Paszulyosok

Nemhiába mondta Tamási Áron, hogy “az élet sokkal könnyebb városi nadrágban, mint székely harisnyában”. Tapasztalta ő ezt. Ugyebár, én általában városi nadrágban járkálok, de azért néha csak felpróbálom magamra azt a székely harisnyás létet is, ha már egy kis megművelésre váró föld vár rám. Amit parlagon hagyni egyenesen vétek! Nem mondom, hogy a munka könnyű, de vannak előnyei: sokkal jobb, mint egy pszihoterápia, az embernek sikerélménye van, feje fölött a kék ég, tüdejében a friss levegő (aránylag), fülében a madárcsicsegés, és mindeközben a növekedés csodáját szemlélheti. Nem utolsó sorban meg maga az eledel is egészségessé válik, azáltal, hogy a növények rovarirtómentességet élveznek. Meg személyes szeretetemet, amit aztán bőséges terméssel hálálnak meg. Mely két év szünet után (némi gyermeki segítséggel) ismént bekövetkezett, csak úgy kapkodom a fejem, hogy most épp mit szedjek le! Leszüretelvén a paszulyt, összefőzöm a hagymával, paprikával, murkokkal és paradicsommal. Családomnyi adagokban a nagyját üvegekbe zárom, jól jön az majd a hideg téli napokon! A leveshez még fokhagymát, egy felvert tojást, kis zsiradékot és tejfölt teszek. A másik változat a “kórházi eledel“, ami egy nagyon kedves (és peches) ismerősöm  szerint gyakran szerepel az étlapon, és ráadásul ehető is (nekem ott ilyent nem tálaltak!). Ez egy egytálétel, amelynek  csirkepörkölt alapját összekeverjük zöldséges (hagyma, paprika, paradicsom, murok) zöldpaszullyal, meglocsoljuk tejföllel, megszórjuk sajttal, majd összepirítjuk lerben. Szerintem is íztobzódás !

Márta néném paszulyosa

Az ember, megérvén egy bizonyos életkort, nosztalgiával tekint vissza az elmúlt időkre. Lévén az idei egy nem túl meleg nyár (nyaralási opciók amúgy is minimálisra csökkentve), kényelmes kanapénk ölén, kockás gyapjúpokróccal lábunkon, gyermekkorunk nyaralásain mélázhatunk, amikor még a Marosban lubickolhattunk, nagy kertek kényelmes faágának rejtekén olvashattunk.

Az étel ugyan finomra sikeredik, de az évek során valahogy elvesztek azok a régi ízek, és sehogy sem bírok reájuk akadni. Álljék itt tehát jobb híján az én paszulyosom receptje:

a zöldségesnél akkora átmérőjű krumplikat válogatsz, amekkora o betűt formálsz a hüvelyk- és mutató ujjaddal (ennek az eladó mindig roppantul örül), személyenként 4 darabot számolva.