, hogy váljon hasznunkra ez az időszak, építésre használjuk. Mindig van lehetőség arra, hogy megálljunk és végig gondoljuk: hol tartok? Kik az utitársaim? Végezzünk egy fajta önreflexiót. Ez a megállás a lélek táplálkozása lehet. A másik kulcsszó a tudatosság. Ha csak tátjuk a szánkat, sodródunk mint egy falevél. Inkább hozzunk döntéseket, és profitáljunk a helyzetből. A rendrakás, felmérés, leltározás időszaka legyen ez, akár a veszteségeket is vegyük őszintén számba: mit nem lehet most? Ha ezt a munkát elvégezzük, akkor új repertoárt alakíthatunk ki: válságtúlélő eszköztárat alakíthatunk ki magunknak. Ez mind egyéni munka, ami tudatosságot igényel. Az eddigi tudásunkat kell összevetni az új helyzettel: mi az ami még működik a régi dolgokból?
Frigy Szabolcs fontosnak tartja ezt az erőforrást: az elcsendesedést és befele figyelést, amire talán most van alkalmunk.
A református lelkész is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az ünnep mindig egy állomás: kitekintünk, számbaveszünk, de ugyanakkor felkészülés is a jövőre is. Sajnos kevés az ünnep az életünkben, valamikor az őskeresztények minden vasárnap ünnepelték Jézus feltámadását is. Úgy véli, jelen helyzetben azt kell szem előtt tartani, hogy az ember ne “zökkenjen ki”, ha nem is tudja végezni a szakmájával, hivatásával összefüggő munkáját, találja meg, hogy otthon mit tud tenni, mert ott is van amit tenni: lehet foglalkozni a családdal. Ne hagyjuk eltelni a időt úgy, hogy nem csináltunk semmit, akár csak apró dolgokat is, amilyen például a rendrakás dolgaink között.
Meghívottaink arra a kérdésre, hogy van-e ünnep a rítusok, közösség nélkül, egyöntetűen azt válaszolták, hogy
az ünnep marad, átalakul, különbözik majd az eddigiektől, de megmarad, és majd visszatér régi formájába, ahogy már többször is megtörtént a történelem során.
A kommunizmus évei alatt például hivatalosan nem volt karácsony, sem húsvét, mégis az emberek ahogy tudtak ünnepeltek, és az ünnep maga fennmaradt, majd újból szabadon lehetett megélni. Vagy akár a Csíksomlyói búcsút is vehetjük példának, ugyanis évtizedekig nem lehetett búcsút tartan, de anélkül, hogy hírdették volna volna, az emberek elmentek a búcsúba.
Gagyi tanár úr úgy véli még nincsenek igazán nagy traumák, szenvedések a jelen helyzet miatt, még elviselhetőek a mindennapok, és egyfajta várakozás van. Sokan egy nagy vakációként élik meg a helyzetet, egyelőre különlegességnek számít, a mindennapokból való kiszakadásnak. Majd a későbbiekben, amikor többünket érint konkrétan, például a közvetlen környezetünkben előforduló betegség által, akkor majd jobban fogjuk érezni a krízist, egyelőre csak a külvilág dolgának véljük ezt, de most még van egy viszonylagos egyensúly. Természetesen az ünnep bizonyos rituális részei hiányozni fognak, amilyen a gyülekezeti közös templomi szertartásokon való részvétel, de vannak amik megmaradnak: a kulináris szokások, az evéssel kapcsolatos szokásaink, a családdal együttlevés, a tojásfestés. Tehát alakváltozásai történnek a formáknak, de a rítus nem szűnik meg. Főként az idős korosztálynak fognak hiányozni a rítusok, de ezek majd visszatérnek, esetleg format váltanak, kibővülhet, gazdagodhat is az ünnep a jövőre nézve.
Becsky Borbála úgy tapasztalja a környezetében nagy a félelem, szorongás, már csak a betegség apró jeleitől az embereknek a halál gondolata jön elő. Egyfajta szorongás épült be az emberek életébe, ami ingerültebbeké, türelmetlenebbeké teszi őket. Ezért oda kell figyelnünk kapcsolatainkra, mert rejtett szinten jelentkezik a vírus, és hatással van ránk akkor is, ha nincs a közvetlen környezetünkben a vírus által megbetegített személy. Azért fontos ezt tudnunk, mert most az a lélektani tér amiben létezünk más, ezt nem ismerjük. A segítő munka, amit ő nap mint nap végez, most csak tűzoltás, a pszichoterápia megköveteli a személyes találkozást, a páciensek hiányolják ezt leginkább, és ők maguk szüneteltetik a közös munkát, amíg a helyzet el nem múlik, mert az online térben nem végezhető olyan hatásfokkal ez, mint személyes találkozások alkalmával.
Kassay Géza beismeri, hogy ezalatt az időszak alatt a gyülekezeti tagok elkényelmesedhetnek, könnyebb az otthon melegéből a fotelünkben hallgatni egy istentiszteletet, de bízik benne, hogy a nehéz időszak lejárta után az emberek visszaszoknak a templombajárásra, mert a közösségnek összetartó ereje van, és ezt csak ott, személyesen érintkezve, találkozva élhetik meg. A vallásunkat, hitünket egyénileg is megélhetjük, de fontos a gyülekezet. Reméli, hogy ezután jobban vágynak majd közösségbe járni az emberek, és talán pozitív hatása is lehet ennek a jelenségnek az egyházak életére.
Bíztatásként meghívottaink kihangsúlyozták: a világ természetes rendje, hogy kihívások, katasztrófák vannak, ezek ugyanúgy a létünkhöz tartoznak, mint a szép dolgok. A rítusok segítenek feldolgozni ezeket, de megváltoztatni őket nem tudjuk, nem is lehet. Csak túlélni, újraszervezni lehet, és bízni benne, hogy jól alakul az élet. Hosszútávon nem lehet lemondani arról, hogy az emberek találkozzanak, érintkezzenek, érezzék és tudják egymást, tehát a régi rend vissza fog állni, az ünnepek és rítusok megmaradnak, addig is alkalmazkodjunk.
A pszichológus szerint ahogy a pszichoterápiában a “mintha helyzetek” segítenek, vagyis tegyünk úgy mintha ez vagy az a helyzet más lenne, játsszuk el hogyan csinálnánk, ha más helyzetben lennénk, és a “mintha helyzetek” bármikor megvalósíthatóak, így most is azt javasolja, hogy amit lehet és amit szoktunk tegyük meg: fessünk pirostojást, készítsünk ünnepi fogásokat, tegyük ünneplőbe magunkat és otthonunkat, tanuljunk a gyerekünkkel locsolóverset, vagyis tegyünk úgy “mintha”. Ez segíthet.
Reméljük, hogy sikerült megnyugtató hangokat megszólaltani beszélgetésünkben, és mindazok akikben frusztráció van fel tudnak engedni.

Éljük meg bátran a vallásosságot!

A szakemberek legrövidebb tanácsai:

Maradj otthon és imádkozz…., és “legyünk együtt”, ….és adj teret a megújulásnak és a csodáknak!

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.