Most úgy látja, hogy jobb lett volna előtte egy kicsit világot látni és utána elvégezni az egyetemet, de akkor ő egyből bejutott a választott szakra. Rájött, ha 35 ember az évfolyamtársai közül népművészettel foglalkozik, akkor érdekesebb lehet városi jelenségekkel, kulturális antropológiával, dokumentumfotózással vagy éppen a muzsikus cigányokkal foglalkozni. Amikor az első gyermeke megszületett, ismét egy hajtűkanyart vett, érezvén, hogy fontosak a városi jelenségek kutatása, de a néphagyományra nagyobb szükség van. Felmerült a kérdés benne, hogy mi az, amit a mai kor embere át tud cseperedő gyermeke számára adni. Volt egy pár hasonlóan gondolkodó anyuka, akikben megfogalmazódott az a gondolat, hogy nem mindegy, hogy gyermekeik mivel fognak életük során találkozni. Eszmecserét folytattak, mozgolódtak, összeolvastak mindent, ami érintette a néphagyományok átadásának lehetőségeit és módjait. Ekkor merült fel a Waldorf iskola gondolata is. És ekkor jött a nemezelés is. Blanka lánya ekkor még egészen pici volt. Hullámokat keltettek a térben és egyszer csak egy volt évfolyamtársa hívta fel az egyetemről. Nádudvaron kosárfonó tanfolyam indult.

A nemezelésről

Sok év tapasztalatából kiindulva úgy látja, hogy a gyerekek és felnőttek között is sokan vannak, akik noha sokáig tehetségtelennek érezték magukat, rövid időn belül fel tudtak oldódni és szép munkákat tudtak alkotni az Aranykapu által működtetett Fonó-Házban. Sajnos a hazai iskolai rendszerben a művészi intelligencia és ennek fejlesztés nincs eléggé rivaldafénybe állitva. Így nem meglepő, ha sok gyermek és felnőtt úgy érzi, hogy nem tud rajzolni vagy éppen énekelni. A nemezelés nem nehéz mesterség, viszont rengeteg kitartást s türelmet kiván. A tehetség kicsi része a későbbi gyümölcsnek. Lehet egy ember borzasztóan tehetséges, ha nem foglalkozik vele eleget, nincs kitartása, elvész. A nemezelésben ezt a kitartást tudják megtanulni. Kismamákkal is szeretnének dolgozni, illetve már egészen kicsi kortól el lehet kezdeni az anya társaságában a foglalkozásokat. Ameddig Enikő a második lányát várta, egy nemezlabdán dolgozott. Ez a munka végigkísérte a várandósság 9 hónapját és a végére elkészült. Amikor megszületett, az orvosi protokoll dacára megengedték, hogy a varázslabda a csöppség mellett legyen.

A hétköznapjaikban így már lehet nem szaladnak le egyből az üzletbe, ha egy ajándéktárgyra van szükségük, hanem megpróbálják elkészíteni ezt saját maguk. Ugyanakkor megpróbálják rávezetni a diákokat olyan használati tárgyak elkészítésére, az olykor csupán porfogó díszek, dekorációk helyett, mellyel egy örök érvényű és értékű tárgy valósulhat meg.