18 dec Tankönny – Marika, a csendes
Tankönny –
Marika, a csendes
Pedig ott van az osztályban. A sarokban, vagy épp egy láthatatlan padban. Valaki háta mögött. Általában a névsorolvasásnál derül ez ki. Egyébként nem látszik. Nem akar látszani. Azt hinnénk, hogy nem kér figyelmet, hogy neki ez így jó. Megy, ahová a többség megy, csinálja, amit a többség csinál. Csakhogy ne legyen látható.
Mert Marika sincs benne a gyereknevelési nagykönyvben. Ha benne lenne, akkor is megkérné a könyv íróit, hogy valahová olyan helyre rakják, ahol nem látszik. De nem kéri meg, mert az kommunikációt igényel, a kommunikáció pedig társas kapcsolatot, láthatóságot.
Marika az, aki nem nem-kéri-a-figyelmet, hanem egy másfajta figyelem kell neki.
Ismertetőjelei:
Kaméleon. Igyekszik a környezetbe minél tökéletesebben beleolvadni. Nem öltözik kirívóan, annak örül a legjobban, ha egyenruhába kell járni, így minél inkább a tapéta része lehet.
A névsorolvasásnál alig hallhatóan fogja mondani a nevét.
Fél a saját hangjától, ezért nem is beszél. Ha meg kell szólalnia az osztály előtt, akkor általában lefagy. Ez amúgy nem csak azért van, mert fél a saját hangjától, hanem mert… fél a nyilvánosságtól. Nem szeret semmi olyan tevékenységben részt venni, ami szereplést igényel. Retteg attól, hogy egyedül kiálljon az osztály elé, és őt nézzék.
Az agya amúgy egy szivacs. Minden részletet észrevesz, lát, analizál. Tudja, hogy ki milyen zoknit húzott aznap, tudja, hogy biológiából mit mondott rosszul a tanár, tudja, hogy milyen a krétának hangja a táblán. A nyári táborokban pedig tudja, hogy a természetbúvár programon a programtartó milyen bogarakat hozott, és hogy melyiknek volt letörve a szárnyának egy darabkája.
Marika kiemelten szabálykövető. Ha kicsengetnek, kimegy szünetre, akkor eszik, mikor uzsonnaszünet van, akkor iszik, mikor a tanító néni vagy a programtartó azt mondja, hogy lehet.
Nem kérdez még akkor sem, ha nem érti. Majd hazamegy és elolvas két könyvet, és az egész internetet kiolvassa, meglesz a válasza, de nem fogja felemelni sosem a kezét, hogy kérdezzen vissza valami érthetetlenségre.
Nem fogja sosem nyújtani a kezét, még akkor sem, ha tudja a választ a kérdésre.
Nem kizárt, hogy Marikának van egy plüssállata, egy kabalája, egy rongyikája, ami mindig vele van. Ez az ő biztos pontja.
Mit lehet csinálni?:
Vajon mit tudunk csinálni Marikával, hogy érezze ő is, és a csapat is, hogy rettentően értékes tagja.
Lenyűgözi főképp a természettudomány. Ezt viszont csak akkor lehet megtudni, ha olyan technikákat vetünk be, amelyek nem klasszikusak. Feleltetni nem ér, szerepeltetni nem ér, hiszen lefagy, akkora nagy benne a gát, hogy elzárják a száját. Gócot és görcsöt fog érezni az egész teste, szavakat és gondolatokat így nem tudunk kiszedni belőle.
Meg kell értenünk, hogy a tudásfelmérésnek rengeteg módja van. Mivel Marika egy két lábon járó lexikon, imádja az egyéni munkát: adjunk neki teret erre. Írjon enciklopédiát, könyvet, olyan plakátot, amit nem kell majd bemutatni az osztály előtt.
Adjunk neki olyan füzetet, amibe jegyzetelhet, leírhatja napközben a kérdéseit, amit nap végén odaadhat a tanítónak, a programtartónak.
Postaláda: hozzunk létre egy postaládát az osztályban, táborban, ahol bárki írhat bárkinek. Ne lepődjünk meg, ha azt tapasztaljuk, hogy Marika mindenkinek személyre szabott levelet ír, kedveset, felemelőt.
Az osztályban, táborban adjunk sok teret arra, hogy a gyerekek csapatban dolgozzanak, bátran jelöljük ki a feladatokat előre: Marika legyen a megfigyelő, ellenőrző vagy adatelemző. Kerüljük az elején azokat a feladatokat, amelyek megoldása fizikai kontaktust igényel a gyerekek részéről. Ha mégsem, akkor ne lepődjünk meg, hogy Marika leizzad és pánikrohamot fog kapni. (Nem, de közel fog állni hozzá. Azért nem fog pánikrohamot kapni, mert akkor ő lesz a figyelem központjába, és ugyebár Marika és a figyelem központja…)
Ha csoportos, osztályszintű feladatban gondolkodunk, nagyon fontos lesz a csoportos VISSZAJELZÉS a közös munkára. Ebben a visszajelzésben nekünk kell rávilágítani egy-egy gyerek működésére. Ilyenkor bátran emeljük ki Marika csendes szerepét, mondjuk el, hogy mennyire fontos, hogy a csoportban legyen egy analizáló és lexikális tudásforrás. Ezt Marika díjazni fogja, de ne vigyük túlzásba a dicséretet sem, egy-két mondat épp elég. Ha túlzásba visszük Marika kényelmetlenül fogja érezni magát, és kontraproduktívak leszünk.
Felnőttek társaságát és figyelmét igényli, de nem tudja kérni. Marikára szánjunk időt, szünetben menjünk hozzá, kérdezzünk tőle valami tudománnyal kapcsolatosat, kérdezzük meg, hogy mi volt a kedvence az órán, kérdezzük meg, hogy milyen könyveket szokott olvasni. Ilyenkor Marika nem fog félni a hangjától.
Van Marika az osztályodban? Találkoztál vele táborban, gyerekfoglalkozáson? Mesélj róla, mit csináltál?
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.