Levél 2020-as önmagamhoz

Kedves fesztiválozó,

Nem tudom, hogy milyen érzések lesznek benned jövőre, eljössz-e negyedik alkalommal is, vagy ez volt itt az utolsó torockói Double Rise-od és teret adsz valami másnak, amit régóta ki szeretnél próbálni vagy valami teljesen új impulzusoknak engedsz majd. Hiszen egy év alatt annyi minden történhet. Ha pedig az időnél tartunk egy fesztivál alatt is mennyi szerep keveredik, akárcsak az életben. 

… gyerekként

… anyaként 

Az újdonság és csoda varázsa. Egy már ismert élmény átélése más szinten, amikor már nem az én az első, hanem csak majdnem. Valahogy az első fesztiválélményhez hasonlít először babával ott lenni. Minden ismét újjá válik, felfedezhetővé, együtt. Második alkalommal, egy kisgyerekkel már jönnek az összehasonlítások, olykor a klisék. Milyen volt  azelőtt, miben másabb az idén, mennyit fejlődött a gyerek. És talán itt lép visszafordíthatatlanul érvénybe mindaz, ami gyerekkorban, vagy gyerekként automatikusan jön, a felszabadultságra, szabadságra való törekvés. Hiszen ebben az életszakaszban is megoldható, csak talán tudatosság és akarat kérdése. A nem menni az árral. Mert aki elindul azzal a bizonyos árral valahogy beszűkülhet egy szerepbe, vagy egy nézőpontba.

… feleségként

A tudat, hogy van a helyszínen, vagy a színfalak mögött, otthon egy valódi lelki társ, egy idő után felszabadultabbá tesz. Aki megért, aki veled megy, vagy éppen elenged pár napra fesztiválozni. Mert érzékeli, hogy éppen mire van szükséged, és mert olyannak fogad el, amilyen vagy. Még ha ez nem is mindig a hercegnős mesebeli attitűd, vagy 4 óra alvás után másnap van.

És nem utolsó sorban … NŐKÉNT

Ami végülis minden ebben az egy szerepben, vagy ez mindegyikben. Vagy csak úgy egymagában? Hiszen olyan jó érzés összeállítani a fesztiválos outfiteket. Eleinte csak úgy jön magától, később már érettebben azokból az üzletekből lehet választani, ahol inkább tiniknek szóló darabok vannak. Egyszer-kétszer az évben lelkiismeretfurdalás nélkül fast fashion-höz nyúlni és már mindenki tegez. A fesztiválozós évek telésével növekvő külső elvárások nélkül. Munkahelyi és otthoni logisztika nélkül. Időpontok nélkül. A tapasztalatok miatt kialakult kritikai érzéket félretéve. Még akkor is, ha nyilvánvalóak a szervezési hibák, oda nem figyelés, felszínesség. Mindent félretéve. Csak úgy mosolyogni, szabadon. Mert az olyan jól áll. Még mindig. És talán még oly sokáig.

Majd jelezz vissza levelemre, ha lesz erre egy kis időd 2020 július elején, kíváncsi vagyok jövő nyáron hogyan látod és csinálod.

Üdv,

egy fesztiválozó (is)

Erdélyi fesztiválok és nem csak, ahol eddig egyik-másik szerepemben, vagy akár az összesben, de jelen voltam:

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.