Huszonegy nap

Apró lépésekkel haladunk a tudatosabb életmód felé, annyira aprókkal, hogy észre sem vesszük, hogy változnak a szokásaink. Sok kudarc és kitartás, amíg eljutunk egy fenntartható háztartás vezetéséhez. És ez egyetlen, karakán felső menedzsmenttel rendelkező háztartás. Ettől mikor lesznek tiszták a tengereink és fagynak vissza sarkaink, fogalmam sincs. De nem is ez az iszonyatosan nagy felelősség fogja a tudatosságot kipréselni belőlünk, hanem az igény arra, hogy ne legyünk egy tolongó tömegből egy pont, aki rohan a fekete pusztulásba egy novemberi pénteken.

Apró lépésekben álltunk át és legtöbbször a kényelem vagy a kényszer bírt rá bizonyos fogyasztói minták felhagyására, a belső bölcsesség csak másfél éve kezdett vezérelni a tudatosság irányába. Pedig már öt éve is megvan annak, hogy az első mosható pelenkát a gyermekre adtam, a különösen érzékeny bőre miatt. És működött. Huszonegy nap, és megszoktuk. Annyira megszoktuk, hogy a második gyermeket kérdés nélkül, trendi nevén mosipelusba csomagoltuk. Így kíméltük meg a környezetünket néhány tonna szeméttől (és nem mellékesen spóroltunk nagyjából négy sapka pénzt is). Mert érzékeny volt a baba bőre. Azt már ki sem számolom, hogy annak az irdatlan nagy mennyiségű pelenkának a legyártása mennyi erőforrást és rabszolgamunkát emésztett volna fel és a szállításának mekkora lett volna a szén-dioxid kibocsátása. Ezeket a függvényeket, mondom, csak nemrégiben kezdtem használni.

A mosipelus persze kéz a kézben jár a bio és természetes mosószerekkel, így alapjáraton a szennyvizünk sem pusztította ki a csík halat az Oltból. És ha már beléptem biomosószerért a zöld boltba, szembe mentem a környezetbarát tisztítószerekkel is, a feldolgozatlan és egészséges élelmiszerekkel és a természetes kozmetikumokkal is. Szóval, kényelem és kényszer. Ha már ott voltam, megvettem mást is, amire szükségem volt, kisbaba mellett nincs ideje az embernek százfelé mászkálni. Ha egyszerű dolgokat vásárolunk, egyszerűsödik az életünk is, tehát kényelmesebb lesz élni azt. Bár első benyomásra az a legegyszerűbb, ha leemeljük a polcról az Arielt, hiszen mindenhol kapható és mindenki látta, ahogy még a sok kamera jelenlétében is szemrebbenés nélkül tüntette el a mustárfoltot. De a Dosia most akciós, az Omo-nak új illata van, a Tide kapszulákat meg pofonegyszerű használni, nem beszélve a Persil szülinapi designjáról, amelyen a néni ellenállhatatlanul hasonlít nagymamámra. Van négy polcnyi mosószer, amiből lehet már tudjuk melyik a tuti, de valószínűleg jövő hónapra már nem az lesz a legjobb választás.

Nekem most már csak egy mosószerem van. Bea főzi és az a legjobb. Mert jól mos, de főleg, mert ő főzi. Egyszerű, lassított és környezetbarát. Miután a palackozott víz és az eldobható pelenka óriási szeméthegyeitől, a rengeteg le nem bomló kemikáliától megmentettük az imént a Földet, azt gondoljuk, hátradőlhetünk. És hátra is dőlünk. Elképzeljük, ahogy Captain Planet elhussan az ablakunk előtt és az éterbe kiáltja, hogy az erő veletek van, de közben már azon morfondírozunk, hogy jó, megvan az öko-bio mosószer, a bio tusfürdő, a bio babafürdető gél, de a műanyag flakonoknak csak kell egy külön konténer a konyhában. Megint előkerültek ezek az üres tégelyek meg a mandulák, kesudiók és egyéb egészséges alapélelmiszerek csomagolópapírjai is. Ezeket elkezdjük akkor szelektíven gyűjteni. De ahhoz, hogy nyugodt szívvel beledobjam a szelektív kukába a műanyag csomagolást és főleg, hogy a döglött halszag ne árasszon el pár napon belül, muszáj tisztára mosnom a fagyasztott hal tasakját, a tejfölös poharat, szinte mindent.

– Mosod a szemetet? — röhög a haverom, amikor átjön egy kávéra és a kiürült tejes dobozt kiöblítem eldobás előtt.

És igen, mosom a szemetem. Ennyi erővel nyugodtan moshatnék egy üveget is, amibe holnap ismét tejet veszek.

És holnapután is, és azután is, és az idők végezetéig, vagy amíg össze nem töröm.

Van rá mód?

Van.

Kényelmes?

Hosszú távon igen.

Huszonegy nap és megszokom, hogy diót vásároljak a mandula helyett, mert a szomszéd néni törte meg saját kezűleg, és még a tömbházból sem kell kimennem érte. Ezeket a döntéseket, hogy mondjuk csomagolásmentesen vásároljunk, jó minőségű, helyi termékeket használjunk, vagy egyszerűen csak oltsuk le a villanyt, zárjuk el a csapot, amikor nem használjuk, nem fakírok hozzák meg, hogy megnehezítsék a saját életüket.

Ezeket a döntéseket kitartó emberek hozzák meg, akik hisznek a szokás hatalmában, és szembenézve önmagukkal azt látják, hogy az egész konzumidióta viselkedés, amit eddig folytattak sem volt több mint huszonegy napnyi kitartó munkája a kapitalista társadalomnak. Minden napra egy új szokás, az is lehetne a célkitűzésünk, nekünk mint emberiség. És talán megéreznénk ismét azt a szabadságot, amit utoljára gyerekként éreztünk, amikor nem kellett dönteni, hogy a tizenháromféle Orbit rágógumiból melyik a legmegfelelőbb a szuvasodásra, mert csak Turbo rágó volt. És nem használt a szuvasodás ellen. És amúgy sem volt egy garasunk sem rá.