25 márc Tudatos jelenlét, önszeretet és öngondoskodás – avagy mit kezdek a nehezeimmel?
Tudatos jelenlét, önszeretet és öngondoskodás – avagy mit kezdek a nehezeimmel?
Olyan nincs, hogy mindennap jól vagyunk. Vannak jó és kevésbé jó napok, és vannak szörnyűek, mindenki hagyjon békén, semmihez és senkihez nincs kedvem/energiám napok. És ettől még nincs velünk semmi baj, nem vagyunk lelki betegek. Csak van, hogy elfogy a lendület, az erő, eluralkodik rajtunk egy emlék, egy érzés, foglalkoztat egy gondolat, szúrja valami a szemünk, szakítja ki valami a dobhártyánk, visszhangzik egy tegnap kapott megjegyzés, újra és újra bekattan valami fájdalmas. És ez rányomja bélyegét a hangulatunkra, fizikai erőnkre. Hogy vannak ilyen napok, ezzel nincs még semmi baj, inkább azzal van, ha nem tudok az ilyen napokkal mit kezdeni. És sokszor azt látom, tapasztalom ügyfelekkel dolgozva, hogy bizony nem tudunk az ilyen napokkal, helyzetekkel mit kezdeni.
Menekülünk előlük, nem akarunk tudomást venni róluk, szőnyeg alá söpörjük őket, lefoglaljuk magunkat, eltereljük a figyelmünket, vagy éppen az ellenkezője, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik, fájunk, szenvedünk, azt hisszük belehalunk, önsajnálatba fetrengünk és áldozati szerepben tartjuk magunkat. Egyik sem jó megoldás, sőt mindkettő veszélyes. A szőnyeg alá söprés azért, mert attól még a sok kosz ott van, csak éppen nem látjuk, de a mélyben ott fortyog és egyszer csak, mint egy vulkán a felszínre tör, robban, és mindent feléget maga alatt. Az önsajnálatba menekvés, a szegény én, miért pont velem, mikor lesz ennek már vége, nem bírom tovább, mivel érdemeltem én ezt ki pedig mélyzuhanásba visz. Ez a két szélsőséges nehézhelyzet, fájdalomkezelés hosszú távon lelki beteggé tesz, és nagyban befolyásolja a pszichés állapotunkat is. Nézzük, hogyan lehet úgy reagálni a nehéz érzésekre, hogy azokból jól tudjunk kijönni.
1. Elfogadom. Konstatálom, hogy mi történik. Adok teret neki, hiszen minden nehéz érzésnek van létjogosultsága, ha egyszer megjelenik. Valamit akar, valamiért jött. Valamiért ott van és valamit jelezni akar. Feszít, hogy vegyem már része, hogy foglalkozzak vele, hogy adjak teret neki.
2. Hagyom. Hagyni kell ezeket a nehéz érzéseket megnyilvánulni. Feljönni. Nem elfojtani és nem túltolni, azaz rátenni még egy jó pár lapáttal. Valahogy egy megengedő álláspontba kerülni.
3. Figyelem. Fontos a megfigyelő magatartás ezekben a helyzetekben. Kíváncsian nézzünk rá ezekre a helyzetekre, érdekeljen, hogy hol gyökerezik, miből táplálkozik ez a nehéz érzés, mit akarhat, mire lenne szüksége stb. Fontos ez a megfigyelő álláspont, mert mihelyt megfigyelem, máris eltávolodom kicsit, azaz már nem olyan erős, nem von be, és nem örvénylik, mert képződik közém és a nehéz érzés közé egy kis rés, távolság.
4. Önegyüttérzés. Tudjak ott lenni magamnak ezekben a nehéz érzésekben. Viselkedjek úgy magammal, mint ahogy viselkednék hasonló helyzetben egy szerettemmel, bátorítsam, támogassam, öleljem. Ha segít, mondjam ki hangosan: Ez most nagyon nehéz. Ez most nagyon fáj. Nagyon rossz. De itt vagyok magamnak. Együtt megoldjuk ezt is. Legyek türelmes, megértő és empatikus.
5. Önszeretet és öngondoskodás. Mindkettő elengedhetetlen, amikor nehéz. Ezekben a nehéz pillanatokban, élethelyzetekben kell tudjam szeretni magam leginkább, és kell tudjak gondoskodni magamról. Úgy, hogy kapcsolódom önmagamhoz, az igényeimhez és megadom magamnak. Ha így teszek, azaz ott vagyok magamnak jelenléttel, értő figyelemmel és gondoskodással, egyszer csak alábbhagy mindaz a nehéz, amit érzek, elmegy, elmúlik, leülepszik, visszaáll az egyensúly. Elmennek a nehéz érzések. És jön egy jobb nap, könnyű érzésekkel.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
